Posts by Ifj. Ágoston Hugó

1944 sorsdöntő esztendejének búcsúnapján a munkásegységfront hívására gyalog ment ki a Szamos fölött húzódó erdőkbe huszonötezer kolozsvári lakos, és ki-ki vállán egy-két hatalmas hasábbal tért haza. A a város a fagytól megmenekült.

Az Ellenőr című polgári lap 1912. július 11-i száma írja A Munkás Otthon szabadiskolája címmel, hogy „Nagy László joghallgató tart előadást a modern szocializmusról és annak irodalmáról”.

Mintha ki nem mondott vagy ki sem mondható bántások dörömböltek volna szavai mögött. Már-már ijedezve hallgattam. Nem tudtam, hogy akkor beszél hozzám utoljára.

Tudomány és költészet: az igazat megvallva, túlságosan terjedelmes téma. Így megelégszem néhány olyan gondolatkör felvázolásával, amelyek úgy tisztázódtak számomra, hogy megpróbáltam az emberi szellem e két távoli szféráját összekapcsolni.

A zsombolyai és ruszkabányai román, magyar, német és szerb munkásoknak, parasztoknak a Maderspach család tragédiájával kapcsolatos együttérzése, bátor kiállása meg a londoni munkások fellépése – nagyszerű példája volt a reakció elleni harcnak.

Állt a vásár és állt a bál, zsibongott a korzó és kavargott a sokadalom. A plazza igazi piacca, fórummá, vásártérré, találkahellyé népesült: tereferék, pletykák, intrikák, szerelmek és barátságok, üzletkötések és kártyacsaták színhelyévé...

Meg is mondtuk őszintén, hogy mi sztrájkkal, politikával meg effélékkel nem foglalkozunk. Nekünk gyerekeink vannak meg álmaink: vályogházat akarunk építeni, egyszobásat, egy külnegyedben. Miközben a szomszéd Berek utcában izmosodott a proletáröntudat.