A Hét történetének legnagyobb olvasótalálkozója a kérdőívek közvetítésével zajlott le. Pontosabban zajlik – mert megkésett válaszok még mindig érkeznek szerkesztőségünkbe. Az eddig feldolgozott kétszázötven válasz alapján azonban máris kirajzolódik egy fajta olvasói közvélemény.
60% – fiatal nagyvárosi értelmiségi
A válaszok földrajzilag, nemzedékileg, társadalmilag változatos közegből érkeztek. Néhány szabályosság azonban jól körvonalazódott. A válaszok közel háromötöd részét nagyvárosokból küldték: elsősorban Kolozsvárról és Marosvásárhelyről, de persze Bukarestből, Brassóból és Temesvárról is sokan tettek eleget a szerkesztőség kérésének. Feltűnő viszont a nem városi olvasók távolmaradása: a beérkezett válaszoknak alig több mint öt százaléka jött faluról.
Minden korosztály megszólalt: középiskolás diáktól a nyolcvan évét töltött olvasóig; a válaszolók háromötöd része azonban negyven év alatti – tehát azok közül kerül ki, akik a köztársaság évtizedeiben váltak olvasóvá. Külön öröm, hogy jelentős számban jelentkeztek az egészen fiatalok, a huszonötön aluliak (ők adják a válaszok egyötöd részét!).
Kaptunk leveleket géplakatostól, orvostól, raktárnoktól, tanártól és a társadalom legkülönbözőbb kategóriáiba tartozó olvasóktól – többségük, ismét csak megközelítőleg hatvan százalékban, egyetemi végzettségű.
A tipikus kérdőívkitöltő tehát fiatalabb, nagyvárosi értelmiségi.
A lap második fele
Sokan üdvözölték kezdeményezésünket – a kérdőíves közvélemény-kutatást, s valószínűleg ugyancsak sokan vannak egy véleményen azzal a bukaresti egyetemi hallgatóval, aki kifejezetten kérte: közöljük a felmérés eredményét! A legjellemzőbb, az olvasói preferenciákat leginkább kifejező eredményeket a maguk számszerű szigorában tükrözi az alábbi táblázat:
ROVAT MINŐSÍTÉS (POZITÍV / NEGATÍV)
napirenden 48 / 9
riport-interjú 65 / 16
irodalom 94 / 19
zene 72 / 24
képzőművészet 55 / 6
színház 68 / 20
film 32 / 15
kaleidoszkóp 137 / 5
tudomány 162 / 14
századunk 86 / 6
nemzetközi élet 104 / 13
A táblázat alapján mindenekelőtt világosan kitűnik az, hogy az olvasói igényeket eddig a lap második fele közelítette meg sikeresebben. A kérdőívek tanúsága szerint azonban nincsen arról szó, mintha ezek a rovatok problémamentesek lennének, népszerűségük gyakran hiánypótló jellegükből adódik.
A legnépszerűbbnek bizonyult tudományos rovattal kapcsolatban például elhangzott az, hogy cikkei sokszor szárazak, nehezen követhetőek. Többen hiányolták a műszaki tematikát vagy sokallották az idegen kifejezéseket.
Rendkívül népszerűnek bizonyult a kaleidoszkóp-rovat is. Népszerűségének egyik pillére a jelek szerint a keresztrejtvény, de még nagyobb hangsúllyal jelentkeznek a válaszokban az itt közölt folytatások: Mikó Imre Lantom, kardom tied, óh, szabadság című dokumentumkötetének részletei és Marosi Barna sorozata. Közkedvelteknek és viszonylag problémátlannak tűnnek fel a számok alapján a Századunk és a Nemzetközi élet rovatok is.
Az irodalmi rovattal kapcsolatban a leggyakrabban elhangzó kifogás a személyeskedő hangvételű irodalmi vitákhoz, írásokhoz kapcsolódik.
A művészeti rovatokkal szemben leggyakrabban megfogalmazódó igény az, hogy legyenek mozgékonyabbak a művészeti események tükrözésében: inkább rövidebben, de hamarabb a teljesség igényével számoljanak be a könyv-, lemezmegjelenésekről, bemutatókról, szenteljenek az eddiginél sokkal nagyobb teret a kortárs művészet irányzatainak bemutatására. A riport, interjú és napirenden oldalakkal szembeni fenntartások közül a leghatározottabban a szociográfiai megközelítés igénye rajzolódik ki. Legproblematikusabbnak tűnik a filmrovat, amellyel kapcsolatban többen is felvetették a televízió-rovat állandósításának gondolatát.
