A Nagy Románia Párt elnöke, a harsány költő és „néptribün” publicista az utóbbi fél évszázad román közéletében etalonja volt a seggnyalásnak, a mocskosszájúságnak és a gyalázkodásnak. Alacsony lelkek humorosnak találták (szókincse, az volt), valahányszor szarevő szájának trágyalevével lefröcskölte politikai ellenfeleit, s minthogy fasisztoid nacionalista nemzetikommunista magyargyűlölő volt, minket, román állampolgár magyarokat is.
Bayer Zsolt „fideszes bérfirkász” mégis mintha túltenne CVT-n is utálkozásban, rasszista gyűlöletkeltésben, a karaktergyilkosság kétes művészetében. Nem kell sokat idézni, naponta folyik az ő szájából is a trágyalé. Néhai főszerkesztőm mondása jut eszembe: „Én, ha kell, életemet adom az igazságért, kiállok a barikádra: ide lőjetek! de ha szarral lőnek, meghátrálok.” Így hátráltatnak meg tisztességes embereket, egy országot ezek a pszichopata alpári véleményvezérek. Szarral lőnek tévében, sajtóban, szónoklatokban. Megvetik és kikezdik azokat, akik úgymond nem szurkolói a nemzeti válogatottnak, miközben épp a legalja politikai zsoldos szurkolóik, hasznos idiótáik B-középje riasztotta el a józan, jóérzésű embereket a lelátókról. Tehát végül is miattuk nem rajonganak sokan „a NER sportsikereiért”.
hogy abból nemzetközi botrány lehet
Lebírhatók? Túlharsoghatók? Legfeljebb, részben, epizodikusan. Minél kevésbé demokratikus, minél keletibb, minél balkánibb egy ország, minél intézményesültebb a hízelgés, a lelki durvaság, a hatalom cinikus „nekünk mindent szabad” embertelensége, annál nehezebb. Annál kevesebb az esélye a közösségvállalásnak, a felelősségtudatnak, a bizalomnak, az igazi lojalitásnak, a türelmességnek, az elvhűségnek… És az illiberális esélyegyenlőtlenség nem kis lelki traumákkal jár…
Összehasonlítható Bayer Vadimmal? Pusztán stilárisan, Vadim jobb pamfletíró volt, gyakran fitogtatta műveltségét, és hát nem baráti alapon volt Ceausescu valagnyalója. Később elnökválasztási döntős jelölt volt, mókásabb fiatalok bevallották: azért szavaztak rá, mert „olyan dilis” (sokan persze inkább azért, mert ellenfele Iliescu volt, úgy rendezték a bohózatot).
Bayer valahogy elszomorítóbb, fröcsögése mögött nagy lelki sivárságot sejtet, meg hallatlan (ember)gyűlöletet. Kedvenc műfaja az, amit egyik vita- (különben elv)társa tíz évvel ezelőtt így írt le: „Bayer odabasz”. Középiskolás lánynak, a római pápának, szakszervezeti vezetőnek – célja a legotrombább hangulatkeltő megbélyegzés. Egyetlen idézet (egy három és fél éves cikkből): „Bayer Zsolt fideszes műsorvezető – aki ezelőtt is napi rendszerességgel írt arról, hogyan lőne agyon „ponyvaregényes kéztartással” olyan nem fehér embereket, akik kétes eredetű videókon nem viselkednek elég jól – most azt írta ki a blogjára, hogy: Ez lenne a jövő? Kibaszott négerek mocskos bakancsát kell csókolgatni, és önfeledten mosolyogni hozzá? Örülni? Mert másképp kinyírnak vagy összevernek? Akkor inkább irány Szibéria! Istenem… hát mivé lett ez a világ…” És ugyanannak a lapnak a megállapítása az ilyen bayerizmusok kapcsán: „Ez nem rasszizmus, hanem a Fidesz üzemanyagtartálya.” (Mellesleg valami eszement szektáról volt szó…)
De maradjunk még a szóhasználatnál. Immár több mint harmadfél évtizede – 1997 novemberében – vetettem papírra, amit egy műsorban hallottam.
Tévévita
Bukarest, anno 1997. Megint az a félművelt, ellenszenves tévémoderátor. Mit moderál? Egy politikus és egy újságíró párbeszédét. Megpróbálom szegényes szókincsemmel és szerény fordítói tehetségemmel visszaadni.
– Te beszélsz? Te utolsó szemét gazember, félnótás apagyilkos, szarházi hazaáruló, pöcegödör-töltelék, porbafingó firkász, képmutató buburnyák, kergekóros hímringyó, nyavalyás elmebeteg, képmutató buzi, te; hígvelejű tökfej, bitang bandita, bandzsa vízihulla, beszari spenóthuszár, sötét lelkű torzszülött, hibbant hóhányó, randa bányarigó, tökfej, mosdatlan szájú hatökör, balfácán birka; a cipőmet sem pucolhatod, tetete…
– Miért, te mi vagy? Ganédombi politikus, sötét lelkű besúgó, kótyagos kakadu, undok fitymalepedék, kártékony, gyáva, lesipuskás állat, dilinyós filoszófosó, agyalágyult páros patájú, jellemtelen zsaroló, romániákus kaméleon, kovászos agyú, besztremált patkány, briganti bandita hordószónok, ármánykodó pojáca, sötét lelkű lator, büdös szemű kompilátor, hazug, hájas seggnyaló, prédaleső kretén, szánalmas börtönjelölt, te beszélsz?A szenny, ami rövid néhány perc alatt a magasröptű politikai vitában felszínre került (a résztvevők egyike egy parlamenti párt elnöke), az egész román társadalom erkölcsi állapotára vall. Hová lesznek az elemi morális értékek? Mit gondolhat az, aki tapasztalja, hogy a tévében így is lehet beszélni?
Talán vagyunk még néhányan, akik csodálkozunk. Románia egyre inkább elveszti erkölcsi tudatát – a politika és a sajtó, az egész közélet külvárosivá züllik. Que faire?
Lassan már nem is csodálkozunk, hogy Magyarország egyre inkább elveszti erkölcsi tudatát – a politika és a sajtó, az egész közélet külvárosivá züllik. Sto gyéláty?