G. Fodor Gábor egy államilag kistafírozott szellemi műhely vezető elemzője. Tanácsokat ad a miniszterelnöknek. Könyveket ír, amelyeket a másik politikai oldalon is érdemes elolvasni és értelmezni. Ezért veszem komolyan minapi megállapítását. A közszolgálati tévé Ez a kérdés című műsorában azt fejtegette, hogy a másik oldal képviselői kiosztják a szerepeket, és ezzel védekezésre kényszerítik az elkötelezett jobboldali szereplőket. Elvégre ők már nem lehetnek függetlenek és objektívek, ha a vitapartnerek annak vallják magukat. Ezt a következtetést vonta le: „A független-objektívről mindig kiderül, hogy baloldali.”
Az objektív szó szerint tárgyilagost, tárgyszerűt jelent, átvitt értelemben pedig elfogulatlant, pártatlant, részrehajlás nélkülit. Azon tűnődöm, vajon hová sorolható, amit idestova két évtizede csinálok. E szakmai rovatban a nyilvánosságról írok naponta 2500 karakteres jegyzeteket, eddig hétezernél valamivel többet. Az értékrendem baloldali, ez azonban nem akadályoz abban, hogy ha szembe ötlik a sokszínű ellenzék valamelyik botránya, butasága, mutyija, akkor elemzem azt is. A gyakran előforduló „Az a benyomásom, hogy…” félmondattal pedig jelzem, hogy miközben igyekszem utánanézni a tényeknek, vitairatnak tekintem a bejegyzést. Olyannyira, hogy az utóbbi időben még tíz-tíz mondatot idézek mások véleményéből, köztük az álláspontommal vitatkozókat is.
Már az esetemben is sántít G. Fodor Gábor megjegyzése, amennyiben az objektivitás szerinte is a tárgyszerűséget, a tények tiszteletét jelenti. Ráadásul felkészültségéhez nem volna méltó, ha ama kormánypárti megmondó-emberek közé tartozna, akik egyszerűsítés, lebutítás céljából mindenkit egy kalap alá vesznek. Azért nevezik baloldalinak, mert bírálja a hatalmon lévőket. Itt van például a Magyar Hang című hetilap, amely a Simicska-féle Magyar Nemzet romjain jött létre. Egy fillérnyi állami hirdetést sem kap, magyarországi nyomda nem vállalja az előállítását, munkatársait nem hívják meg kormányzati sajtótájékoztatókra. Íme, néhány szerzője: Dévényi István, György Zsombor, Lányi András, Lukács Csaba, Pápay György, Pethő Tibor, Szerető Szabolcs, Wekerle Szabolcs.
Ahány név, annyiféle irály. Egyben azonban közösek: nem baloldaliak. Az a benyomásom, hogy G. Fodor Gábor elemzői tekintélyét növelné, ha nyilvánosan is szembenézne azzal, vajon konzervatív értékrendű írástudó létükre miért ábrándultak ki Orbánék hatalomgyakorlásából.
Tíz mondat a véleményformálókról
A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)
Én nem pártatlan, hanem független vagyok. (Bárdos András műsorvezető, Magyar Hírlap, 2002. július 19.)
Népszerű nem lettem, de független és sikeres igen. (Havas Henrik műsorvezető, Heti Válasz, 2007. április 18.)
Azért küzdöttem, hogy sehová se kössenek. (Veiszer Alinda műsorvezető, FN24.hu, 2012. december 20.)
Aki érintkezik a politikával, az nem lehet független. (G. Fodor Gábor politológus, hvg.hu, 2013. november 25.)
Független médiumok nincsenek, független újságírók vannak. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2017. április 24.)
Én még a büdös életben nem láttam úgynevezett független újságírót. (Apáti Bence publicista, 888.hu, 2017. szeptember 12.)
Aki magát függetlennek mondja, az gyanús. (Kiszelly Zoltán politológus, Hír TV, 2020. augusztus 1.)
Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)
A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre. (Tamás Ervin újságíró, Jelen.media.hu, 2022. augusztus 7.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. szeptember 21-én.