Kelleténél kevesebb és több
A kérdőívre kapott válaszok valószínűleg nem annyira az olvasót, hanem a lappal szemben érzelmileg leginkább elkötelezett olvasó reflexióit jelentik. Azokét, akik számára „kicsit ünnep a szombat délután”. Erre mutat az, hogy a kérdőívet kitöltők között az előfizetők döntő többségben vannak – több mint nyolcvanöt százalékban! – holott lapunk inkább szabad árusításban terjed. A kérdőívek összesítéséből adódó eredmény tehát kevesebb az olvasó véleményénél – de ugyanakkor több is. Több, mert A Hét-olvasó nem csak a lapra, hanem művelődésügyünk egészére nézve is tanulságos észrevételeket tesz.
Sajtónk szempontjából például meggondolkoztató az a körülmény, hogy a nyilatkozók nagy többsége más hetilapokat és folyóiratokat is olvas (kétharmaduk az Utunkat, majdnem fele részük a Korunkat és az Új Életet, sokan olvassák továbbá az Ifjúmunkást, a Brassói Lapokat, az Igaz Szót, a Dolgozó Nőt, a Contemporanult és a Magazint). Sokféle következtetés vonható le ebből a tényből – hogy egyebet ne említsünk, sürgetőnek tűnik a lapok közötti további munkamegosztás, a profilírozás.
Tanulságosak a kérdőívek továbbá abból a szempontból is, hogy egyként vetik el a különböző sarkításokat. Igaz, hogy egyik sepsiszentgyörgyi olvasónk véleménye szerint „semmi közünk sincs… sok nemzetközi eseményhez” – a többség számára azonban szülőföld, haza, kelet-európai szomszédság és a nagyvilág egymást átható érdeklődési körként jelentkezik. A többség számára elfogadhatatlan a gyökeres – kozmopolita – sarkítás, láthatóan tudják: nincsen értelme kitekintésnek hűség nélkül és hatástalan a hűség, ha nélkülözi a tájékozottságot. Művészet és tudomány ellentételét is elutasítják a szavazatok.
Ugyanakkor figyelmeztetnek arra is, hogy a romániai magyar kultúrában jelenleg a gyenge szárny, az elvárás elsősorban a tudománnyal, illetve a világkitekintéssel szemben mutatkozik. Nem azért, mintha erre általában nagyobb szükség lenne, hanem azért, mert itt mutatkoznak a hiányok: sajtónkban, könyvkiadásunkban egyaránt.
Művelődésünk arányaira, hatékonyságára figyelmeztetnek a válaszok. Közösségi felelősségünkre kultúránkkal, iskoláinkkal, hagyományainkkal és jövőnkkel szemben. Lehetséges, hogy korlátozott szociográfiai hitelességgel, de nagy közösségi felelősségérzettel.
„Karolják fel továbbra is a hazai magyar nyelvű tudománynépszerűsítő irodalmat!” (matematikatanár, Sepsiszentgyörgy)
„A népművészet – népi giccs sorozat színvonalas volt, azt hiszem, büszkélkedik is vele A Hét szerkesztősége. Jó módszer volt a pályázathirdetés, a hazai magyar tudományos közírás serkentésére! A Hét nem adhatna ki évkönyvet? Ha sikerülne, lenne sikere… Szeretnék vitacikkeket olvasni, mert több oldalról világítják meg a dolgokat. A vitacikk az olvasónak csemege!” (egyetemi hallgató, Temesvár)
„A kérdőívet jó megoldásnak találom. Nem ártana gyakrabban hasonló kérdőíveket juttatni az olvasóközönséghez a kapcsolat megerősítése céljából. Még több tudományos ismeretterjesztést és jobban!” (egyetemi hallgató, Brassó)
„Rendszeresítsék a pályázatot, közöljenek közérdeklődést kiváltó tudományos, technikai cikkeket, s ezeket lehetőleg adják ki kötetben. Segítsék elő a hazai anyanyelvű műszaki közírást!” (építészmérnök, Marosvásárhely)
„Hiányolom a televízió magyar nyelvű műsorának állandó kritikáját. Nem szeretem az irodalmi vitákat. Intézzék el egymás közt levélben, szóban!” (technikus, Segesvár)
„A piacra kerülő magyar könyvek jegyzékét ne utólag közöljék!” (vegyész, Nagyvárad)
„Könyvtárosként tudom, hogy az ifjúság kedvelt lapja A Hét. Éppen ezért jó lenne ifjúsági rovatot nyitni.” (könyvtáros, Régen)
