Magyar Péter nagygyűlés
A Tisza elnöke felszólalása elején arról is beszélt, nemcsak a Fidesz felett fog ítéletet mondani a nép április 12-én, hanem a szatellitpártok felett is. Ki mint vetett, azonképpen arat, de még dönthetnek az érintettek a hazájuk és a magyarok mellett – jegyezte meg. Hangsúlyozta: nincs harmadik út: aki nem a Tiszára szavaz, az Orbánékra szavaz. Most a rendszerváltásról szavazunk, ahhoz hogy újra működjön az ország, rendszert kell váltani. Megismételte: megemeli képzeletbeli kalapját minden politikus előtt, aki nem indul a rendszerváltás érdekében segítve a Tisza győzelmét. 

Orbán Viktor nagygyűlés
A gyűlés után egy idősebb Fidesz-szimpatizáns a csalódottságáról beszél. Szomorúnak tartja, hogy az egyik politikai erő kihasználja a fiatalok lázadását, szerinte ezért voltak kormányellenes skandálások a gyűlés alatt. „Ez a demokrácia” – tette hozzá a férje, majd arról beszélt, hogy a mai fiatalok nem tudják, milyen az igazi diktatúra, ő börtönbe került volna, ha azt kiabálja az utcán, hogy „mocskos Kádár”.

RMDSZ
A levél legsúlyosabb állításában Kulcsár-Terza azt írja, hogy Zelenszkij halálosan megfenyegette Orbán Viktort: „Miközben a modern Európa politikatörténetében még Adolf Hitler sem vetemedett arra, hogy nyilvánosan halállal fenyegesse egy másik európai ország állami vezetőjét, Ön ezt megtette Magyarország miniszterelnökével.” Majd felszólítja az ukrán elnököt, hogy: „Magyarország miniszterelnökének címzett halállal fenyegető szavait haladéktalanul vonja vissza és kérjen bocsánatot.”

Európai Unió
Az Európai Unió és a magyarországi demokrácia viszonya az utóbbi években az egyik legélesebb politikai és jogi vita Európában. Röviden: egy szuverenitás vs. jogállamiság konfliktusról van szó, amely mögött mélyebb filozófiai és intézményi különbségek húzódnak. Az EU nézőpontja: jogállamisági normák! Az Európai Unió működésének alapja az úgynevezett jogállamiság (rule of law), amely magában foglalja: a független igazságszolgáltatást, a hatalmi ágak szétválasztását, a szabad és pluralista médiát, a tisztességes választásokat. Az EU szerint Magyarországon ezek közül több területen rendszerszintű problémák jelentek meg. Emiatt indult például az ún. 7-es cikk szerinti eljárás, amely elvileg akár szavazati jog felfüggesztéséhez is vezethet. Emellett az EU alkalmazza a jogállamisági feltételrendszert: az uniós pénzek kifizetését bizonyos intézményi garanciákhoz köti.

Mit kapott Magyarország az EU-tól?
Ami a számokat illeti, 2004 és 2024 között összesen nettó 73 milliárd eurós uniós támogatásban részesültünk. Más számítások szerint 67,8 milliárd euró nettó transzferről tesznek említést. Ez utóbbi is a magyar GDP körülbelül 26 százalékának felel meg, és átlagosan évi 2,8 százalékos GDP-arányos nettó EU-forrást jelentett 2004 óta, amely 2010 után 3,5 százalékra emelkedett. Ezek a pénzek az államháztartási egyenleget évente átlagosan 2,5 százalékponttal javították, ami önmagában is jól mutatja, hogy az uniós források mennyire alapvető szerepet játszottak a magyar költségvetés stabilitásában és beruházási képességében.

Autokrácia
Az autokrácia olyan politikai berendezkedés, amelyben a legfőbb döntéshozó hatalom egy személy és/vagy egy szűk elit kezében koncentrálódik, azaz nem szükséges számára a társadalom többségi támogatása. A hatalom centralizált, a választások nem biztosítanak tényleges leválthatóságot, a fékek és ellensúlyok rendszere formális vagy kiüresített: létezhetnek parlamenti, alkotmányos keretek, de ezek nem korlátozzák érdemben a végrehajtó hatalmat. A diktatúra az autokrácián belül a hatalomgyakorlás intenzitását és módszerét jelöli. Minden diktatúra autokrácia, de nem minden autokrácia éri el a klasszikus diktatúra erőszakos szintjét, bár többnyire ebbe az irányba halad. Nehéz lenne vitatni, hogy Orbán Viktor az elmúlt tizenhat évben az autokratikus berendezkedést olyan szilárdan építette ki, hogy a világ autokráciára törekvő politikai vezetői politikai modelljét sokszor nyíltan is követendő példaként emlegetik.

