Nádor Imre: Lélektantól a lélekig

A háború utolsó napjaiban vagyunk, drámai fejlemények tartják izgalomban az egybegyűlteket. S Iput arra kérik, kutassa ki és fedje fel, ki ölte meg a falu határában talált német katonát, ő azonban ennek a gondolatát is visszautasítja...

Serényi Péter: Eltűnt aranyérmek nyomában

Az MTI, a régi önmagát még nyomokban sem idéző hírügynökség a mai elnökválasztó közgyűlés után ezt bírta írni az új MOB-elnökről, Gyulay Zsoltról: „A kajakozóként hatszoros világbajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes sportvezető…” Értitek?

Légüres térbe került a Fidesz az európai politikában

Légüres térbe került a Fidesz az európai politikában
A szavazáson végül Járóka Lívia a legkevesebb szavazatot kapta a tizennyolc alelnökjelölt közül. Két és fél éve 349-en voksoltak rá, most 169-en. Így aztán Járóka Lívia a második forduló előtt visszalépett Roberts Zīle, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) jelöltjének javára.

Rónay Tamás: Póker és sakk

Talán ebből a megnyilatkozásából is érezhetjük a különbséget abban, hogyan tekint Putyin Macronra, és hogyan kezeli a magyar miniszterelnököt. S ezen az a tény sem változhat, hogy ők ketten ugyanannál a bizarr tárgyalóasztalnál ültek.

Hargitai Miklós: Himnusz, nyitott szájjal

Énekeltünk többek között a kerületi és a fővárosi pártbizottságnak, sőt az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadseregnek is. A magyar himnusz minden alkalommal a műsor része volt – olykor a szovjet is -, és kivétel nélkül mindig nyitott szájjal énekeltük.

Batka Zoltán: Uniós köd

Magyarország a német autómultik bérmunkás paradicsoma lett, akiknek Orbán ugyan egy picit faragatlan meg picit fasiszta, de gyarmati intézőtisztnek pont ideális, viszonzásul Brüsszelből nem néztek oda...

Krebsz János: Mindig így volt

Ez a mostani végrehajtó-botrány oldalvizén kiderült vizsgaügyintézés viszont túlmegy minden határon. Amikor meg sem jelenik a vizsgázó, s a telefonon egyezkedő „nagyon iskolázott” emberekben fel sem merül, hogy valahol rögzíthetik a beszélgetést, hogy...

Rohonyi Zoltán: Töprengések egy irodalomtörténet kapcsán

Az élő irodalom történészének tehát sokkal inkább kell kritikusnak lennie, mint más korokkal foglalkozó céhbelijeinek, s műve rangját is az határozza meg elsőrendűen, hogy mennyire fogékony ízlésű, ítélőereje lépést tart-e minden esetben intuitív képességével, végül: értékítéleteit milyen mértékben tudja a jelenség feltárásával alátámasztani.

Braun Gábor: Mit szólt volna az édesanyám?

Az újságíró tovább erősködött: “De hát maga nyerhetett volna!” Erre Ivan így felelt: “És milyen dicsőség lett volna az? Milyen méltósága lenne annak az aranyéremnek? Mit szólt volna az édesanyám hozzá?”