Domokos Géza: Könyv és jelkép

Mindenkinek legyen legalább egy kedvenc könyve. Amelyik nem elandalítja, szórakoztatja, hanem ellenkezőleg, nem hagyja nyugton. Kényszeríti, hogy újra és újra szembenézzen önmagával és lehetőségeivel, hogy értelmesnek, tehát bonyolultnak, ellentmondásosnak lássa a világot.

Lendvai Ildikó: Vétókupec

Persze lehet, hogy tényleg csak a nemzeti büszkeség munkált bennük. Mindenáron meg akarták őrizni dicső dobogós helyünket részint a korrupcióban, részint egy szomorúbb versenyben, amelyben az Unió második legszegényebb országa lettünk.

Fejér Miklós: Vallomás…

Mi legyen az álláspontom az új költőnemzedék, a „rejtvényszerű” versek íróival kapcsolatban? Hiszek bennük! Hiszem, hogy az idő parancsát követik, még akkor is, ha számomra már nincs mondanivalójuk; ha búcsút is mondanak a trópusoknak...

Rényi András: Seggre eshet

Mire nem képes a mi csodaszarvasunk!? Nyújtott mellső lábakkal szökken felfelé – ahogy amúgy visszaérkeznie kellene. Csak nehogy térdre bukjon vagy seggre essen, ha végül egyszer mégis talajt fog valahol.