Antidemoktratikus választási törvény
A magyarországi választási rendszerrel kapcsolatban megfogalmazott kritikák és elemzések alapján a legnagyobb veszélyt és egyben a rendszer legjellemzőbb vonását a szakértők a „győztes kompenzációja” (a „győztes mindent visz” elv) és az aránytalan választókerületi beosztás kombinációjában látják. A választási törvény kapcsán felmerülő legfőbb veszélyek:
Aránytalan mandátumeloszlás
A rendszer lehetővé teszi, hogy a kormánypártok a szavazatok kisebbségével (50 százalék alatti aránnyal) is kétharmados többséget szerezzenek a parlamentben, ami torzítja a választói akaratot.
A „győztes kompenzációja”
A szabályozás olyan többletmandátumokat juttat a győztesnek, amely még tovább növeli az aránytalanságot a választókerületi szinten is.
Választókerületek manipulálása (Gerrymandering)
A választókerületek határainak önkényes meghúzása (vagy a népességmozgások lekövetésének hiánya) miatt a szavazatok nem egyenlő súllyal esnek latba, ami sérti az egyenlő választójog elvét.
Kényszerpálya az ellenzéknek
A szabályok módosítása (pl. az egyéni jelöltek állításának feltételei) olyan helyzetbe hozza az ellenzéki pártokat, ami korlátozza a politikai verseny tisztaságát.
Összességében a kritikusok szerint a választási törvény jelenlegi formája antidemokratikus, és átláthatatlan folyamatokhoz vezethet.

Választás 2026.
Tóth Zoltán, a választási szabályok legfelkészültebb magyarországi szakértője: „Ha önmagában az országos listás szavazást vizsgáljuk: az 5 százalékos parlamenti küszöböt elérő pártok arányosan részesednek a 93 országos listás mandátumból. Az 5 százalékos parlamenti küszöböt el nem ért pártok nem kapnak országos listás mandátumot. Ha csak két párt, a Tisza és a Fidesz lépi túl az 5 százalékos határt, akkor közöttük oszlik meg a 93 mandátum, és az 5 százalék alatt maradt pártokra leadott listás szavazatokból a Tisza Párt és a Fidesz (!) szerez többletmandátumot. Ha a szavazólapon további demokratikus pártok is szerepelnek, mert képesek voltak legalább 71 egyéni körzetben jelöltet állítani – ilyen lesz várhatóan a DK és a Kétfarkú Kutyapárt –, és ők is átlépik az 5 százalékos küszöböt, akkor a rájuk leadott listás szavazatok nem vesznek el. Ők is részesednek a 93 mandátumból; igaz, hogy ekkor a Tisza Párt és a Fidesz listás mandátumainak száma csökken, de a Tisza Párt, a DK és az MKKP együttes listás mandátumainak száma több lesz, míg a Fidesz listás mandátumainak száma kevesebb, mint akkor, ha e két párt nem éri el az 5 százalékos küszöböt.
Ez azt is jelenti, hogy az ellenzéki pártok együttes listás mandátumainak maximuma akkor érhető el, ha mind a DK, mind az MKKP átlépi az 5 százalékos támogatottságot. Ez a Fidesz számára a legrosszabb verzió, ezért az ellenzéki pártok mindegyikének ezt kellene segítenie. Ennek az egyszerű matematikai összefüggésnek azonban fontos politikai-közjogi következménye is van: minden ellenzéki pártnak, amely országos listát tudott állítani, arra kell buzdítania a választókat, hogy menjenek el szavazni, és a szívükhöz közel álló ellenzéki pártra adják le listás szavazatukat, mert ez maximalizálja az ellenzéki listás mandátumokat. Minden olyan ellenzéki politikai szlogen, amely az országos listás kampányban a „Csak a Tisza!” jelszót használja, egyszerre kedvez Orbán rendszerének, miközben a plurális pártrendszer és a többpárti parlament legitimitását kérdőjelezi meg. Az egyéni választókerületi szavazásnál minden ellenzéki pártot támogató választónak – aki rendszerváltást kíván elérni – célszerű, de nem lehet kötelező a legesélyesebb ellenzéki egyéni jelöltre szavaznia, mert ez maximalizálja az ellenzéki mandátumokat az egyéni választókerületekben.”

