Érdekes párbeszéd hangzott el a Klubrádió beszélgetős műsorában. Bolgár György azt firtatta, vajon nem volna-e hatékonyabb, ha egyesülnének az ellenzéki pártok. A vonal másik végén csönd. Vánszorogtak a másodpercek, egyre kínosabbá vált a hallgatás, majd megszólalt a honatya. Szerinte politikusként nem volna szabad ilyesmit mondani, de nem képes „intelligensen” válaszolni. Rokonszenves a politikushoz méltatlan őszinteség.
Ha az LMP akár csak a másik zöld párttal, a Párbeszéddel egyesülne, akkor mi a fenének áldozott négyévnyi munkát és rengeteg pénzt? Elérte, hogy nemrégiben megválasztották parlamenti frakcióvezetővé. S bár a két párt egyesülésével bizonyára egységesebb képviseletet kapna a környezettudatos gondolat, de az ő egyéni érdekei csorbát szenvednének. A rendszerváltás után született, családi örökségből az országgyűlés leggazdagabb tagja. Az egyetlen országos politikus, aki érdemben foglalkozott a fővároson túli nyilvánossággal. Fontosnak tartotta, hogy legyen ellenzéki sajtó a vidéki Magyarországon is.
Tárgyalt az egri, komlói, pécsi, szentgotthárdi, talán a debreceni lehetőségekről is. Végül Szombathelyen kötött ki, ahol országgyűlési képviselőjelöltként indult. Noha az előválasztáson vereséget szenvedett a helybéli DK-s jelölttől, megvetette lábát a nyugati határszélen. Budapesten szintén alapított egy portált, az Azonnali.hu-t, amelyet épp most szüntetett meg. A szombathelyi Úgytudjuk.hu sorsáról még nincs hír, de nem lepődnék meg, ha csatlakozna azokhoz az újságokhoz, amelyek jobb létre szenderülnek. A választási kampányban mindkét politikai oldalon megtették a magukét, már nem érdemes fenntartani őket.
A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy Ungár Péter 2018-ban ismerte föl a nyilvánosság jelentőségét. Az ellenzék túl volt az újabb vereségen, és talán legtehetségesebb politikusa négy évet adott magának, hogy a helyi, regionális és országos nyilvánosságban fölépítse magát. Bejött neki. Egy kis párt parlamenti frakcióvezetése mellé most megszerezheti a társelnöki funkciót is. Miért költene évente százmillió forintot magánújságokra, ha néhány hét múlva az LMP állami támogatásából is pártlapot alapíthat? Sújtsa megvetés, mert vérbeli politikusként viselkedett?
Urbán Ágnes közgazdászként kutatja a hazai nyilvánosságot. A hvg.hu 2018. augusztus 2-i számában megjósolta, hogy Ungár Péter „Médiapiaci jelenléte enyhítheti a fideszes túlsúlyt, de a média függetlensége szempontjából mégis káros.” Ez is bejött.
Tíz mondat Ungár Pétertől
A baloldalnak nincsen semmilyen átfogó mondanivalója, csak sok kis üzenete, melyek képtelenek összeállni. (Magyar Narancs, 2016. július 21.)
A Fidesz-média mára majdnem teljesen a teljes médiát jelenti. (Magyar Nemzet Online, 2016. október 21.)
Az ellenzéki politikusoknak a szűkülő médiatérben egymás árulózása helyett inkább érvelniük kellene, melyik döntést miért tartják jónak vagy rossznak. (Népszava, 2018. május 16.)
Az lenne jó, ha minden pártnak lenne lapja. (Index.hu, 2018. június 11.)
Az ellenzék úgy viselkedik, mintha az ország csak és kizárólag Budapestből állna. (9970.hu, 2018. július 30.)
Változtatni kell a jelenlegi médiastruktúrán, az erőforrásbeli fölényen. (Azonnali.hu, 2018. augusztus 27.)
/A Magyar Nemzetről/ Azt én sem gondoltam, hogy fenn tudok tartani egy mindennap megjelenő nyomtatott lapot, de azt elhittem, hogy online formában tovább tud működni. (Népszava, 2018. szeptember 4.)
Egy újság ne is legyen ellenzéki, csak ne legyen kormánypárti! (ATV, 2020. július 24.)
Tényszerűtlen ezt a vereséget a médiafölényre fogni. (Telex.hu, 2022. április 22.)
A mi szempontunkból még javult is ott, helyben a médiakörnyezet, mégis kikaptunk. (Telex.hu, 2022. április 22.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. augusztus 5-én.