A nyilvánosság szerkezete átalakult. A legközéletibb újságírás-műfaj, a publicisztika elsődleges fóruma immár a Facebook lett. Olyannyira, hogy mindkét politikai oldal oda fizeti be a véleményformálóit. E mozzanatnak minőségi szempontból van jelentősége. Végre összehasonlíthatók a befizetett véleményformálók megnyilvánulásai azokéival, akik szívós munkával, érdekes okfejtésekkel és jó mondatokkal építették fel magukat a közösségi oldalon.
Az utóbbiak közé tartozik Bruck András. 8147 követője van, a legutóbbi bejegyzését 567-en lájkolták, 343-an osztották meg, és 50-en szóltak hozzá. Az egyik kommentáló, maga is ismert publicista azt fejtegette, hogy a választópolgárok „kussban töltöttek tizenkét évet”, és a szabadság helyett inkább a filléres adományokat választották. Bruck András vitába szállt vele, és tegnap ezt írta: „Ha zsigerileg képtelen vagy hozzájárulni, hogy létrejöjjön a ’győzelem érzete’, a kormányváltó hangulat, akkor legalább ne árts.”
Az a benyomásom, hogy ez is épp olyan továbbgondolásra késztető álláspont, mint a másik, és mindkettő jelzi a helyzet drámaiságát. A színházban is akkor élhető át a dráma, amikor mindkét szereplőnek van igazsága, és a kényelmetlenül fészkelődő nézőknek kell következtetést levonniuk a látottakból, hallottakból. Bruck következetes az érvelésben. Már tavaly nyár óta azt sulykolja, hogy „A Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos.” (Facebook.com, 2021. június 4.)
A kétféle igazság (a két féligazság) közti ellentmondás azonban feloldható. Nem tekintem ártalmasnak, destruktívnak, ha egy közíró most, a választási kampány kellős közepén is kritikával illeti a szövetségbe tömörült ellenzéki pártok botladozásait, ügyetlenségeit. Miért ne róhatnánk föl nekik, ha azért hozzuk szóba őket, hogy a megbíráltak tanuljanak belőlük? Még azt is megkockáztatom, hogy nem nagyon érdemes ostorozni a kormányzat hibáit, disznóságait. Elvégre aligha akarjuk, hogy Orbánék okuljanak a kritikánkból, és megőrizhessék a hatalmukat.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy ha túl gyakran illetjük kritikával a gőzerővel kampányoló ellenzéket, vajon segítünk-e kelteni, lángra lobbantani, táplálni a kormánypártokat leváltó hangulatot. De akármit is tapasztalunk, a hatalomba törekvő politikusok jobban járnak, ha eltűnődnek a tevékenységüket fürkésző véleményünkön, mintha összetörnék az eléjük helyezett tükröt.
Tíz mondat a kormányváltó hangulatról
Nincs kormányváltó hangulat. (Krekó Péter szociálpszichológus, ATV, 2014. január 25.)
Ma Magyarországon nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat uralkodik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. november 12.)
Érzek morális értelemben véve kormányváltó hangulatot. (Stumpf István alkotmányjogász, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, 168 Óra, 2019. december 19.)
Pillanatnyilag az ellenzék oldalán nincs nagy leváltó hangulat. (Lengyel László politológus, HírKlikk.hu, 2021. szeptember 9.)
A hangulatot inkább a csöndes dac uralja, mint győzelmi eufória. (Buják Attila újságíró az utcai előválasztásról, 168 Óra, 2021. szeptember 23.)
Nincs ma fontosabb parancs, mint megteremteni a leváltó hangulatot. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2021. december 30.)
Az egyszerű többség is hatalmas fegyvertény lenne, de még akkor is hiányzik a kormányváltó hangulat. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. január 29.)
Érezhető a kormányváltó hangulat. (Jánosi-Lesi Ágota ráckevei DK-politikus, ATV, 2022. február 22.)
Nem kormányváltó, sokkal inkább ellenzékváltó hangulat uralkodik a baloldalon. (Nagy Ervin politológus, Magyar Hírlap Online, 2022. február 25.)
Ha zsigerileg képtelen vagy hozzájárulni, hogy létrejöjjön a „győzelem érzete”, a kormányváltó hangulat, akkor legalább ne árts. (Bruck András író egy ellenzéki publicistához, Facebook.com, 2022. február 26.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. február 27-én.
