Mózes Huba: Kritikatörténetünk gondjaiból

A „fogalomtágítást” az teszi lehe­tővé, hogy kritikánk valójában mindig is közelebb állt a publicisztikához, mint az irodalomtudomány­hoz. Szükségessé viszont az teszi, hogy az írói-kritikusi állásfoglalás mindig is világosabb, határozottabb és egyértelműbb volt a publiciszti­kában), mint a szűkebb ér­telemben vett kritikában.

Nagy Pál: Irodalomtörténeti hitelesség?

Ezzel az elvi megközelítéssel egybehangzóan K. L. a tényleges történelmi-irodalomtörténeti fejlődés szempontjait nyilván csak felemás módon érvényesít­heti – holott deklaratíve vezérgondolatként emlegeti. Az összkép, mely kötetéből elénk rajzolódik, részben szembeötlően hiányos, részben pedig eklektikusan ellentmondásos.

Hargitai Miklós: És a Biblia?

Szóval akkor a Bibliát...? Vagy lesz majd egy hatóság, amely eldönti, hogy Sámuel könyve még belefér, Shakespeare véleményes, Szapphó viszont bezúzandó? Tessék mondani: van ennek bármi értelme?

Beke György: Bukaresti beszélgetés Gáldi Lászlóval

1928-ban jelent meg Aradon első kis műfordítás-kötetem román és francia költőkből; később Rebreanu regényét azért fordítottam le mindjárt 1945-ben, mert meg voltam győződve az író európai jelentőségéről, és éppen a Lázadást a legújabb kor megértéséhez nélkülözhetetlen történelmi dokumentumnak tartottam.

Horváth Gábor: Csábítás

A 63 éves, elvált kormányzó szavakban lelkesen pártolta a női egyenjogúságot, de egyáltalán nem értette meg annak mibenlétét: tizenegyen panaszolták be, amiért csókolgatta, tréfásnak szánt, de visszataszító módon zaklatta, sőt fogdosta őket. Áldozatai nem mertek hangosan tiltakozni.

Avagy az ellenzék esélyeiről

Az unióban eljátszott rosszfiú szerep aránylag sokáig kitartott, a sok ejnye-bejnye, és az 'innen aztán ne tovább’ jelzetű felszólítások enyhe derültséget keltettek a kormánykörökben, s csak a növelték a főnök ázsióját. Krebsz János írása

Hosszú forró ősz Romániában

A leendő győztes feltételezések szerint a román politikának ahhoz a szárnyához tartozik, amelyik az igazságügyi szervekkel ismét összefonódni látszó titkosszolgálatok burkolt, de egyértelmű támogatását élvezi. Székely Ervin írás

Bajor Andor: Egy szenvedő

A mosolygó asszony most lesz valódi pácienssé, igazi szenvedővé, mert a fajtájától való menekülést elfogadta; nem a haladó mozgalomtól, a társadalmi harctól várta a jogot, hanem a bőrgyógyászattól.