Ágh Attila filozófusból lett politológus. Közéleti megszólalásai serkentenek a továbbgondolásra. Tegnap például Az Orbán-rezsim összeomlása című cikkel vétette észre magát a Népszava hasábjain. Az ellenzék negyedik kétharmados veresége után öt héttel a rendszer szétporladásáról értekezik. Pontokba foglalt okfejtéséről akkor nyilváníthatunk hiteles véleményt, ha majd bekövetkezik az ellenzéki győzelem. Csak győzzük kivárni.
A rendszer leválthatósága előtt tornyosuló akadályok közül megemlíti „a hatalom koncentrációját” és „a médiamonopóliumot”. Az utóbbi szó azért lep meg, mert a szerző felkészültségéből telt volna pontosabb megfogalmazásra is. Az ógörög monopolion a mono (egyedüli) és a polein (eladni) szavak összevonásából származik. Az eredetileg gazdasági kifejezés azt jelentette, hogy egy kereskedő kizárólagos jogot szerzett valamelyik portéka eladására. Márpedig az országunkat uraló rendszerben vannak ellenzéki orgánumok is, amelyek szintén árulják a maguk portékáját, ráadásul nem a pult alól.
Vajon mennyire képesek ellenőrizni a hatalmat, indoklására kényszeríteni a döntési helyzetben lévőket? A kormányzati médiafölény mértéke vitatéma, de inkább hegemóniának nevezném. A szintén ógörög hégemonia vezetést jelent, mai értelemben a döntnök (hégemon) hatalmi fölényét. Ha a kormánypárti orgánumok kizárólagosságot (monopóliumot) élveznének, akkor hogyan lehetne megmagyarázni azt a kommunikációs alaphelyzetet, hogy Budapesten és környékén hallható, nézhető, olvasható az összes médium? Ezért aztán a 2019-es önkormányzati választáson a főváros mintegy hatvan kilométernyi vonzáskörzetében ellenzéki többségű övezet alakulhatott ki.
E hárommilliós körzetben az ellenzéki fórumok képesek voltak ellensúlyozni a kormányzati sajtó nyomasztó befolyását. Ez még akkor is igaz, ha most, két és fél évvel később a Fidesz Budapesten sokat dolgozott le a hátrányából, a vonzáskörzetben pedig visszavette a hatalmat.
Ágh Attila a helyzet jellemzésére a rezsim kifejezést használja. A francia régime uralmat jelent, de rosszalló árnyalattal. Az önkényuralomba hajló hatalomgyakorlás azonban megítélésem szerint még nem jutott el odáig, hogy ellehetetlenítse, megsemmisítse, megszüntesse (gleichschaltolja) a nyilvánosság ellenzéki fórumait.
Mielőtt teljesen összeomlana a negyedik kétharmadát ünneplő Orbán-rezsim, a kormányzati médiamonopólium helyett érdemes volna a médiahegemónia kifejezést használni.
Tíz mondat a rezsimről
Olyan rezsim épült ki, amely akkor is megtartja a hatalmat, ha a többség már mást választott. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Népszabadság, 2012. október 26.)
Az Orbán-rezsim makacsul hajt szembe a forgalommal, és szidja a rávillogókat. (Avar János újságíró, Vasárnapi Hírek, 2015. január 25.)
A rezsim fő jellemzője az erőszakosság, a központosítás, a kíméletlenség. (Sólyom László volt köztársasági elnök, Index.hu, 2016. április 27.)
Erkölcsi és pszichológiai értelemben a gyűlölt Orbán-rezsimnek vége. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2017. április 14.)
Az Orbán-rezsimben eddig a kormány leváltható volt. (Körössényi András politológus, 168 Óra, 2018. április 26.)
Olyan rezsimben élünk, ahol a kormányt csak a társadalmi nyomás érdekli. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd budapesti főpolgármester-jelöltje, Magyar Hang, 2019. január 11.)
Az a rendszer rezsim, amelynek saját csőcseléke van. (Miklós Gábor újságíró, Facebook.com, 2019. október 12.)
Nincs esély arra, hogy 2022-ben a rezsim megbukjon. (Békesi László volt pénzügyminiszter, HírKlikk.hu, 2021. január 16.)
Én már a negyedik rezsimet emésztem. (Nádas Péter író, Magyar Narancs, 2021. június 10.)
Az Orbán-rezsim csúfos összeomlásával nemcsak hazánk polgárai, hanem a széles nemzetközi közvélemény is nagyon meg fog könnyebbülni. (Ágh Attila politológus, Népszava, 2022. május 11.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. május 12-én.