Ha az ország első embere megszólal a Magyar Rádióban, válogatást szoktam közreadni a legjellemzőbb mondataiból. Az összeállításban nem említem meg a vele interjút készítő újságíró nevét, hisz’ nem értelmezem, csupán dokumentálom a miniszterelnök szavait. Akadtak azonban olyan olvasók, akik azt firtatták, miként vélekedem Orbán Viktor közszolgálati beszélgetőpartneréről.
Törőcsik Zsoltnak hívják, és harmincas, kellemes hangú, szemüveges fiatalember. Sokáig inkább a szerkesztésben jeleskedett, miután azonban Orbán korábbi kérdezőjének adtak egy irodát Brüsszelben, itthon rá esett a választás. Ha nézzük is a beszélgetések videó-felvételét, akkor tőlünk jobbra ül, és bólogatva figyel a kormányfőre. Tőle jobbra, felőlünk nézve a képernyő baloldalán foglal helyet a stúdióvendég, aki viszont elvétve néz a vendéglátóra.
A végrehajtó hatalmat gyakorló politikus minden kérdésre reagál, miközben azonban hallja a kérdést, a jegyzeteit tanulmányozza. Jó volna látni, vajon kézzel írott szöveget memorizál-e, vagy mások gépelték, ám az több mint valószínű, hogy előkészítették neki az interjút. Az újságíró mozgásterét szűkíti, hogy az állami rádióban olyan kérdés eleve nem hangozhat el, amely kínos helyzetbe hozná a miniszterelnököt, vagy „csak” váratlanul és felkészületlenül érné.
Ezzel az előfeltevéssel hallgattam tegnap az interjú ama részét is, amidőn Törőcsik úr eljutott a beszélgetés utolsó harmadába. Azt a feladatot kapta, hogy érzékeltesse a kormányfő engesztelhetetlenségét, ha a Liszt Ferencről elnevezett repülőtér „megengedhetetlen” utas-várakoztatásait és az üzemanyag-árak „indokolatlan” emelését kínálja értelmezésre.
Az előbbi témát mellőzöm, az utóbbi pedig nem érte váratlanul Orbán Viktort. Megismételte a gazdasági miniszter, Nagy Márton többször leszögezett álláspontját, miszerint ha a benzinkutas kiskereskedők nem tartják magukat ahhoz, hogy a környező országok szintjén alakítsák ki a benzin és a gázolaj árát, akkor a kormány beavatkozik a piaci folyamatba.
A szándék egyértelmű: olyan helyzetet kell teremteni a nyilvánosságban, hogy az illetékes miniszter és különösen a főnöke megvédhesse az autózó magyarokat a benzinkutasok ármánykodásától. Nos, aki gépkocsit használ, az a tegnapi interjútól függetlenül ismeri a fejleményeket. A nyilvánosság fórumain megszólaltak a kis benzinkutasok képviselői, akik elmondták, hogy nem jókedvükben emelik az üzemanyagok árát. Felsorolták a világpiaci okokat.
A Közel-Keleten zajló háború lassítja a Perzsa-öbölből érkező olajszállítmányokat. A kelet-európai háború megdrágította az orosz olajat és földgázt. A karibi térségben pedig garázdálkodik egy tájfun, amely délről közeledik az Egyesült Államokhoz, és veszélyezteti az amerikai kőolaj-finomítókat. Azt is kifejtették, hogy a magyar kormány csakugyan megoldhatná a helyzetet, de nem keménykedéssel, hanem azzal, ha csökkentené az üzemanyagok árában lévő adótartalmat, amely meghaladja az ötven százalékot.
Értem persze, hogy a magát közszolgálatinak nevező rádió vezető munkatársának egyeztetett kérdéseket kell föltennie. A beosztását kockáztatja, ha a hatalom birtokosát kellemetlen helyzetbe hozza. Nem is biztatom arra, hogy rúgassa ki magát. De annyi talán mégis elvárható lett volna tőle, hogy az állami kommunikáció keretein belül maradva így fogalmazzon: ’Ellenzéki fórumokon a kiskereskedők az üzemanyag-árba épített adók csökkentésében látják a megoldás kulcsát. Mit szól ehhez miniszterelnök úr?’
Ha Orbán Viktor elmondja, hogy a benzinkutasok javaslatában van logika, de értsük meg, az Unió, a pandémia és egyéb okok miatt az államkincstár nem engedheti meg magának, hogy kevesebb legyen az adóbevétel, akkor a nem várt kérdésre adható válasz nálam növelte volna a miniszterelnök szavahihetőségét. Ráadásul a péntek reggeli beszélgetőpartnerében is végre fölfedezhettem volna az újságírót.
Tíz mondat Orbán Viktortól (Magyar Rádió, 2024. július 5.)
Az óvatos duhajok közé tartozom.
A miniszterelnök ne fenyegetőzzön!
/A koalíciós kormányzás elkerüléséről/ Jobb, ha a felelősség tiszta.
/Az Európai Unió vezetéséről/ Fél évig van az ember kezében ez a mandátum.
Mi, nyugatiak.
A patrióta szó végül is azt jelenti, hogy hazafi.
A béke magától nem jön el.
Mi abból élünk, hogy amit megtermelünk, azt az egész világon el tudjuk adni.
Ha magas árak vannak, legalább több pénzem legyen.
A turizmus a legjobb pénz.
(A miniszterelnök az interjú huszonhat perce alatt tizenkétszer köszörülte a torkát.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. július 6-án.
