Kedves Tibor, köszönöm a képeket. A plitvicai tó kéklő vize gyönyörű. Eszembe jutott róla a minapi osztálytalálkozónk. Már elárulhatom, hogy Feri, aki kinézte a dunaparti állóhajót, úgy ültetett benneteket a fedélzeti asztalhoz, hogy szembe legyetek a Gellért-heggyel, és szemetek sarkába férjen a budai Vár is. Remélem, ez a látvány is tetszett a feleségednek.
Meglepett, hogy ő is európai. Most derült ki számomra, hogy Munkácsról került Amerikába. Ő talán ismeri azt a történetet, hogy egy amerikai újságíró a Kárpátaljára látogatott, és a figyelmébe ajánlottak egy matuzsálemet. Az órásmester elmesélte neki, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában született, majd csehszlovák állampolgár lett, aztán ismét magyar, majd szovjet, végül pedig ukrán. A viszontagságos történelmünket nem igazán ismerő újságíró meg is dicsérte, hogy világlátott ember. Az öreg azzal hűtötte le, hogy ki se mozdult Munkácsról.
A hajón elfelejtettem átadni Karcsi üdvözletét. Tőle tudom, hogy itthon ugyanabba a súlyemelő klubba jártatok edzeni. Később ügyvéd lett Szekszárdon, és azért nem jött el az osztálytalálkozóra, mert kigyógyult ugyan a rákból, de még gyöngének érezte magát a százötven kilométeres utazáshoz. Azt üzeni: jól tetted, hogy kimentél Amerikába. Ami pedig engem illet, melletted ülve az volt a benyomásom, hogy egy szakmailag alaposan felkészült amerikai mérnök kitűnően beszél magyarul. A kint töltött évtizedek alatt is megmaradtál annak a gimnazistának, aki a világ talán legfejlettebb repülőgépgyárában sajátította el a versenyképes szemléletmódot.
Ezt nemcsak én gondolom így, hanem Ferinek, Jancsinak és Menyusnak is ez volt a benyomása. Béla pedig üdvözölt mindnyájunkat. Egy kétezres lélekszámú halászfaluban él, szép házat épített, sokat pecázik, és a Csendes-óceán partján talált magának egy öblöt is, amely legalább olyan gyönyörű, mint a plitvicai tó. Képzeld, a fényképpel együtt elküldte a szikláihoz csapódó hullámok hangját is. Veled egy időben ment ki Amerikába, és a sors iróniája, hogy ő szintén Kaliforniában lakik. Tudom persze, hogy az államotok akkora, mint Franciaország. De ha már mindkettőtökkel sikerült kapcsolatot teremteni a Facebookon, vajon kívánhatom-e, hogy egyszer végre fussatok össze?
A dalmát tengerpartért (meg az osztálytalálkozóért) tízezer kilométert utaztál. Mi az a mindössze ezer kilométernyi távolság az óceán kanyargó partján, ha helyettünk élőben is meghallgathatod Béla öblében a hullámok zúgását?
Tíz mondat Amerikáról
Amerika bizonyos értelemben Európa. (Vajda Mihály filozófus, Népszabadság, 1990. április 5.)
Egy politikus minálunk bármikor képes megsértődni, az amerikai politikus viszont csak akkor, ha az érdekében áll. (Dlusztus Imre újságíró, Délmagyarország, 1993. december 31.)
Amerikában mindig az volt a varázslatos, hogy működik. (Szinetár Miklós rendező, Népszabadság, 2003. január 4.)
Az európai többet ad a szokásra, az amerikai a jogra. (Heller Ágnes filozófus, 168 Óra, 2003. június 26.)
Amerika pontosan olyan, mint a filmekben. Egyetlen különbséggel: amikor ott vagy, képtelenség kikapcsolni a vetítést. (Nagy-Pál Levente úszó, Napló, 2004. január 3.)
Amerika rémes, de működik. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Magyar Televízió, 2006. július 30.)
Az Amerikába költözött Hosszú Katinkát aranytömbhöz hasonlítanám. Kint egy aranyműves fogadta ezt az egyedi értéket. Cizellált rajta. (Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke, Népszava.hu, 2009. augusztus 22.)
Amerikában semmi sem kötelező. (Tarics Sándor Egyesült Államokban élő olimpiai bajnok vízilabdázó, Magyar Rádió, 2011. április 14.)
Amerikában az együttműködés a megszokott hozzáállás, itthon az ellenségeskedés. (Mezei Ferenc fizikus, Magyar Nemzet, 2012. július 14.)
Azt tanultam meg Amerikában, hogy Isten odaadja a hajót, de ő nem fog helyetted evezni. (Téglás Zoltán magyar származású rockénekes, Magyar Nemzet, 2019. április 20.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. szeptember 16-án.
