Szent-Iványi István: Mi lenne, ha…

A helyzet jobb megértéséhez egy gondolatkísérletet ajánlok Olvasóimnak. Közismert, hogy az első világháborút követően Románia eredetileg a határait egészen a Tisza vonaláig szerette volna kitolni, azaz az egész Tiszántúlt Debrecennel együtt Romániához csatolni.

Konok Péter: Csúnya verseket írt G., a költő…

... bár voltak nála jobb költők sokan, ő volt a legköltőbb költő mégis, a vers maga, ahogy pulzáló, mágikusan monoton sorokat ürített magából, Május Hercege a prágai karneválon, könnygáztól berekedt guru Chicagóban, és parkokban, pincékben, pódiumokon...

Gábor György: Orbán könnyen dekodólható eligazítása

A miniszterelnöki szöveg könnyen dekódolható, nem kell vesződni vele, épp annyira félreérthetetlen, akár egy remek Kohn és Grün vicc, épp olyan egyértelmű, mint a híres szólásmondás: nincs nyugta, mint a bolygó zsidónak.

Barta Gábor: A szenzációs aranybánya

Elkezdődik tehát a szabadalmak harca, s jóval túltesz Eliot Ness küzdelmein az alkoholtilalmat megszegő gengszterek ellen. A filmesek sem riadtak ugyanis vissza attól, hogy megtámadják a másik társulat tagjait, vagy éppen fegyveresen elfoglaljanak egy stúdiót.

Barabás Endre: Mi az a „minden tőlünk telhető”?

Az atombombára és a holdraszállásra szánt hatalmas befektetés a társadalom számára nem bizonyult kifizetődőnek. A visszahatás, amelyet drámai módon éppen az Apollo váltott ki: átállás gyakorlatibb célú kutatásokra. A fordulat világhullámként jelentkezett.

Szőcs István: Vér és cukor

Az erőteljes modorú íróknak megvan az a végzetük, hogy az ember róluk szólva önkéntelenül átveszi modorosságukat, azaz, közkeletű pontatlansággal élve: a „stílusukat”. Ám miért volna ez végzetes például Sigmond Istvánra nézve?

Németh Péter: Féktelen hatalom

A jövőben a miniszterek és államtitkárok keresetét is a Orbán fogja meghatározni, szemben az eddigi eljárással. Korábban normatív módon szabályozták a fizetéseket. Most Orbán maga dönt mindenről. A határ, ha jól értem, a csillagos ég.