Fél évszázada lettem szerkesztő. 1975. január elsején léptem be az Élet és Irodalom ajtaján, a publicisztikai rovatot bízták rám. Azóta szerkesztőként és 1989 óta heti válogatások gazdájaként mások mondataival foglalkozom. Ezzel a szemmel néztem meg ma reggel a tavalyi termést.
Meglepetés ért. Legalább másfél évtizedre visszamenőleg ugyanis az a benyomásom, hogy ezerötszáz mondatra van szükség, máskülönben a heti összeállítások nem fejezik ki a közérzetet. Most vszont az utolsó december 31-i mondat a 313. oldalon olvasható. Márpedig ha egy oldalon nyolc mondat fér el, akkor az jóval több mint kétezer lesz. Lehetséges ez? Elvégre az évek múltával igényesebb, gyakorlottabb lettem. Tudom, hogy kit érdemes olvasni. Tavaly tehát nem másfél ezernél több, hanem kevesebb mondatot kellett volna összegyűjteni.
Csakhamar rájöttem a félreértés okára. Hajdan 12 pontos betűkkel olvastam a legjobb/legrosszabb mondatokat a papír alapú sajtóban. Amióta azonban nálam is előtérbe került a digitális sajtó, nagyítható betűkkel kísérem figyelemmel a szellemi mozgásokat. Előbb 14, majd a látásom romlásával immár 16 pontosokkal rögzítem a kiválasztott mondatokat. Egy oldalon öt mondat fér el, így nincs lényeges változás. Kijön a megszokott ezerötszáz.
Ezúttal is körülbelül száz médiumból válogattam a tavalyi termés javát. Hat kategóriába oszthatók a szerkesztőségek. Az élen magányosan tartózkodik a magyar nyelvű sajtó legjobb publicisztikai rovata, a Facebook.hu 272 mondattal. A második kategóriában három médium található. A Népszava 138-cal, a Klubrádió 120-szal és az ATV 91-gyel. A harmadik kategória az ötveneseké: a Magyar Nemzet Online-é (59), a Magyar Hangé (57) és a Telex.hu-é (51). A portál közli az erdélyi Transtelex.ro bejegyzéseit is, ez újabb 10 figyelemre méltó mondatot jelent.
A negyedik kategóriába tartozik a Magyar Rádió 40 mondattal, a Magyar Hírlap Online 39-cel, a 444.hu 38-cal, az Index.hu 36-tal, a Kolozsváros.com 35-tel, a Hírklikk.hu 34-gyel, a Magyar Narancs és a YouTube.com 33-mal. Ötödik kategóriás a Mandiner.hu 24-gyel, a hvg.hu, a Válasz Online és az Újnépszabadság.com 23-mal, az Amerikai Népszava 19-cel és a Hír TV 18 mondattal. A hatodik kategóriában vannak a futottak még szerkesztőségek. Néhány megjegyzés a felsoroltak közti összefüggésekhez.
A Facebook nem lógna ki a mezőnyből, ha a Népszava nem küszködne anyagi gondokkal. A kiadóhivatal jó néven veszi, ha a szerkesztők takarékoskodnak a honoráriummal. A publicisztikai rovat többnyire nyugalmazott szakemberek cikkeit közli, akik nem kérnek, vagy kérnének ugyan, de nem kapnak honoráriumot. Vannak köztük kitűnő szerzők is, de a középszer az átlagos, amely minél terjedelmesebben fogalmaz, annál többet ér a kiadóhivatal számára. Ha ugyanis két nyugdíjas szerző jelenik meg egy újságoldalon, akkor akaratlanul is eltorlaszolják az utat három vagy négy honoráriumra érdemes fészbukos publicista elől.
Az utóbbiak nem akarják kivárni a sorukat, és nem is szívesen fogadják a szerkesztők közreműködését, hisz’ a saját üzenőfalukon a megírás után percekkel jelenhetnek meg. A Népszava így sem véletlenül került a második helyre, de az egyetlen ellenzéki napilapként még inkább a kormánykritikus nyilvánosság gyűjtőhelye lehetne, ha átigazolná a legjobb fészbukos szerzőket. Akik foggal-körömmel ragaszkodnak az önállóságukhoz, de talán a honorárium enyhülésre késztetné őket. Azt már csak félve fűzöm hozzá, hogy némelyikük szívós munkával annyi olvasóra tett szert, amennyivel a jelenlegi Népszava eleve nem kecsegtethetné őket.
A mondatverseny legnagyobb vesztesei a kétlaki szerkesztőségek. Azok, amelyek papíron és a világhálón is megjelennek. 12 pontos betűiket egyre kevésbé vagyok képes kisilabizálni, ezért inkább a nagyítható online változatukra hagyatkozom. Eme aránytorzításról én tehetek, van viszont valami, ami a digitális szerkesztőségek lelkén szárad. Kitalálták, hogy legjobb szerzőikhez az olvasók csak akkor férnek hozzá, ha fizetnek. Néha, mint például a Jelen.hu-nál mindössze 190 forintot, de a magamfajta nyugdíjas nem képes vagy tucatnyi digitális szerkesztőséget anyagilag támogatni.
A Lefülelt mondatok című heti összeállításból óhatatlanul kimaradnak azok a szerzők, akik jó mondatokkal vétetik észre magukat a magasabb jövedelmű olvasókkal. Holott gondolataikat a képzeletbeli kirakatba kéne állítani, hogy a bámészkodók bemenjenek a mondatok áruházába. Elismerem azonban, hogy e kontraproduktív döntésre a szükség vitte rá a kiadóhivatalokat és a szerkesztőségeket. Vajon a hazai sajtó jelenlegi körülményei közepette lehet-é egyáltalán feloldani az ellentmondást?
Tíz mondat a mondatokról
Nem mindegy, hogyan szólal meg egy mondat az olvasó számára. A rosszat megjegyzi. (Obersovszky Gyula író, Új Magyarország, 1996. április 10.)
A legócskább mondatokat, közhelyeket is hitelesíti a nagy név. (Bodor Pál író, Népszava, 1999. augusztus 7.)
Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)
Az óriásplakátra csak egyetlen mondatot lehet kiírni. (Somogyi Zoltán politológus, ATV, 2013. február 6.)
Megtanultak a politikusok nyolcszavas mondatokban beszélni. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, Mandiner.hu, 2015. május 6.)
Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)
A mondat vesztésre áll. (Nagy N. Péter újságíró, 168 Óra, 2018. szeptember 13.)
Mindenki megpróbálja egyetlen mondatba sűríteni az üzenetét. (Polyák Gábor médiajogász, HírKlikk.hu, 2022. december 21.)
Igazat adtam neki, talán azért, mert jól hangzott a mondat. (Rapai Ágnes író, Facebook.com, 2023. április 7.)
Egy plakátra mi fér ki? Egy mondat erejéig az igazság, és az, hogy ki a hibás. (Donáth Anna Momentum-politikus, Index.hu, 2023. október 18.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2025. január 1-jén.