Következtetés
Pusztán a választásnál, a magyar demokrácia soron következő legnagyobb vizsgájánál maradva, összevetve a két kiemelést – „nemcsak a Fidesz felett fog ítéletet mondani a nép április 12-én, hanem a szatellitpártok felett is” vs. „minden olyan ellenzéki politikai szlogen, amely az országos listás kampányban a „Csak a Tisza!” jelszót használja, egyszerre kedvez Orbán rendszerének, miközben a plurális pártrendszer és a többpárti parlament legitimitását kérdőjelezi meg… –, véleményünk szerint, sine ira et studio, nem is csak a demokrácia követelményei, hanem a józan ész szerint is egyértelműen a szakértőnek van igaza a politikussal szemben. Ez kétségtelen, annál is inkább, mert a politikus – a szakemberrel ellentétben – nem érvel, hanem kinyilatkoztat (a „nép ítélőszékével” fenyegetőzik, meglehetős antidemokratikusan).
Ezek után a fő kérdés nem az, hogy mi előnyösebb a hatalom-, illetve a rendszerváltás tekintetében, hanem az, hogy a helyzet lényegével tisztában van-e a Tisza elnöke (túl azon, amivel muszáj tisztában lennie, hogy a DK visszalépése esetén, annak egyetlen támogatója sem szavazna a Tiszára), tehát hogy a szakértő gondolatmenetét ismeri-e. Vagyis hogy a „csak a Tisza!” jelszava voltaképpen Orbán rendszerének kedvez, miközben a plurális pártrendszer és a többpárti parlament legitimitását kérdőjelezi meg?
Ne csodálkozzunk, ha vannak világos koponyák, akik úgy gondolják, hogy igen, és kifejezetten ez a célja: inkább egy Fidesz – Mi hazánk többség a parlamentben, mint a baloldali jelenlét! (?)

Mitől lenne jobb a vezérelvű autokratikus „Tisza”?
A legmélyebb probléma nem csupán Magyar személye, hanem az a viszony, amit kialakított a saját táborával. A Tisza nem épít demokratikus közösséget, nem hoz létre valódi politikai részvételt, hanem követőket gyűjt egy vezető köré. A párt struktúrája, a döntéshozatal módja, a kommunikáció stílusa mind ezt erősíti: ez nem egy nyitott politikai térnem egy szabad társadalom, hanem egy központosított, vezérelvű rendszer struktúrája.
Gyakran elhangzik az is, hogy „most nem az ideológia számít, hanem Orbán leváltása”. Ez a mondat önmagában is probléma. Mert ezzel kimondják, hogy a hatalom megszerzése fontosabb, mint az, hogy milyen rendszert hoznak létre utána. Ez az a pont, ahol a demokratikus gondolkodás feladja önmagát. Aki így gondolkodik, az már elfogadta azt, amely ellen állítólag harcol. Beletörődött az Orbán-rendszer folytatásába, csak azt képzeli, hogy most ő kerülhet fel, helyet cserél a régi Fidesszel. Most neki lesz „jó”. De nem lesz neki jó, mert Magyar nem cserél elitet, csak szelektál közöttük, frissíti a megfáradt csapatot.
A választás normális esetben nem két személy között zajlik, hanem két politikai rendszer között: az autokratikus és a demokratikus politikai modell között. Itt azonban nincs különbség. Klasszikussal fogalmazva: „ezek ugyanazok”. A Tisza is a Fideszt kínálja, csak új arccal. Ezért tűnik járható útnak azoknak, akik anyagi és más okokból nem hisznek már Orbánban vagy megunták. Ez egy fideszes vérátömlesztés, nem demokratikus változás.