Készülünk az osztálytalálkozóra. Az érettségi óta szétszóródtunk a országban, és telefonon tartjuk a kapcsolatot. Miközben latolgattuk a találkozó lehetőségeit, az egyik osztálytársam, aki figyelemmel kíséri e rovatot, szelíden korholta a Médianaplót. Mondván, hogy néha jó kedvre is deríthetném az olvasókat.
De vajon mivel? Kézenfekvő volt az ötlet: kapcsolattartásunk tárgyával, a telefonnal. Talán azért is, mert épp akkor olvastam a közösségi oldalon egy kesernyésen mulatságos bejegyzést. A szeptember másodikai évnyitón szembesült ugyebár 1,5 millió diák azzal, hogy a mobiltelefon iskolán belüli korlátozása nem lesz gyerekjáték. Össze kell szedni a készülékeket, amelyek ki vannak téve a sérülés veszélyének.
A magyar gyakorlatias nép, csakhamar el is terjedt a nyilvánosság fórumain, hogy a legalkalmasabb védelmi eszköz a zokni. Megóvja a mobilt a szükségtelen súrlódástól, ráadásul a gyerek megismeri a saját zoknijában rejlő telefont. A bejegyzés szerzője pedig tűnődött, vajon térd- vagy bokazoknit lehet-é használni. Nos, erről ötlött fel egy történet a médiatanári működésemből.
Csaknem harminc évig tanítottam azokat a tárgyakat, amelyek a média múltjában igazították el a kommunikáció szakos főiskolásokat és egyetemistákat. Ama bizonyos előadóteremben úgy kétszázan fértek el. Délelőtt tíz körül lehetett, a várost átszelő folyó irányából bágyadt őszi nap világította meg a helyiséget. Épp annál a résznél tartottam, amidőn Daniel Defoe, az első mai értelemben vett újságíró-riporter kiábrándult a szakmájából.
A liberális (whig) gazdája ugyanis miniszteri bársonyszéket kapott a konzervatív (tory) kormányban, és arra ösztökélte az íródeákját, hogy ő is álljon át. Azt ecseteltem volna, hogy Defoe miként mondott nemet a köpönyegforgató politikusnak, és hogyan lett belőle ma is olvasható regényíró. Csakhogy az első sorban, majdnem szemben velem megszólalt egy mobiltelefon. A tulajdonosa elfelejtette elnémítani.
A sudár termetű, csinos, szőke lányról mindenki tudta az egyetemen, hogy alkalmi manökenként lép pódiumra vidéki városokban. Ebből fizette a már akkor is borsos tandíjat, ezért viseltük el, hogy ha korán kezdődött az előadás vagy a szeminárium, akkor az éjszakai utazás után szendereghetett az iskolapadban. Most a dallamos csörgés nem hozta zavarba, bár a jelek arra utaltak, hogy a telefonálónak csak minden második szavát hallja.
Az ablakhoz sétált, ahol jobb a térerő. Az egész terem figyelte a fejleményeket. A félszavakból kiderült, vagy legalábbis kisejlett, hogy nem utazással és főleg nem egyedül töltötte az előző éjszakát. A másik fél persze nem tudta, hogy körülbelül kétszáz érdeklődő jelentétében próbálja föleleveníteni az együtt töltött órák legintimebb mozzanatait. A lány érzékelte ugyan a szinte kitapintható érdeklődést, és kurtán válaszolgatott, a szürreális beszélgetés azonban így is eltartott vagy két percig.
Majd elbúcsúztak egymástól, és a diáklány visszasétált a padig. Mielőtt leült volna, felém fordulva ezt mondta, máig nem felejtem el: „Folytathatja, tanár úr.”
Tíz mondat a telefonról
Én igyekeztem védekezni a modern civilizáció vívmányaival szemben. Először a mobiltelefonnal szemben építettem ki védelmi vonalakat, de ezeket áttörte az élet. (Orbán Viktor miniszterelnök, tv2, 2011. május 1.)
Magyarország az okostelefonok és a buta adók országa. (Varju László DK-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2012. április 21.)
Hiába van okostelefonom, ha ugyanazok a hülyék hívnak rajta. (Bödőcs Tibor humorista, Magyar Rádió, 2012. december 3.)
Az okostelefon nálam is hülyébb. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2014. augusztus 21.)
Amióta telefon van, mindig kattan benne valami. (Konok Péter publicista, Hír TV, 2016. július 13.)
Újra hallom, hogy „ez nem telefontéma”. (Setét Jenő roma aktivista, Magyar Narancs, 2017. december 7.)
A világító telefonokban és a tömeges ellenállásban kimerült az aku. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2018. augusztus 22.)
Jé, a telefonom okosabb nálam. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2020. február 1.)
Közintézményekben telefont tölteni és segget törölni már tilos. (Tóta W. Árpád publicista, ÚjHét.com, 2022. október 12.)
Idehaza zajlik a tanulóifjúság megzabolázása. (Pilhál György újságíró a mobiltelefonok iskolai korlátozásáról, Magyar Nemzet Online, 2024. augusztus 10.)