Gy. Szabó Béla: Találkozásaim David Alfaro Siqueiros-szal

Gy. Szabó Béla: Találkozásaim David Alfaro Siqueiros-szal
A fehér-fekete alapvonalak a felrakott okkeres-narancsos-rózsaszínű foltokkal felmelegedtek, de egyúttal mozgásba jött az egész munka. Izgalmas, mit tud ez az ember művelni. Csodálni tudom azért is, ahogyan minden kis idejét kihasználja.

Demeter Jenő: A gyógyítás távlatai

A közölt tanulmány negyven tudós és ismert angol kutató véleményére támaszkodik, s – bár a perspektívák technikai téren túlzottan optimistának tűnhetnek – érdeme, hogy minden erőforrást összpontosítva feltárja a jövendő lehetőségeket.

Kozma Dezső: Petőfi Erdélyben

Bár az utóbbi időben megszoktuk, hogy kiadványaink egy részét képek kísérik, jelen esetben lehetetlen erről nem szólani. Mégpedig különös hangsúllyal, különös elismeréssel. A nagy szorgalommal és szenvedéllyel összegyűjtött óriási képanyag ugyanis a szó szoros értelmében szerves része a kötetnek, hozzátartozik a könyv műfajához.

Gazda József: Művészeti napló

Soha ennyi ember nem tekintette életcéljának a művészetet! Csak Párizsban – úgy mondják – több mint kétezer festő él... Soha ennyi információs eszköz (rádió, televízió, újságok, folyóiratok, plakátok, könyvek, film stb.) nem állott a képzőművészet népszerűsítésének a szolgálatában...

Dános Miklós: Hollandiai pillanat

Mindezt már nem az Ismerjük meg Hollandiát című útikönyvből tudtam meg, hanem egy Rotterdamban élő hazánkfiától, akinek ugyan a névjegyén ma már az áll ott, hogy dr. J. Van Koni, de marosludasi korában még Várkonyi Jancsinak nevezték.

Fodor Katalin, Kulcsár Tibor: Az ismeretlen képesség

A képességek szerzői megállapítják, hogy habár eddig még nem határozták meg az X-faktort, annyit tudunk róla, hogy magában foglalja a motivációt, a feladathoz – a tevékenységhez való viszonyulást, a következetességet, az érdeklődést és más személyiségi tényezőket.

Cseke Gábor: Félig hámozott narancs II.

Majdnem egész évben süt itt a nap, csak télen van egy rövid időszak, amikor az esők ellátogatnak a sziget fölé is, s ilyenkor vastag, földet verdeső záporokban omlanak a földre, amiből nem sok hasznuk van, mert a tűző napon égetett, agyaggá keményedett talajról lerohan a bőven ömlő víz.

Robotos Imre: A dürrenmatti komédia csapdái II.

„A szabadság nyelve korunkban a humor, még ha akasztófahumor is, mert ez a nyelv feltételezi a fölényt, még akkor is, amikor az ember, aki beszéli, alulmarad.” Dürrenmatt, kétségtelenül, a szabadság nyelvén beszél.

Fischer István: Fussunk, jön a jegyszedő! II.

Félelmetesen pontosan csinálja a hőssé avatott parasztfiú kínos csetlés-botlását a nagy ünneplésben: nem tud mit kezdeni a kezeivel, apró mozdulatfoszlánnyal nyúl a polgármester kezében lévő városkulcs felé, mikor az átadási szertartás még el sem kezdődött. Tökéletes.