A HORTHY kultusz politikai tétje a lehető LEGSÚLYOSABB. A német megszállás után, de még a kormányzó regnálásának utolsó fél évében a magyar csendőrök az akkori államterületről 437 ezer embert deportáltak, pontosan tudva, hogy a vagonokba zsúfolt embereket meg fogják ölni. (A deportálást végül 65 ezren élték túl.) Az is bizonyított, hogy Horthy 1944 tavaszán pontosan tudta, mi történik a deportáltakkal. A kormányzó azzal is pontosan tisztában volt, hogy a magyar hatóságok lényegesen nagyobb ütemet diktáltak, mint amit a németek kívántak. Tudjuk, hogy legalább 150-200 ezer embert meg lehetett volna menteni, ha a magyar hatóságok csak az elvárt ütem szerint küldik a transzportokat. Hatvan évvel később Medgyessy Péter volt az első kormányfő, aki szakított a felelősség-elhárító elbeszéléssel, és kimondta „MAGYAROK tették ezt MAGYAROKKAL” és a magyar holokauszt elementárisan magyar ügy és magyar felelősség. A Fidesz ezt vette vissza 2010 után és rekonstruálta a felelősség-elhárító, relativizáló múlt-szemléletet.
Nemcsak a holokauszt egyedülálló a történelemben, de annak későbbi emlékezete is. az elmúlt fél évszázad talán legfontosabb civilizációs vívmánya: a holokausztot – egyedüli kivételként a történelem sok-sok népirtása, tömeggyilkossága, katasztrófája közül – sikerült kiemelni a partikuláris értelmezési keretekből, és sikerült egyetemes szintű, konszenzuális elbeszélés kialakítani vele kapcsolatban. Ez egyetlen más katasztrófa kapcsán sem sikerült. A partikuláris értelmezési kereteknek sokféle változata létezik, de közös bennük a racionalizáló elbeszélés, és az, hogy csoportsérelmekként értelmezik a történteket. A holokauszttal kapcsolatos konszenzuális értelmezés viszont mindenekelőtt a RACIONALIZÁLÁST UTASÍTJA EL, tehát azt, hogy a történteket oksági láncolat végeredményekének tartsa. A felelősség-elhárító relativizálás óhatatlanul is a partikuláris, racionalizáló értelmezést akarja rekonstruálni.
Vajon Lázár János és a rezsim többi vezetője mindezt ne tudná? Dehogynem! Az igazi kérdés az, hogy jelenkori a magyarországi önkényuralom IDEOLÓGIA-VEZÉRELT vagy IDEOLÓGIA-HASZNÁLÓ rezsim. Hajlok arra, hogy az utóbbi – csakhogy a rezsim saját (cinikusan alkalmazott) ideológiája foglyává vált, tehát kényszer-üzeneteket küld, még abban az esetben is, ha az csak kárt okoz neki is.) A „NER” rezsimben sem a közpolitikai racionalitás, sem a moralitás nem értelmezhető (mindkettő kizárólag a demokráciák és a demokratikus politikai közösségek sajátja lehet.)
A politikai morális deficit azonban régebbi, mint a „NER” rezsim. A demokratikus Magyarország hívei a jogállami korszak két évtizedében is kisebbségben voltak. Ugyanakkor végzetes hibát követtek el azzal, hogy nem ismerték fel a közös FELELŐSSÉG VÁLLALÁSON alapuló EMLÉKEZETPOLITIKA kialakításának halálos TÉTJÉT. Medgyessy idézett beszéde fontos elmozdulás volt, de az összeomlás maga alá temette a szembenézés folyamatát is. A köztársaság és a jogállam bukása után kiépülő önkényuralom ebbe a vákuumba nyomult be és rendezte be a maga hazug múlt-elbeszélését. Ugyanez jellemző a mai ellenzéki pártokra is. Pedig hiteles és felelős emlékezetpolitika nélkül homokra épül minden demokratikus kísérlet.
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. szeptember 8-án.