Ahogy telik az idő, és belegondolunk, egyre nehezebb elhinni a magyar politikai csodát, a történelmi eseményt, amelynek tanúi és résztvevői voltunk. Ki hitte volna, hogy szombaton, 2026 május 9-én nem Orbán Viktor pénteki rádió”interjúján”, annak visszhangján bosszankodunk (kit érdekel, különben is, minden, amit tett és amit mondott, már inkább jogi kérdés), hanem – fel tudjuk fogni a kijelentés minden szavát? – a magyar közszolgálati tévében élőben követjük az új parlament alakuló ülését, a miniszterelnök megválasztását és eskütételét, majd az első közös fellépést a népünnepélyen.
Hihetetlen, hogy egy hónappal ezelőtt a Fidesz és vezére még a saját győzelmét hirdette, hogy aztán elszenvedje a legnagyobb, világraszóló vereséget.
Hihetetlen, hogy egy nép ennyire magához tudjon térni, hihetetlen, hogy a fiatalok meg tudták győzni a szüleiket, nagyszüleiket.
Ilyen döbbenetes fordulat számomra csak 1989 december vége volt, amikor 22-én elkezdett havazni az addig a nagygyűlést közvetítő tévé, és utána már az az éles emlék, hogy az utcai lövöldözésben megyek be a szerkesztőségbe: kirúgottként, de rövidesen főszerkesztő-helyettesként, és írjuk a cikkeket a forradalomról, írom a cikket a Nép Házát rabszolgamunkában építő katonákról, és nem hiszem el, szoknom kell, hogy a leglényegesebb dolgok megváltoztak.
Hihetetlen, hogy egyik napról a másikra a magyar közszolgálati tévé nézhető lett, aljas propaganda-adásai, “egypercesei”, hazugságai nem mérgezik az erdélyiek lelkét.
Hihetetlen, hogy az egész világ ismét csodálja a magyarokat, 1956-ot emlegetve.
Megbolondulok az örömtől, de hihetem-e, hogy egy csapásra felszabadult a Magyar Tudományos Akadémia, hogy magához fog térni, visszanyeri régi tekintélyét.
Összeszedetten rajongani nem könnyű.
Hihetetlen, hogy vége az Orbán-érának, és Zelenszkij örül a (NER) végén. (Vajon megtudjuk valaha, mit s hogyan segítettek a Magyarnak Zelenszkiék, Tuskék, az Unió?)
Tény, hogy mind e sok hihetetlenség a választásnak köszönhető, a magyar nép történelmi győzelmének a hazugság és a lopás fölött, amelyet még a Szíriuszról is megcsodálják…
És – igen – hihetetlen az is, hogy a “gátszakadáshoz” Pintér Sándor belügystbminiszter is hozzájárult, aki Orbánnak idejekorán kijelentette: elismeri a választás igazi eredményét, provokációnak még a kísérletét is meghiúsítja, meg minden, ezzel eszköztelenné téve a miniszterelnököt: “kártya nélküli Orbán”. („Csak semmi huncutság”, hogy egyik kedvenc regényhősünk gyakran hangoztatott intését idézzük.)
Iramosan változik a magyar élet, az új kormány hihetetlenül eltökéltnek látszik, olyan miniszter is akad, aki demokráciáról beszél, többen rendszerváltásról; pluralizmusról senki, de mondjuk ez nem is csoda egy százszázalékosan jobboldali törvényhozás körülményei között…
Az RMDSZ titokban bizonyára örül, mert végre rászánhatja magát az ellenzéki parlamenti párttal is kapcsolatot, egyenlő közelséget (tangó) ápolni…
Reményink vérmesednek. Hátha lesz új alkotmány, hátha lesz igazi világi állam, hátha lesz igazi elszámolás, hátha lesz Köztársaság…
Amikor már azt hittük, sehol egy oázis…
