Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a Mi Hazánk nevű párt létező társadalmi szükségletet elégít ki. Magyarországon van igény holokauszttagadó, antiszemita, rasszista cigánygyűlölő pártra, s ha magától nem jön létre, akkor létrehozza valamelyik jobboldali párt, hogy antidemokratikus jellege ellenére legyen mihez képest mérsékeltnek mondania magát. Ezek tartják magukat a leginkább magyarnak, értelemszerűen ők ártanak legtöbbet a magyarságnak. Van azonban (még) egy határ, amit a náci pártok szimpatizánsa, a „rendes magyar ember” nem szeret túllépni.
Erre pedig tekintettel kellene lennie a Tisza váltópártjának szerepére vágyakozó (esélyes) náci Mi Hazánknak, mert a magyar náci nem tartja magát nácinak. Valódi kilétét leplezi, meghatódik magától, a „rendes magyar embertől”. Utálja a cigányokat, de azt nem szívesen nyilvánítja ki, hogy utálja a gyerekeket is, ha cigányok. Még inkább nem szívesen tűnik fel olyan színben, mint aki nem tiszteli azokat, akiket a holokausztban megkínoztak, emberkísérleteknek vetettek alá és tömegesen meggyilkoltak. Köztük gyerekeket. A magyar náci szeret jó embernek látszani.
Nem lenne jó, ha a Mi Hazánk szocializálná őket önmagához, hogy akkor is jó embernek érezhetik magukat, ha cigányok és zsidók meggyilkolását elfogadhatónak tartják, a meggyilkoltakat pedig nem tekintik áldozatnak. Nem kéne már ennél mélyebbre húzni az országot, és főleg nem kellene fenyegetni semmilyen kisebbséget, egyetlen embert sem.
A magyar szélsőjobboldal eredeti attitűdje a Horthy-rendszerből ismerhető fel. Szélsőjobboldaliságát és antiszemitizmusát szereti kereszténységnek láttatni, nagy részük meg van győződve arról, hogy a fajgyűlölet, ami bennük van, a keresztény identitás része. Emellett a holokausztban játszott szerepük nyomán felismerhetők a természetes határaik. A magyar antiszemita szívesen, boldogan feljelentette a zsidókat, a deportálásokat tétlenül nézte vagy segítette, előszeretettel igényelte ki az elhurcolt zsidók vagyonát magának, de a gázkamrát meghagyta a német náciknak.
Hozott zsidóellenes törvényeket, rájuk kényszerítette a sárgacsillagot, létrehozott gettókat, elment csendőrnek és felkutatta a bujdosókat, elszállította őket Auschwitzba, ahonnan tudta, hogy soha nem térnek vissza. De úgy csinált, mintha azt már nem értené, hogy megölik őket. Viszont nem épített maga is gázkamrákat az Alföldön. Olyan magyar náci, mint amilyenek a nyilasok voltak, akik szintén nem tartották náciknak magukat, vagy amilyen Novák Előd és Dúró Dóra, nem túl sok van, nem kellene gyarapítani őket.
Miután Magyar Péter azzal a trükkel, hogy Orbánt csak így lehet legyőzni, megsemmisítette a baloldalt és a liberálisokat, a Fideszből pedig mindenki távozik, aki nem kap pénzt érte, a Tiszából való elkerülhetetlen kiábrándulás tömegeket tolhat a Mi Hazánk felé. Magyar nem fogja a szélsőjobbot korlátozni, óellenzéki támogatói pedig miatta nem. Ezért nagy a felelősség. Jó lenne, ha Mihazánk nem tenné normává, hogy gyerekeket (és felnőtteket) meg lehet gyilkolni, ha cigány (vagy zsidó), s az áldozatoknak járó tiszteletet nem kell megadni.
Mert akkor a sükösdi tamburás gyerekek potenciális áldozatok. Ezért nem kell radikalizálni a „rendes magyar embert” szavazatokért. A „rendes magyar emberek” szavazatait meg lehet szerezni anélkül is.
