E blogot, a Médianaplót 2002 első napján indítottam útjára, és a népszerű tévéműsorról többször is írtam. A bejegyzésekből idézek most kettőt abból az alkalomból, hogy holnap, az országgyűlési választás estéjén az RTL Klub újra kezdi a hajdani tévékabarét. Arról tűnődtem bennük, vajon egy mégiscsak humorosnak szánt kabaréba belefér-e 1956 tragikus szellemisége.
- október 11.
A legutóbbi Heti Hetesben Farkasházy Tivadarnak Brissagóról csak a sakkozó Lékó Péter jutott az eszébe. Ő csupán játszott az olasz Svájc festői szépségű kisvárosában, ahol évtizedekkel korábban élt egy magyar író is. Amikor a kilencvenes évek elején meglátogattam Háy Gyula özvegyét, Éva asszony beültetett egy régi, de jól karban tartott autóba, és körbevitt a Lago Maggiore partján. Eljutottunk a közeli Brissagóba is, és megálltunk egy tóparti villa mellett. Vendéglátóm elmesélte, hogy a férjével több évet töltöttek itt. Csak Háy Gyula halála után költözött egy kisebb lakásba, ahol most is él.
Elképzeltem Háy Gyula helyzetét. 1956 végén letartóztatták, akár halálra is ítélhették volna. Végül megúszta néhány évvel, 1960-ban lépett ki a börtön kapuján. Csakhogy a szabadulás után is maradt a légüres térben. A színdarabjait kizárólag külföldön, elsősorban német nyelvterületen játszották, ráadásul nem vehette föl értük a jogdíjat. Ez lett később a szerencséje. Amidőn ugyanis az 1963-as amnesztiarendelet nyomán Kádárék végre kiengedték Nyugat-Európába, nagyobb összegű pénz várta. Ebből bérelte a villát Brissagóban, hogy az utolsó tíz évét alkotó nyugalomban élhesse le.
Jártam a németországi irodalmi levéltárban, és Marbachban átnéztem a „Julius Hay”-ként számon tartott író hagyatékát. Ha nem köteleztem volna el magam a médiatörténet mellett, akkor aligha haboztam volna monográfiát írni a világszerte ismert, nálunk viszont szinte ismeretlen drámaíróról. Amennyire lehet, így is hírt adok róla a kommunikáció szakos hallgatóknak. Ha műfajelméletet adok elő, a publicisztikánál mindig megemlítem Háy Gyula ötvenhatos cikkét, a Kucsera elvtársat
Az Irodalmi Újságban megjelent káderjellemzés vitriolos hangvétele lázba hozta a fiatal értelmiségieket. (Ezt egyébként a bírósági tárgyaláson fel is rótták a vádlottnak.) De legalább ennyire érdekes Háynak a Nyugat-Európában kifejtett publicisztikai munkássága. Például az emigrációba vonult Irodalmi Újság szerkesztősége óvatosan fogadta a Svájcban berendezkedett írót, csak lassanként békült meg a Kádár-rendszer ellenségével. Háy Gyula anélkül lett a szellemi emigráció egyik vezetője, hogy feladta volna a baloldaliságát. Ez olyan ellentmondás, amelyet már nem nekem, hanem egy fiatal irodalomtörténésznek kéne feloldania.
Mindez bosszantott volna, ha elhangzik a Heti Hetesben. Hisz’ nem kabaréba való, hanem doktori értekezésbe. Farkasházy Tivadar e kettőt szokta összekeverni.
2004. október 23.
Miért nem szeretem az utókori október 23-ákat? Azért, mert az életkorom miatt él bennem egy hiteles kép 1956-ról. Amivel viszont találkozom az újságokban meg a képernyőn, köszönőviszonyban sincs az ötvenhatos élményeimmel. Gyerekfejjel a dühöt és a várakozást érzékeltem, meg az az összetett érzést, amit felnőttként népi egységnek neveznék. Évtizedek óta tapasztalom, hogy az éppen uralkodó politikai irányzatot soha nem érdekelte az igazi ötvenhat. Mindig a pillanatnyi érdekei szerint próbálta értelmezni, sőt értelmeztetni a hatalma alá szorított újságok, rádió, televíziók, mozik révén.
Azért örültem tegnap este Kern András magánszámának, mert a Heti Hetes végén elmesélte, hogy ő bizony ötvenhatos. Gyerekként, Pesten, az újlipótvárosi Fürst Sándor utcában élte meg az orosz belövést. Vagy azt, hogy majdnem disszidált a szüleivel együtt, aztán kalandvágyból itthon maradtak. Minderről komolyan és vidáman, meghatódottan és ironikusan, büszkén és önmagára is gyanakodva beszélt. Végül kibökte, hogy azért ő az igazi ötvenhatos, mert nemcsak átélte 1956-ot, hanem ötvenhat éves is. Igen ám, de ha október 23-a előestéjén egy kabaréban emlékeznek 1956-ról, akkor az előadónak nem lett volna szabad „elfogott” levelet is felolvasnia, pláne egy falusi vécé ünnepi avatásáról.
A kétféle írásmű ugyanis üti egymást. A vécéavatós levélen persze jót röhögtünk. Kár lett volna kihagyni a másik, brilliánsan előadott ünnepi kötelezettség miatt. Sajnos vagy szerencsére a Heti Hetes már csak ilyen hibridműsor.
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. április 11-én.
