Bodor Gy. Tamás: Bukarestben a Salátástál

A Davis Kupa elindult hódító útjára, s az egykori néhány tucat keménygalléros úriember és fűzőbe szorított hölgy helyett ma már sok ezren szurkolnak a lelátókon, s milliók ülnek a TV képernyője elé egy-egy DK-mérkőzést végignézni.

Markó Béla: A királynő zenészei

Markó Béla: A királynő zenészei
Gondoljunk bele, hogy olyan történelminek mondható sorsfordulóknál sem mondtak a királyi család tagjai véleményt, mint a Brexit. Egy ilyen monarchiában azért van ott a király, hogy ne lehessen más azon a helyen, vagyis ne legyen hatalmi harc a csúcson.

Kántor Lajos: Elapad a Forrás?

Szomorú dolog volna, ha a tegnapi Forrás-szerzők (nagyrészt már szerkesztőkként, „pozícióban”) nem ismernék fel a staféta szépségét, s inkább a középmezőnyhöz felzárkózva, békésen kocognának a pályán.

Marosi Péter: Stancu

Zaharia Stancunak az első, más nyelvre lefordított szövegét, egy versét, az Erdélyi Helikon tette közzé 1934-ben. A vers magyar köntösének megalkotója, magyar líraiságának teremtője pedig nem volt más, mint József Attila! Gyönyörű véletlen.

Szilágyi Júlia: Két üzenet a hontalanok honából

„Úgy lökdössük ide-oda a fogalmakat, mintha zörgő, üres dióhéjak lennének. Így lehetséges az is, hogy például hazáról beszélünk – most, amikor az emberek életének gyökerei réges-rég kiszakadtak már mindenféle földből.”

Beke György: A „Tőzsér-posta” fél éve

Öt hetet Erdélyben töltöttem, pontosabban Erdély „fővárosában”: Kolozsváron. Kallós Zoltán folklorista barátja vagyok, nála laktam, s ő nagy segítséget nyújtott nekem abban, hogy jól megtanulhassak magyarul.

Mikó Imre: Lantom, kardom tied, oh, szabadság!

Vahot Imre azt jegyezte meg róla, hogy húzás vagy javítás alig volt látható műveiben. Ezt az állítást teljesen igazolja e költemény, melyet – mint atyámtól később sokszor hallottam elbeszélni – alig 20 vagy 25 perc alatt írt. Az erdélyi hadsereg a címe...