Gálfalvi Zsolt: „Humorú” vagy görbe

A legjobb írások egy-egy mozzanata azonban arra figyelmeztet, hogy ennél több is lehetne. Több, magvasabb, hatékonyabb, ha úgy tetszik, komolyabb. Persze, nem a humor rovására, ellenkezőleg, a javára.

Kardos András: A pisilés emberi jog

Ha a Fidesz legfelső garnitúrája valamely okból igényelte volna a nyilvános klozeteket, mondjuk csak negyedannyira, mint a stadionokat, akkor minden száz méteren állana egy Konzervatív Szükségleteket Kielégítő Nemzeti Klotyolda.

Krebsz János: Nehezményezi olvasónk

Az utcán nem tudod elkerülni a plakátokat, a mesefilmek előtt is lefut húsz másodperc a brüsszeli szankciók aljasságáról. Talán ha kiköltözne az ember az erdő közepére, s remeteként hátat fordítana az egész hazug rendszernek… De akkor az égre vetítenék az üzenetet.

Bolgár György: A tagadások hete

A februári tudósítást, amelyet nyilván egy vagy több jelenlévő diktált le a lapnak, azóta sem cáfolta senki, így Orbán Balázs sem. Lehet, hogy a politikai igazgató nem olvassa a Magyar Nemzetet, és így nem tűnt fel neki, hogy hazudik?

Fábián András: Szerhij Pataki halála

A kárpátaljai Nagyszőlősön élt az a férfi, akit orosz katonák fejeztek le Bahmutban. Szerhij Pataki (ukrán átírással Potoki) feleségével, hatéves kislányával és másfél éves fiával élt a negyedrészt magyarok lakta, 25 ezres városban. Ukrán kormányzati forrásból is úgy tudni, valóban ő volt az áldozat.

Tompos Ádám: Fókákat a Karmelitába!

Ezért volna egy elsőre abszurdnak tűnő javaslatom – bár abban az országban, ahol egy rendőrfőnök alá tartozik az egészségügy, egy hadiipari mogul alá a honvédelem, a külügyet pedig egy kispályás focista irányítja, ott valójában semmi sem abszurd.