A Hét 1971. december 31-i számában hirdetett pályázatunk eredményének közlésekor írtuk: „…szándékunk a pályázat kiterjesztése, hazai tudományos publicisztikánk versenyének állandósítása”. Ígéretünkhöz híven, ugyanúgy mint tavaly, idén is (immár harmadszor) sor került az év folyamán közölt írások kiértékelésére. Ehhez ezúttal pályázatunk eddigi nyerteseinek (Miklós Jenő – Temesvár, Szabó Árpád – Nagyszalonta, Barabás Endre – Kolozsvár, Udvardy László – Lugos, Bedő Sándor – Marosvásárhely) és Veress Zoltánnak, a Korunk tudományos rovatvezetőjének a segítségét kértük. Véleményük és A Hét tudomány rovata szerkesztőinek értékelése alapján, a tudományos világnézet fejlődését szolgáló cikkeikért pályázatunk idei díját (2000 lej) megosztva a következők kapták: Czimbalmos László (Szatmár) Hosszú hajú vendégek című cikkért és más írásaiért, valamint Puskás Attila (Sepsiszentgyörgy) A természet megrendült egyensúlya című cikkéért és más írásaiért.
Puskás Attila
Kolozsváron születtem, 1931-ben. Serdülő értelmemet jó nevű középiskolai tanárok alakítgatták, akiknek zöme később a Bolyai Egyetemen tanított; nem egy közülük ott is tanárom volt. A Bolyai természetrajz szakán 1954-ben végeztem, majd évekig Csíkban tanítottam. Néhány éve a sepsiszentgyörgyi vényvédelmi Laboratórium biológusa vagyok. A természet szeretetét édesapám oltotta belém, megismerésének vágya csak megerősödhetett olyan kitűnő tanárok hatására, mint Péterfi Ferenc Csűrös István, Gyurkó István, Kis Béla. A biológia beláthatatlan rengetegében szeretek (szeretnék) megismerni és a lelkesedő ember közlékenységével másoknak is elújságolni mindent. De ha érdeklődésemhez közelebb álló tárgykört akarok megemlíteni – mégis a rovartan az első, majd a genetika, növényvédelem, környezetvédelem, igen komplex, sőt vitatott kérdései következnek. Több napi-, heti- és havilapnak írtam mint javíthatatlan pedagógus arra törekedve, hogy túl a kikívánkozó mondanivalón szem előtt tartsam az illető lap sajátos olvasótáborát. A Hétnek elsősorban „nagyot markoló” írásokat küldtem, az emberiség és az élővilág közös érdekeinek összehangolásáról szólókat, s legnagyobb örömöm lenne, ha hihetném, hogy elolvasták és szerették ezeket az írásokat. Szeretnék továbbra is A Hét „megszokott” munkatársai közé tartozni, írni apró kedvenceimről, s általában az élővilág mindenkit érdeklő kérdéseiről.
Czimbalmos László
Gyergyószentmiklóson születtem 1910-ben. Huszonnégy éves koromban szereztem meg a matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet. 1941 óta Szatmáron tanítom szaktantárgyaimat. Érdeklődésem középpontjában a makrokozmosz és a mikrokozmosz világa áll. Az első mesterséges hold felbocsátása óta kísérem figyelemmel az űrkutatás csodálatos fejlődését. Cikkeim a Korunkban, a fővárosi és helyi lapokban, szakfolyóiratokban jelentek meg. Külföldi meghívásra vettem részt a Csillagászat Baráti Köre VII. Országos Találkozóján Székesfehérvárott. A szatmári Magyar Líceum csillagászati körét vezetem, örülök és megtiszteltetésnek érzem, hogy A Hét írói gárdájához tartozhatom.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 52. számában, 1973. december 28-án.
A szerkesztő megjegyzése
A szerkesztő is ember: felejt. Az Új Hét minden héten közöl a kereken ötven évvel ezelőtti Hét-szám cikkeiből, üzeneteiből. (Köszönhetően az Arcanumnak.) És a felejtésnek köszönhetően újra felfedez cikkeket, szerzőket, eseményeket. A Hét IV. évfolyama 52. számában, 1973. december 28-án megjelent lapszámból például a lap olvasottságát, sikereit tükröző, bírálatra is alkalmat adó felmérés adatait. És visszaemlékszik: hiszen kezdettől fogva a tudomány rovat volt a legkeresettebb, legnépszerűbb A Hétben! Néha nem ártott volna, ha eszünkbe jut ez a kis részlet…
Most azonban van egy ennél is nagyobb élményünk. Kézenfekvő, hogy A (régi) Hétből képeket, illusztrációkat átvenni lehetetlen. (Raszter, szkennelés – ilyen tudományos-technikai vívmányok teszik lehetetlenné. Mellesleg A Hétben senki sem ment el odáig a szemérmetlen szabadossággal, hogy használja az ‘ellehetetlenít’ szószörnyszülöttet… Szóval ahogy Illyés Gyula mondta A Hétről: „romlandó papíron maradandó mondanivaló” – ebből az első bejött neki.) Nem tudjuk közölni ötven évvel ezelőtti pályázati díjazottaink arcképét sem, egész biztosan nem ismernénk rájuk.
Czimbalmos László (1910 – 1988) tanár úr régen a számára annyira szeretett csillagok közül követi figyelemmel a tudomány vívmányait (és akkor már az Új Hétet is…) Róla a Wikipédia szócikkében sem találtunk képet.
Viszont Puskás Attiláról igen!
Puskás Attila (Kolozsvár, 1931. augusztus 9. –) erdélyi magyar biológus, entomológus, politikus. Puskás Lajos pedagógus fia. A szócikkéből megrázó életút és remek tudományos karrier rajzolódik ki. Azt is olvassuk a Wikipédián tudósunkról: „1969-től közölt tudománynépszerűsítő írásokat. A Hét, Dolgozó Nő, TETT, Megyei Tükör munkatársa”. Igazoljuk, köszönjük! Isten éltesse egészségben a kilencvenkét éves Puskás Attilát!
