Ilyenkor, március 15-én, a magyar sajtó napján a politikusok szóba hozzák az újságírókat. Úgy tesznek, mintha ünnepelnék. Például az önkormányzatok vezetői úgynevezett sajtóreggelire invitálják a nyilvánosság képviselőit. Alig marad belőlünk valami.
Az idén túlnyomórészt huszonéves, kora harmincas újságírókat láttam a díjazottak fényképein. Vidáman, olykor meghatódva veszik át a kitüntetést. Akadtak köztük olyanok is, akiket tanítottam Szombathelyen, Székesfehérvárott, Szegeden, Nyíregyházán vagy Egerben. Helyzetüket a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat hajdani elnöke világította meg. Idestova két évtizede Ivanics Ferenc őszinteségéből telt arra, hogy hangsúlyozza: számára egy újságíró kitüntetése azt jelenti, hogy fácánként jutalmazza a vadászt. Szakmánkkal kapcsolatban egyébként is gyakoriak az állati hasonlatok.
Kövesdi Péter kollégám a magyar sajtó napján átadott díjakról tűnődött a Népszava mai számában. Őrkutyának nevezte az újságírót, akit „azért tartunk, hogy jelezzen, ha a róka dézsmálja a tyúkokat”. Az őrkutyás metaforának szakirodalma van, leginkább angolszász nyelvterületen terjedt el. Arra utal, hogy az újságíró jól teszi, ha figyelemmel kíséri a nép választottjait, a politikusokat. Vajon betartják-e kampány-ígéreteiket? Hogyan sáfárkodnak a rájuk bízott javainkkal? Miként munkálkodnak a közjó érdekében?
E bejegyzés után olvasható néhány megfogalmazás az újságíróról. Többnyire politikusokéi, és kiderül belőlük, hogy ellenzékben mintha másként ítélnének meg bennünket, mint hatalmi helyzetben. Bár öreg barátom, a néhai Berta Bulcsu az írókról szólván fogalmazta meg továbbgondolásra serkentő véleményét, alant böngészhető eszmefuttatása alkalmazható ránk, újságírókra is. A szakmánk ugyanis érzékeny a politikára. Nem jó, ha túl távol kerülünk tőle, elvégre kitől kaphatnánk információkat, ha nem azoktól a fránya döntéshozóktól. De az sem jó persze, ha túl közel kerülünk a politikusokhoz, mert hajlamosak bennünket zsoldosnak, szolgának, legjobb esetben is szükséges rossznak tekinteni.
Szerintem az újságíró nem frontharcos, hanem haditudósító. Nem az a dolga, hogy egyik vagy másik fél oldalára álljon, hanem hogy mindkét fél álláspontjáról, helyzetéről tájékoztassa gazdáját, az olvasót. És ugasson, ha valami nem tetszik neki.
Tíz mondat az újságíróról
Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszabadság, 1992. február 7.)
Az újságíróknak minden reggel egy csepp mézet kell csepegtetniük a nemzet kávéjába. (Katona Tamás MDF-politikus, nyilvánosságért felelős államtitkár, Népszabadság, 1993. október 16.)
Ha a hatalomhoz túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy. (Bertha Bulcsu író, Napló, 1993. december 18.)
Azt utálom az újságírókban, hogy a legrosszabb énemet hozzák ki belőlem. (Kövér László Fidesz-politikus, 168 Óra, 2002. január 31.)
A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat. (Ivanics Ferenc Fidesz-politikus, Kisalföld, 2002. március 14.)
A politika szeretné szolgálónak tekinteni az újságírót, pedig az újságíró nem személyzet. (Győrffy Miklós újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2004. március 14.)
Az újságíróval szemben az az elvárásom, hogy kritikus és ellenzéki legyen. (Lázár János Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, Index.hu, 2015. március 29.)
Az újságíró nyilvános számonkérő. (Holoda Attila energetikai szakértő, az Orbán-kormány volt államtitkár-helyettese, ATV, 2019. október 15.)
Képtelenség, hogy újságírókat tüntessen ki az állam, akiknek elsődleges feladata éppen a hatalom működésének kontrollja. (Vásárhelyi Mária médiaszociológus, Facebook.com, 2021. március 15.)
Az újságíró őrkutya, akit azért tartunk, hogy jelezzen, ha róka dézsmálja a tyúkokat. És ugye nem életszerű, hogy a kutyát a róka tüntesse ki, amiért kitartóan hívta fel a figyelmet a kerítés hiányosságaira? (Kövesdi Péter újságíró, Népszava, 2021. március 20.)