Erdélyi Lajos: A párizsi tőzsdén

Szakavatott kísérőm tanúsága szerint a tőzsde nem ismeri a szakmai betegségeket. Az infarktus nem szerepel gyakrabban a tőzsdézők személyi adatai között, mint teszem azt az orvosoknál. De az is lehet, hogy ezt még a valutaválság évei előtt állapították meg a tőzsdeszociológusok.

Nagy Pál: Utolsó üzenet

Nagy Pál: Utolsó üzenet
Szőcs Kálmán szenvedélyesen vágyott az emberi közösség melegére. Voltaképpen a magánytól félt leginkább. Döntő jelentőségű személyes élmények – haláltáborba hurcolt édesanyját nem is ismerhette; édesapja, az eszménykép, korán meghalt – alakították ki benne ezt az érzést.

Tabák László: Felségem ellenzékének cinkosai

Azért van ez így, mert mindannyian azt hisszük, hogy a szomszédokon, az ismerőseinken nevetnek. Szolgalélek őfelségén. Karrierista őfelségén. Betonfej őfelségén. Maradi őfelségén. ŐFELSÉGE őfelségén. Mindenkin, csak nem rajtam.

Muhi Sándor: Szemák-Papp Zsuzsa kortárs üzenetei, nőies csatái

Muhi Sándor: Szemák-Papp Zsuzsa kortárs üzenetei, nőies csatái
Tipikusan nőies témák, megközelítések sorakoznak az alkotásokon, az ábrázolásmód érzékenysége, érzékletessége, kifinomult, olykor vibráló részletei is erre utalnak úgy, hogy nyoma sincs rajtuk a feminizmusnak vagy a női emancipációs törekvéseknek.

Márki Zoltán: Utazás Franyó Zoltán körül

Afféle értelmiségi csoda volt Franyó Zoltán a két világháború közti temesvári művelődésben a maga nagy nyelvtudásával, törzsökös eleganciájával, jólértesültségével és népszerető igényeivel.

Kovács János: Kételyekből kételyekbe

Az én kételyeim nem olyan kategorikusak, mint az Izsák Józseféi, aki az Igaz Szóban (Kételyek egy vállalkozás körül. 1974. 2. szám) megkérdőjelezi a romániai magyar irodalom egykori folyóirataiból készülő antológiák létjogosultságát. Kételkedem kategorikusan megfogalmazott kételyeiben...

Morvay Pál: A Napos oldal újrakiadására

Morvay Zoltán jelentette meg az első Karácsony Benő-kötetet Tavaszi ballada címmel, 1925-ben, az Erdélyi Könyvbarátok Társasága könyvsorozatának második köteteként. Erre utalnak a levél e szavai: „… ön volt az, aki először figyelt fel rám.”