„Szeretem a lapot, érdeklődéssel követem hétről hétre. Sajnos nem mindenik lapszám elég nívós! Van hét, amikor izgalmas, érdekes és van langyos, unalmas lapszám. Hetek óta hiányolom Bajor Andor cikkeit!” (színházi súgó, Kolozsvár)
„Nagyon tetszett ez az ötlet: a kérdőív. Az olvasónak nemcsak pénze lehet, hanem véleménye, kívánsága is! Az ájulásig elérzékenyült, méltató írások provincializmust igazolnak ma.” (elektrotechnikus, Arad)
„Rohanó világunkban szükséges egy ilyen lap, amely megpróbálja korunk politikai, tudományos, zenei stb. problémáit átfogni. Szeretem a „Hetest” rajongásig!” (mérnök, Bukarest)
„Eleinte volt a lapnak egy „Századvégi gondok” rovata. Szerintem ez megérdemelne egy oldalt minden számban és felölelhetné az ökológiai, demográfiai problémákat, a jövőkutatást, a modern neveléstudomány, a tudományos-műszaki forradalom fogalomkörébe tartozó kérdéseket.” (közíró, Kolozsvár)
„Nincsen ifjúsági, diákrovatuk. Pedig a lapnak sok olvasója van körünkben. Megoldást kellene találni a helyszűke ellenére is. Tudom, ott az Ifjúmunkás. De miért csak az?” (orvostanhallgató, Marosvásárhely)
„A kultúrtörténeti tévedésekhez fűzzenek magyarázatot, ami lehetővé teszi a megfejtést az olvasó számára. Így esetleg kis kötetben is meg lehetne jelentetni.” (tanítónő, Bánffyhunyad)
„Szeretnék olvasni a világirodalom áramlatairól, kiindulópontjukról, világnézeti vonatkozásaikról, hatásukról.” (tisztviselő, Zsombolya)
„Sajnálom, hogy nem jelent meg A Hét legalább tizenöt évvel ezelőtt!” (nyugdíjas, Csíkszereda)
„Több nyelvművelési cikket szeretnék olvasni A Hétben!” (orvos, Nagybánya)
„Nem tetszettek a dagályos stílusban megírt kommentárok a régebbi számokban!” (tisztviselő, Beszterce)
„Szeretem a kis rovatokat: fórumot, szemlét, ex librist. Nagyon szeretem Bajor Andor írásait és Unipán Helga rajzait.” (közgazdász, Temesvár)
„Javasolom, szenteljenek nagyobb teret a Fórumnak, Hetesnek, szemléknek.” (mérnökgyakornok, Sepsiszentgyörgy)
„Több neveléstudományi cikket kérek a korszerű tanítási módszerekről. Ismertessék rendszeresen az új könyveket, hanglemezeket.” (tanár, Mócs)
„Szebb és érdekesebb lenne A Hét, ha minden olyan cikkhez, ami nagyobb terjedelmű, legalább egy képet közölnének.” (munkás, Nagyvárad)
„Hasznosnak tartom a lapot és érdekesnek mindenes jellegéért. Szívesen venném több műszaki vonatkozású cikk megjelenését.” (mérnök, Marosváráshely)
„Az irodalom- és színház-rovat lehetne rövidebb, viszont meg lehetne nyújtani a kaleidoszkóp-rovatot. A tudományt is növelni lehetne, mivel nincsen magyar nyelvű tudományos-ismeretterjesztő lap.” (mérnök, Székelyudvarhely)
„Nagyon zavaró szokás szerintem – nem csak A Hétnél uralkodik – az interjúvolók részéről megnyilvánuló intimpistáskodó letegezése a meginterjúvolt személynek. Nem is mondható ízlésesnek bizonyos esetekben, mert hivalkodás is lehet, hogy »nézzétek csak, mennyire intimen vagyok én ezzel meg amazzal!«. Ritkán fordul elő, hogy az interjúvoló és a meginterjúvolt fajsúlya és társadalmi rangja ugyanaz. Ha az interjúvoló fajsúlya nagyobb, s mégis magázza a másikat, mindenki úgy érzi, hogy ez az ember szerény, pedig több a másiknál. Ha fordított a helyzet, akkor legjobb esetben dörgölőzésnek, esetleg éppen impertinenciának tűnik. Rendkívül hálás vagyok Dános Miklósnak, hogy nem tegezte le Lukács Györgyöt. Ágopcsának és Vajnovszkinak, hogy nem tegezték Czikót – így az olvasó in medias res kezdi az interjút olvasni, s nem azzal tölti el – helyeselve vagy ellenérzéssel – az idejét, hogy kiértékeli, milyen kapcsolat van a két beszélgetőpartner közt.
