Hargitai Miklós jó újságíró. Eredeti érdeklődési köre a környezetvédelem, de mintha átképezte volna magát politikai szakíróvá is. Publicisztikája érettebb, amióta Spanyolországba költözött. Miközben a világhálón figyelemmel kíséri az itthoni fejleményeket, kívülről néz, hall, olvas bennünket. A fáktól is látja az erdőt.
A külső nézőpontnak persze nemcsak előnye van, hanem hátránya is. Ami itthon nem tartozott a megfigyelés tárgyai közé, az külföldön sem kerülhetett közelebb hozzá. Otthonosan mozog az országos sajtóban, a helyi nyilvánosság összefüggéseit azonban nehezebb a Földközi-tenger partjáról észrevenni. Például ez olvasható a Népszava mai számában: „Magyarországon mára megszűnt a kormánytól független helyi és megyei sajtó.”
A megyei sajtó sem szűnt meg, ám a fogalmazás megbocsátható, mert metaforikusan értendő. A kormány ugyebár az embereivel megvásároltatta a 30 milliárd forintnyi értékű megyei sajtót, amelynek tizennyolc napilapja elveszítette az önállóságát, és a hatalmon lévők nótáját fújja. Mellőzi például az érzékeny témákat, vagy ha beszámol is, a kormányzat szája íze szerint ír róluk. Egy példasor.
Nagyjából fél éve lépett a nyilvánosság elé Magyar Péter. A NER belső köreiből érkezett politikusról szűkebb pátriám lapjában, a Bács-Kiskun megyei Petőfi Népében 386 cikk jelent meg. Napi átlagban kettő, egyenlőtlen eloszlásban. Ebből alig néhányat írt helyi tollforgató, túlnyomó többségüket Budapestről, a központi szerkesztőségből küldték. Közben pedig az újdonsült ellenzéki politikus felszántotta az országot.
Bács-Kiskunban vagy tíz helyen állt a piros-fehér-zöldre mázolt kisteherautó platójára. A nagy érdeklődéssel fogadott beszédekről a megyei újság „elfelejtett” tudósítani. Helyettük az olvasóknak be kellett érniük azzal, hogy Magyar Péter veri a feleségét, női napszemüveget visel, és női biciklit használ, ellopott egy mobiltelefont, és bedobta a Dunába. S mert közéleti megnyilvánulásairól sem a Bács-Kiskun megyei újság, sem a többi megyei napilap nem számolt be, az olvasók érdeklődését az alternatív sajtó elégítette ki.
Anyagi okok miatt a világhálón jelent meg, és előállítását olcsóbbá tette, hogy a kézbesítőknek nem kellett házhoz szállítaniuk. Az online újság alkalmassá vált arra, hogy ne csak a helyi, hanem a regionális igényeket is kielégítse. A helyi sajtó alternatív része az idén tavasszal és most, nyáron így lépett túl a helyi kereteken. Az érdekes (kényes) témákat kerülő „vármegyei” sajtó jóvoltából éledt föl.
A kormánypárti sajtónak azonban volt egy tettestársa is. A 2019-es önkormányzati választás után néhány megyei jogú városban és tucatnyi tíz-húszezres településen ellenzéki politikus lett a polgármester, többnyire a parlamenti ellenzék képviseletében. Márpedig az úgynevezett hagyományos vagy ó-ellenzéki pártok gyanakvással figyelték Magyar Péter tevékenységét. Kezdetben szintén elhallgatták az újdonsült politikus országjárását, bár a rossz hírét sem költötték.
Igen ám, csakhogy a június 9-i önkormányzati választáson a Tisza 30 százalékos párt lett, és leginkább a parlamenti ellenzék szavazóbázisából csipegetett. Az ellenzéki polgármesterekhez kötődő önkormányzati sajtó ekkor hagyott fel a jóindulatú semlegességgel, és kisebb-nagyobb mértékben ama agresszív stílusban támadta Magyar Pétert, amelyet a központi sajtóban a dékás politikusoktól láttunk, hallottunk, olvastunk.
Június végén Kecskeméten találkoztak a helyi sajtó szerkesztői. Voltak vagy százan. A velük folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy Magyar Péter fellépéséig legföljebb három munkatársat tartottak el. Saját magukat, az alapító éceszgébert, gyakran újságírónőt, aki kevésbé értett az informatikához. Ám úgy alakította az érzelmi életét, hogy a társa értsen a számítógéphez, sőt a fotózáshoz is. A vállalkozás elbírt még egy lótó-futó riportert is, és foglalkoztatott néhány külső munkatársat, akik számlát adtak.
Magyar Péter országjárásáról, a helyi és a környékbeli nagygyűlésekről úgy számoltak be, hogy a kormányzati és ó-ellenzéki ellenszélben segítettek 30 százalékos párttá növelni a Tiszát. Kecskeméten elmondták a plénum előtt vagy a folyosón, hogy az önkormányzati választás óta a helybéli vállalkozók több évnyi kihagyás után ismét hirdetnek a lapjukban.
A találkozót a KecsUp nevű szerkesztőség szervezte. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége helyett, amely 2022 októberében, az országgyűlési választás után fél évvel hasonló jellegű tanácskozást hozott tető alá. Az egyik előadóként azt mondtam a MÚOSZ nemrégiben megválasztott elnökének, hogy akkor lesz hatékony a kezdeményezés, ha nem a helyi szerkesztők utaznak a fővárosba, hanem mi megyünk a régióközpontokba.
A folytatás nem jött össze. Az elejtett fonalat a kecskeméti csapat vette föl, gyökeresen megváltozott politikai körülmények között. A jelenlegi MÚOSZ-vezetés 2021 májusában egyebek között azzal váltotta le Hargitai Miklós elnököt, hogy az elöregedett szervezetet ki kéne szabadítani a főváros-központúságból. Ez nem sikerült, a volt MÚOSZ-elnök pedig külföldről figyeli a hazai fejleményeket.
Figyelemre méltó mondatát úgy pontosítanám, hogy Magyarországon mára megszűnt a kormánytól független megyei sajtó, a helyi sajtó viszont fejlődésnek indult.
Tíz mondat a helyi nyilvánosságról
A nagy kiegyenlítő a médiaügyben a helyi sajtó lesz. Annál is inkább, mert a helyi ügyek nagyon láthatóak. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Dunaújvárosi Hírlap, 1998. január 21.)
A helyi lap a kisközösség történelmét írja. (Gárdonyiné Kocsi Ilona móri logopédus, önkormányzati lapszerkesztő, Magyar Sajtó, 2004/5.)
A helyi sajtó a nyilvánosság Hamupipőkéje. (Zöldi László újságíró, Egyenlítő, 2010/7-8.)
A helyi nyilvánosságban általában a helyi hatalom a meghatározó. (Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára, Népszabadság, 2010. szeptember 27.)
Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)
A helyi médiában is meg kell jelennie a kritikának, ha bármit rosszul csinálunk, velünk szemben is. (Csőzik László szocialista politikus, érdi polgármester, Magyar Narancs, 2019. november 21.)
Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke, 168 Óra, 2020. november 6.)
A politika mindenbe beleszól, amikor a helyi sajtóról van szó. (Kövesdi Péter, az érdi médiacentrum ügyvezetője, Újnépszabadság.com, 2022. október 14.)
Helyben a helyi teljesítmény számít. (Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt társelnöke, Budapest-hegyvidéki polgármester-jelölt, Népszava, 2024. április 16.)
Magyarországon mára megszűnt a kormánytól független helyi és megyei sajtó. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2024. augusztus 22.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. augusztus 23-án.