Veszélyes húrokat penget Lavrov
A bukaresti NATO-csúcs különösen irritálhatja a Kremlt, mert az orosz diplomácia vezetője csütörtökön szabályos vádáradatot zúdított a katonai szövetségre, az Egyesült Államokra és általában a Nyugatra.
Oktatás: szélesedik a tiltakozás
Igen, háború van, igaz vértelen háború, az oktatás ellen ma, de bárkik ellen holnap és holnapután, ahogy az elmúlt években is. Itt nincs szakpolitika, itt nincs innováció, itt gyűlölet van, félelem van, igazodás van, rettegés van. De csak addig, amíg hagyjuk.
„Most először úgy látszik, hogy ez a magyar politika látványos kudarcot vallott”
A cél inkább az volt, hogyan lehet olyan intézményeket alkotni, amelyek a legkevésbé alkalmasak ezekre a funkciókra, de mégis meg lehet próbálni eladni őket az Európai Bizottságnak. Ám az elmúlt tizenkét év alatt most először úgy látszik, hogy ez a magyar politika látványos kudarcot vallott.
Zöldi László: Bejegyzés egy polgári hetilap üzenőfalára
Az emlékezet mélyéről az is fölmerült, hogy egy másik külföldi üzletlánccal kis híján perre ment a szerkesztőség, az ugyanis nem akarta befogadni az új hetilapot. De aztán az Aldit meggyőzték az eladási számok, a bírósági hercehurca elmaradt.
Balogh Edgár: „Igazolom, igazolom magam…”
Láng Gusztáv remekül építette fel érveit valaki más, valami képzelt cikk vagy jelenség ellen, s miközben nekem címzett írását (A népi kultúra funkciója) A Hét 44. és 45. számában elolvastam, nem egyszer pillantottam hátra, vajon kinek is szól az, s tekintettem a szerző mögé, vajon más helyett beszél-e?
Domokos Géza: Oszlopok
Mégis, mit jelent ez a három név, amelyet így összehozott az Apex-csillagra vezető közös út? Mi előtt hajtson fejet elsősorban az adósságrészét józanul vállaló értelmiségi? Miben lássa a teljesítményt, amelyet kötelessége becsülni és szép rendelése túlhaladni?
Gálfalvi Zsolt: Két kiállítás képei
Sajátos érzés két olyan ember bronzba öntött képmását látni, akiknek élő vonásait, kézfogásaik melegét, gondolatébresztő okos szavait még elevenen őrzi az emlékezet, hiszen alig néhány éve még itt voltak közöttünk.
Huszár Sándor: Az olvasó – én vagyok
De hagyjuk abba, mert itt a szoba sarkában áll egy szakállas úr, kinek mélyen ülő szemében lázas tüzek lobognak, és aki, mióta eszemet tudom, naponta kérdi meg: Jól van, jól, de „Mi dolgunk a világon?” És, mint jó tanító, válaszol is a kérdésre: „küzdeni / erőnk szerint legnemesbekért…”
Szász János: Excuse me… (másodszor)
Néhány perc múlva kopognak ajtómon, kék nadrágos fiú papírral a kezében, el szeretne beszélgetni velem X. Y. szenátusi jelöltről, aki, remélem, mondja, ez vitathatatlan, a vietnami kérdésben… – Szkjuz mi – mondom –, idegen állampolgár vagyok…
Mikó Imre: Lantom, kardom tied, oh, szabadság
Mint a nemes harci mén, mely a rohamot jelző kürt szavára ideges lázzal röpül előre, Petőfi is a csata első jelét meghallva, üléséből izgatottan felpattant, a kocsiból búcsúzás nélkül leugrott és sebesen előreszaladt.