Horváth Andor: Az irodalom zavartalanul él tovább

Az értelmiségi tipikus példája Lamartine, aki azt hiszi, hogy sikerül megvalósítania, vezetnie a forradalmat, a szabadság felé vezetnie a népet, és végül tehetetlenül vergődik a nép és a polgárság szorításában. Ez a tapasztalat 1848 után félreállítja, semlegesíti az értelmiséget...

Marosi Ildikó: A Szamos két oldalán

Az ember soha sincs megelégedve a saját és mások munkájával, vagy azzal, amit az élethez hozzáadott. Az emberi élet véges, az elképzelések a végeken messze túl merészkednek. Én magam is sokat előlegeztem annak, amit a szocializmus kezdeti szakaszában csinált.

Varga Vilmos: A csend hangulata

Kértem például az Előre szerkesztőségét, közöljön egy fényképet öt beharangozó sorral az előadás előtt. Azt válaszolták, hogy csak előadás után közlik, mert ez a szokás. Pedig tudom, hogy a szombati szám mellékletében keretben mindig lejön a Petőfi-ház másnap délelőtti műsora is.

Matekovits György: Okos ember és az ő orra

Különösen becsülték a nagy orrúakat a régi rómaiak. Azt hitték, csak az okos embereknek lehet nagy orruk, s ha valakinek kis orra volt, annak képességeire nem sokat adtak. Nullum nasum habere – nincs is orra – tartották az ostobáról.

Muhi Sándor: Vizuális döbbenetek

Muhi Sándor: Vizuális döbbenetek
Hasonló képeket készíthetne akár mesterséges intelligencia, ki is vetíthetnék a múzeum falára, csak akkor végképp le kellene mondani arról, hogy ez a produkció, produktum a képzőművészet népes családjához tartozik. A cél nyilvánvaló: megdöbbenteni a hatalmas mérettel, és a végtelenül egyszerű, könnyen emészthető témákkal népszerűségre törekedni.

Horváth Andor: Egy készülő film műhelyében

Színészeink közül újabban két nagy felfedezése van a filmvilágnak – Bencze Ferenc és Orosz Lujza. Úgy érzem azonban, színházkultúránk, színházképzésünk eredményei megkívánják, hogy a romániai magyar színészek több szerephez jussanak a hazai filmekben.

Ágoston Vilmos: A humánum útja

Az utóbbi évek irodalmát, és különösen Méliusznak ezt a regényét olvasva látom az igazolását annak a közismert ténynek, hogy senki sem írhat meg helyettünk semmit.

Balogh Edgár: Sajtótörténet tanulságokkal

A laptípus-cikkekből kiderül, hogy Európa e fertályán is réges-régen túl vagyunk a minden érdeklődést kielégíteni akaró újságokon, mint ahogyan – bár ez lassúbb menet – egyre kevesebb a csupán egyetlen egy sajtóterméket megrendelő és elolvasó fogyasztótípus is.