Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Az Appendix első levonata először 1831-ben látott napvilágot Marosvásárhelyen, a kollégiumi nyomda kezdetleges technikájával. A Bolyai János által megalkotott és ma is az ő nevét viselő nem euklideszi geometria lényege tulajdonképpen már évekkel az Appendix megjelenése előtt készen volt.

A tragikus életérzés és elválaszthatatlan kísérője, a metafizikai nyugtalanság egyesek számára belső és titkos reménytelenség forrása, mások viszont összehasonlíthatatlan lelkierőt és cselekvőképességet merítenek belőle.

A New York Egyetem boszorkánysággal, mágiával és asztrológiával foglalkozó szaktanára azt hangsúlyozza ezzel kapcsolatban The Occult Conceit (Az okkultista gőg) című könyvében, hogy az embereknek valláspótlékra van szükségük. Hinni akarnak valamiben, s ez csak szöges ellentéte lehet annak, amivel az Establishment nap nap után „eteti” őket.

Gazdag műveltség birtokában mívesen csiszolt cikksorozatai az irodalmi öntudatot ébresztették. 1926-ban a Nyugat közli írásait – ez volt legnagyobb írói sikere. A tehetségéhez mért „férfialkotás” előtt vonult vissza az irodalomtól és a közéleti szerepléstől.

Olyan forradalmi korszakban élünk, amelyben a szilárdtestek fizikájának, a kvantummechanikának és a statisztikus mechanikának minden bonyolultságát és finomságát igénybe vehetjük a jelerősítés egyszerű feladatának megfelelő megoldásához.

Ezek a szálak átfogták annak idején Romániát, és innen terjedtek szét Európa szinte minden fővárosába, szinte minden országába, s vitték a Korunkat Budapesttől Berlinig, Stósztól Bécsig, Szabadkától Rómáig, Losonctól Moszkváig, Prágától Párizsig, Dormundtól Londonig.

Összegezésként, Bence Györggyel és Kis Jánossal együtt elmondhatjuk: „a munka meghatározó szerepéről alkotott hipotézis most vált az ember származásának zoológiai, ősembertani, régészeti és etnológiai anyagon ellenőrzött elméletévé.

Olyan korban éltek, amikor minden nap számot kellett adniuk maguknak saját haláluk lehetőségével. A halál persze a költészet régi tárgya, de itt most nem az irodalomról van szó, hanem a tarkónlövésről.

Hajzat, szakáll, gallér, kabát, sétabot, cipő. Persze, ez változik és ismétlődik, mint ahogy most újra divat a dús szőrzet és a lötyögős nadrág. De van valami, ami állandó: a tekintet, amely kisüt a sokféle arcból. Kiderül, hogy a nyelv nem is olyan fontos, mert beszél helyette a szem.