Posts by Ifj. Ágoston Hugó

Miért fenyegeti ez az emberiségnek mint egésznek a fejlődését? Miért van szüksége a környezetvédelemnek nemzetközi összefogásra? Indokolt-e az az intenzív érdeklődés, amit a kérdés iránt tanúsítanak vagy csak vaklármáról van szó?

„Midőn megköszönöm professzor uramnak irántam tanúsított jóságát – írja egyebek közt a levélben –, amivel eddigi utamon istápolt s amit csak egy minden művészetért rajongó lélek tehet meg, bukaresti tartózkodásomról számolnék be."

Vitathatatlanul elítélendő az életkor szerinti osztályozás; az idős ember élete saját maga, sőt esetleg a társadalom számára is érhet annyit, mint a fiatalé. Egyes angol kórházak Dóczy professzor említette próbálkozásait az angol polgári sajtó is élesen elítélte.

A Macskajáték színrevitele a Lucia Sturdza Bulandra Színházban kettős bemutatkozásra adott alkalmat: Örkény István neve először szerepelt bukaresti színház műsorán, és Taub János első ízben rendezett fővárosi színházban.

Papp Ferenc új novelláskönyvének megjelenését nem fogadta zajos kritikai csinnadratta – persze az ilyesmi nem is illene hozzá. Gyors sikerekre soha nem pályázott. Ereje és feladata tudatában kiegyensúlyozottan munkálkodik egy impozáns prózaírói teljesítmény építésén.

Hogy milyennek találom az amerikaiakat? New Yorkban fölhívtam egy idősebb hölgyet azzal, hogy találkozni szeretnék vele. Szívesen, mondta, de előbb meg kell hogy beszélje a dolgot az ügyvédjével. Nem találkoztunk.

Régi adósságunk a romániai magyar irodalom történetének kidolgozása. Minden tudományos szintézist azonban hosszas és alapos dokumentálódás előz meg. irodalomtörténetünk kidolgozásának elengedhetetlen előfeltétele az irodalomtörténeti bibliográfiák elkészítése, melyek útbaigazíthatják a kutatókat.

Madách látomása olyan modell, amely a történelem mozgásának pontos mása. Valóban erről van szó Madách művében: jó és rossz döntések, győzelmek, megalkuvások, iszonyú kudarcok szakadatlan láncáról.

Maszat annak idején sűrűn szólíttatott fel, hogy menjen már a dolgára, különös tekintettel a vendég urakra, akik mi voltunk, a fiatalok szatmári színházának rajongói, írók, szerkesztők meg hasonszőrűek. Abból az időből (tehát 1956-ból) két csodálatos bogyószemre emlékszem csupán...

Alig tudtam magamnak parancsolni, hogy ne színpadképekben, hangsúlyokban, mozgásban lássam ezt a hatalmas, egyetemes remekművet. „Ha rendező lennék...” – írtam cikkem végén, igen: film- vagy színházi rendező... Tényleg, most jut eszembe: tudtommal film még, legalábbis modern film, nem készült a Tragédiából.