Félreértés ne essék: a két fél tegeződhet véletlenül, de ez magánügyük, s nem erőszakolható rá a közönségre. A közönséget nem a kettejük kapcsolata érdekli, hanem a kérdések és a feleletek. Nagyon boldog volnék, ha ez a mucsai tegeződés a lap hasábjain, legalább A Hétnél, végetérne. Egyébként már Karinthy is gombostűhegyre vette ezt a stílust. … Mindent összevéve minden számukat kíváncsian várom, kicsit szidom, sokat dicsérem, és lényegében nagyon élvezem.” (Egy megrögzött olvasójuk, Marosvásárhely)
„Köszönöm A Hetet. Évkönyvet is kérünk. Boldog új évet.” (gyógyszerész, Kolozsvár)
„A népi giccs vitasorozattól várom, hogy még halálom előtt sikerüljön megtudnom, hogy mi a giccs és mi a naiv művészet. Eddigi megfigyelésem szerint a szemet gyönyörködtető »mű« giccs, az a mű, amelyről sem az alkotó, sem pedig a néző nem tudja, hogy mi, az művészi alkotás.” (nyugdíjas, Kolozsvár)
„A zenerovat miért nem foglalkozik a huszonöt éven aluliak körében népszerű popzenével? Ez realitás, nem lehet változtatni rajta, nevelni pedig lehetne.” (munkás, Marosvásárhely)
„Javasolom, hogy nyissanak fiataloknak fiatalokról rovatot. Közöljenek több humoros írást, rajzot, s 1974-re színvonalas, érdekes évkönyvet.” (gyógyszerész, Déva)
„Szeretem a referáló jellegű cikkeket. Segíteni kell a ma emberét, hogy az információs áradatban megkapja azt, ami éppen érdekli. Égető kérdéseinkre vonatkozó ankétokat kellene közölni. Mindennél fontosabb manapság az iskolák építő bírálata. Például mivel magyarázható, hogy a Csíkszeredai líceum növendéket olyan csekély számban jutnak főiskolára?” (tanár, Marosvásárhely)
„Javasolom, közöljenek rendszeresen összefoglaló cikkeket irányzatokról, iskolákról, stílusokról, különösen az új művészeti ágakban: film, fotó stb. A tudományrovatban szeretnék olvasni: műanyagokról, számítógépekről, jövőkutatásról, városfejlesztésről, az orvostudomány jövőjéről stb.” (mérnök, Kolozsvár)
„Az unalmas, személyeskedő irodalmi viták helyett nyissanak ablakot inkább a világirodalomra.” (tanár, Nagybánya)
„ Technikarovatot – vagy havi mellékletet – kérek középfokon. Ugyanezt a Munkásélettől alapfokon.” (munkás, Székelyudvarhely)
„Kevesebb idegen kifejezést, s a cikkek végére magyarázó szótárt!” (N. A. tisztviselő, Székelykeresztúr)
„Több pedagógiát, lélektant, szociológiát, filozófiát, közgazdaságtant, politológiát! Kevesebb és jobb irodalmat!” (egyetemi tanár, Kolozsvár)
„Több világkitekintést és többet a hazai gondokról: oktatásügyről, tömegművelődésről, könyvterjesztésről!” (tanár, Sepsiszentgyörgy)
„A Fórum-, Szemle-, Periodica-rovatoknak kétszer ennyi helyet kellene biztosítani.” (tisztviselő, Nagyvárad)
„Az irodalom-, színház-, film-, művészetrovat talán túlméretezett. Úgy gondolom, hogy a Korunk, az Előre vasárnapi száma eleget tárgyalja ezeket a problémákat… Mint román ember, jól bírom a magyar nyelvet, s így párhuzamot vonhatok a Săptămȃna és A Hét között. Az utóbbi öt hétben A Hét nagyon tetszik. Mindenesetre ez az önök részére nem mérvadó, de azért, ha hinni akarnak nekem, higgyék el, hogy a legjobb írásokat az ember, és nem a jaj de magyar vagy vaj de román ember írja.” (M. P. kutató, Bukarest)
Megjelent A Hét III. évfolyama 52. számában, 1972. december 29-én.