Gábor György: Közöny, pestis, bukás…

Palkovics büszke nyugalmáról egy mondat jut eszembe Camus L’Étranger című regényéből: „…ha a szív üressége, azon a fokon, amelyen ennél az embernél találhatjuk, valóságos örvény lesz, s ebbe a társadalom is belebukhat.” (Ford. Gyergyai Albert)

Kaltenbach Jenő: Ne dobjuk be a törülközőt!

Ha Gyurcsány az egy, maga által leleplezett hazugságáért tizenöt év politikai számüzetés a büntetés, akkor ugyanez Orbán esetében arányosan minimum életfogytiglan lenne, ehelyett a gyurcsánymantrával tizenkét éve nyeri a válaszást.

Mikó Imre: Lantom, kardom tied, oh, szabadság!

"Fél órányira haladtunk, midőn az ellenség észrevette kitakarodásunkat, s akkor egész erejével utánunk rugaszkodott, így jöttünk szakadatlan ágyúzás között, mely azonban semmi veszteségünkbe nem került, valami egy órányira Szászvárostól, hol egy falut fölgyújtottunk..."

Batka Zoltán: Az álombaloldal – szerintem

Agyrém, hogy ma, Magyarországon az import cseréplemez tető feleannyiba kerül, mint a nádtető, vagy az import téglás fal olcsóbb mint a vályog. A vályog ingyen van, a vidék munkaerejének jelentős részét szívhatja fel egy erre építő házprogram.

Csiki László: Képek kérdésekkel

És Sőni Pál (legalább ő) érti „álom valóságának minden rezzenését”. Majd bekövetkezik a kissé sikamlósnak ható „édes-boldog zuhanás, a csodagolyót kiröpítő testhüvelynek földrehanyatlása a befogadó párnák közé...” Három pont.

Mihai Beniuc: Egy nagy realista író

Tamási Áron egész életművével az irodalmi realizmus példája marad; azok közé az írók közé tartozik, akiknek a csillaga nem hanyatlik alá, nem merül el a láthatáron. Életműve, melyet a román olvasók kevésbé ismernek, megérdemelné, hogy lefordítsák...

Egy ország gyászol, és az egész világ figyeli

Egy ország gyászol, és az egész világ figyeli
II. Erzsébet alatt három generáció nőtt fel, személye pedig a Nemzetközösség legtöbb lakójának egyet jelentett a monarchia intézményével. Mindenki azt látta bele, amit szeretett volna: egyesek a brit birodalom valamikori nagyságát, mások az ország modernizációját, megint mások pedig egyszerűen egy, a nemzetet összetartó celebet.

Szemlér Ferenc: Tamási Áron hetvenöt éves

Ágota mint ismerősnek nyitott ajtót, s késedelem nélkül bevezetett abba a homályosnak tetsző szobába, amelynek heverőjén a kórházból csak nemrég elbocsátott Áronka feküdt házikabátban. Nem látszott se fáradtnak, se szenvedőnek. Inkább csak Ágota panaszolta félszóval, hogy nehéz éjszakájuk volt.

George Sbârcea: A havasok királya

Szántó György gazdag és sokrétű művében az Avram Iancuról írt Havasi ballada különös helyet foglal el, ezért a román nyelvű Stradivari megjelenése után (Editura muzicală, 1970) elkértem az író özvegyétől a színmű eredeti kéziratának egy másolatát.