Mint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét hívták meg Csongrád városába. Egy ipariskola évnyitóján fejtette ki álláspontját a közoktatásról, amelynek átalakításában „hivatalból” is jelentős szerepet játszott. A Szeged Televízió fölvette a beszédet. Kamerája végigpásztázta a szónokkal szemközti első sort. Helybéli meg környékbeli urak és hölgyek hallgatták áhítattal a hatvan körüli, köpcös üzletembert.
Parragh László fekete, nagyon jó minőségű szövetből varrt bocskaiban osztotta meg magvas gondolatait az úgynevezett duális képzésről. Vajon rögtönzött-e, vagy készült arra, amivel kiverte a biztosítékot az országos nyilvánosságban? Mindenesetre némi valóságos vagy megjátszott hezitálás után kimondta a nagy hírre vergődött szavakat: „Azt már nehezen viselem, hogy mondjuk a 9 éves kisfiamat a tanár úgy segíti föl a létrán vagy kötélen, ha egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik.” Azóta kapott hideget-MELEGet.
Oly sokan fogalmazták meg az elmarasztaló véleményüket, hogy csak ezt fűzöm hozzájuk: az említett úriember nem először verte ki a biztosítékot. Nálam a múlt század kilencvenes éveiben, amikor kötelezett arra, hogy a cégem lépjen be a kamarájába, és majdhogynem a semmiért fizessen ötezer forintot. Ezért bedobtak a postaládámba egy rosszul szerkesztett újságot. Kiadója azóta is foggal-körömmel ragaszkodik a tagsági díjhoz, amelyből jut neki Jaguár gépkocsira. A bejegyzésem utáni összeállításból kiviláglik, hogy ez volt a második eset, amidőn kiverte a biztosítékot. S íme, a harmadik, a pedofília és a homoszexualitás összemosása. Alkalmazkodott egy heccelésre, uszításra alkalmas törvény szövegéhez és szelleméhez.
Ennek ellenére mégse vélem úgy, hogy Parragh NER-lovag. Bármelyik kormányzat országlása idején ugyanezt a kettős szerepet látná el. A kormánnyal egyetértésben belenget valamit, amit aztán a kormánypárti közvélemény-kutatók fölmérnek, és ha kiderül, hogy többen vannak ellene, mint mellette, a hatalmon lévők elfelejtik. Ha viszont kevesebben, akkor a kötelező egyeztetésre nem a szakszervezetekkel és a civil egyesületekkel ülnek le, hanem a kereskedők és iparosok érdekvédelmi szervezetével, amelynek vezetője volt szíves belengetni a kormányzati elképzelést. Parragh László korunk terméke. Tartok tőle, hogy mindig Jaguárral fog járni, legföljebb nem bocskaiban mondja el tanévnyitó beszédét, hanem zsinórok helyett gombokkal ellátott zakóban.
Tíz mondat Parragh Lászlótól
Nincsenek meg azok az erőforrások, amelyek előbbre vihetnék a magyar gazdaságot. (Zalai Hírlap, 2012. november 28.)
A közmunka-program hosszú távon nem fönntartható. (Népszabadság, 2013. március 18.)
Mi értelme van az 550 ezer felsőoktatási férőhelynek, ha csak 270 ezren vannak a rendszerben? (Heti Válasz, 2016. november 10.)
Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz. (hvg.hu, 2018. május 6.)
A fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak. (hvg.hu, 2018. június 20.)
Végre olyan miniszterelnökünk van, aki hisz abban, hogy erős gazdaság nélkül nincs erős kormány. (Magyar Narancs, 2018. július 12.)
Keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerő-pótlást keresünk. (Azonnali.hu, 2019. február 12.)
A vészhelyzet a kormánynak szabad kezet ad. (ATV, 2020. március 12.)
Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni. (ATV, 2020. április 7.)
Azt már nehezen viselem, hogy mondjuk a 9 éves kisfiamat a tanár úgy segíti föl a létrán vagy kötélen, ha egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik. (Szeged TV, 2021. augusztus 30.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2021. szeptember 2-án.
