Az Új Hét részletesen szemlézte dr. Ferenci Tamás telex.hu-n megjelent cikkét a remdesivir hazai gyógyszervizsgálata körüli problémákról. A válasz nem késett: a portál címoldalán közölte dr. Kovács L. Gábor írását. A szerző akadémikus, emeritus egyetemi tanár, a remdesivir hazai gyógyszervizsgálatának protokollját menedzselő HECRIN Konzorcium elnöke.
A cikk alaphangját egy – a későbbiekben alá nem támasztott – kijelentés adja meg: „A betegeket és az orvosokat (szándékosan?) elbizonytalanító cikk számos tévedést tartalmaz, illetve a szerző a tények ismerete nélkül nyilatkozik megtévesztő módon.”
A vizsgálat tervezőit a következő szempontok vezérelték: „A Gilead által gyártott originális remdesivir Vekurly néven az EU-ban forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezik, amely alapján a Covid-19 betegek kezelésére a hatásossága igazolt. Mindezeken túlmenően 2020. október 22-én az amerikai gyógyszerügynökség (FDA) megadta a remdesivir tartalmú készítménynek (Veklury) a forgalomba hozatali engedélyt a szóbanforgó indikációban. Ugyanakkor az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) további biztonságossági adatok gyűjtését írta elő. A magyar protokoll tervezése ennek figyelembevételével történt, tehát a szer hatékonyságát a vizsgálatban nem volt szándékunk ismét igazolni, az erre vonatkozó végpontokat követjük és mérjük, de azok másodlagosnak lettek definiálva.
Egy igazoltan hatásos szerrel kapcsolatban az állam és a kezdeményezők feladata, hogy minél szélesebb körben eljusson a betegekhez. A kontroll kar bevezetése ebben a vizsgálatban, nem csak hogy felesleges lett volna az ismert adatok tükrében, hanem a placebó csoport lett volna etikai szempontból megkérdőjelezhető, azaz véletlenszerűen (randomizációval) kiválasztani, hogy a legsúlyosabb állapotú betegek közül ki kap hatóanyagot és ki nem a jelen helyzetben. A kontroll kar és a randomizáció szükséges lenne, ha a vizsgálatban a hatásosságot kéne igazolni, de ez a típusú vizsgálat már sikeresen lezajlott, így a magyar betegek közül nem kell kisorsolni, hogy ki kapjon bizonyítottan hatékony készítményt. A szerző által felvetett szűkös forrásokat a lehető legjobban használja fel a vizsgálat, hiszen vak válogatás nélkül, a lehető legtöbb beteg számára elérhetővé teszi a ma ismert leghatékonyabb kezelést. Az első 100 beteg bevonását ma elértük, innentől 28 nap múlva lehet az adatbázist zárni.” Eddig az első cikk.
A The Lancet október 23-án megjelent elemzése – Dexametazon és remdesivir: rendet vágni a koronavírus-őrület közepette – igen találóan jellemzi a jelenlegi helyzetet, amelyben a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei igencsak háttérbe szorulnak a szélsőséges meggyőződések ütközése és a problémakör erős politikai töltete miatt. A szegény olvasó csak kapkodja a fejét az ellentmondó sajtónyilatkozatok és tájékoztatások sűrűjében.
Érthető, hogy a jelenlegi drámai helyzetben a tudósok feladni kényszerülnek a komplex vizsgálatokra vonatkozó igényeiket. De azért vannak olyan minimális feltételek a klinikai kutatásban, amelyekről nem mondhatunk le, és a gyűjtött adatokat kritikusan kell elemeznünk. Nézzük például a RECOVERY vizsgálat előzetes jelentését, amely látszólag statisztikailag is szignifikáns eredménnyel zárult (Horby P, Lim WS, Emberson JR et al.: Dexamethasone in hospitalized patients with COVID-19—preliminary report. N Engl J Med. , published online July 2020). Az elsődleges hatásmutató a 28 napon belüli halálozás volt (s nem feltétlenül csak a gyógyszer okozta halálozás, mint a magyarországi vizsgálatban!). Megfelelő volt-e ez a hatásmutató? Sok koronavírusos beteg a 28. napon túl hal meg. Az említett cikk még egyéb kétségeket is felsorol, többek közt az előre nem tervezett elemzéseket, amelyek különböző alcsoportokban egymásnak ellentmondó eredményekhez vezettek.
A The Lancet cikkének következtetése: a kezdeti kapkodás után most már elegendő adat áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megállapítsuk: a legfontosabb tényező a betegek gyógyulásának tekintetében az oxigénhez való gyors hozzájutás, valamint a magas színvonalú kórházi ellátás, nagyjából függetlenül a beadott gyógyszerektől.
Ha az olvasó ellentmondást vél felfedezni az előző két cikk között, az nem a véletlen műve. Mindkét ismertetett vizsgálatban a halálozás az elsődleges hatásmutató – de a magyarországi vizsgálatban nincs kontroll. Dr. Kovács L. Gábor véleménye szerint nem is kell, ezzel szemben a Lancet – akárcsak dr. Ferenci Tamás a „vitaindítójában” – leszögezi, hogy bizonyos minimális elveket nem lehet feladni. A Lancet által ismertetett vizsgálat placebo-kontrollos, és a placebo kontrollban semmi etikátlan nincs mindaddig, amíg a betegek a standard kezelést megkapják. Valójában a jelenleg ismert kezelések közül egyiknek a hatása sem egyértelmű, tehát megalapozatlan az az érvelés, hogy további adatgyűjtésre már nincs szükség a hatékonyság tekintetében.
A szerző, Singer Júlia biostatisztikus, a magyarországi Klinikai Biostatisztikai Társaság elnöke.