Zöldi László: A médium mit is jelent valójában?

A kollégák berzenkedését megértem, belegondolva azonban a hazai nyilvánosság „fejlődésébe”, mégis az a benyomásom, hogy a politika befolyási övezetébe szorult médiumok olykor kísértetiesen hasonlítanak a megárvult özvegyet átverő szélhámosra.

Bajor Andor: Szöcskék

A méregből nemcsak mérgezettség származhat, nemcsak megszokás és közöny. Újabb méreg is lehet a méregből. Másfajta méreg, olyan, amiről az eredeti vegyész nem is hallott. Így születhet meg a világban a sötétség elleni vegyülék.

Bodor Gy. Tamás: Bukarestben a Salátástál

A Davis Kupa elindult hódító útjára, s az egykori néhány tucat keménygalléros úriember és fűzőbe szorított hölgy helyett ma már sok ezren szurkolnak a lelátókon, s milliók ülnek a TV képernyője elé egy-egy DK-mérkőzést végignézni.

Markó Béla: A királynő zenészei

Markó Béla: A királynő zenészei
Gondoljunk bele, hogy olyan történelminek mondható sorsfordulóknál sem mondtak a királyi család tagjai véleményt, mint a Brexit. Egy ilyen monarchiában azért van ott a király, hogy ne lehessen más azon a helyen, vagyis ne legyen hatalmi harc a csúcson.

Kántor Lajos: Elapad a Forrás?

Szomorú dolog volna, ha a tegnapi Forrás-szerzők (nagyrészt már szerkesztőkként, „pozícióban”) nem ismernék fel a staféta szépségét, s inkább a középmezőnyhöz felzárkózva, békésen kocognának a pályán.

Marosi Péter: Stancu

Zaharia Stancunak az első, más nyelvre lefordított szövegét, egy versét, az Erdélyi Helikon tette közzé 1934-ben. A vers magyar köntösének megalkotója, magyar líraiságának teremtője pedig nem volt más, mint József Attila! Gyönyörű véletlen.

Szilágyi Júlia: Két üzenet a hontalanok honából

„Úgy lökdössük ide-oda a fogalmakat, mintha zörgő, üres dióhéjak lennének. Így lehetséges az is, hogy például hazáról beszélünk – most, amikor az emberek életének gyökerei réges-rég kiszakadtak már mindenféle földből.”