Meg se kísérlem kitalálni, vajon az orosz elnök miért hosszú asztalnál beszélgetett a magyar miniszterelnökkel. Az újságíró kollégák találgatták. A kormánypárti sajtóban felértékelték Orbán Viktor moszkvai útját, és alábecsülték a tárgyalóasztal dramaturgiai jelentőségét. Az ellenzéki sajtóban pedig a kormányfőnk megaláztatásának tekintették, Putyin távolságtartó szándékának.
Az asztal körüli vita arra késztette a miniszterelnök kommunikációs stábját, hogy olyan kérdést is a pénteki rádióinterjúkat készítő műsorvezető szájába adjon, amely normális körülmények között az újságírónő önálló gondolkodását bizonyíthatta volna. Nagy Katalin furcsállotta az asztal hosszúságát, és miközben Orbán hosszú monológra ragadtatta magát, nem válaszolt neki. Majd egyszer csak, egy más természetű kérdésre adandó felelet kellős közepén visszatért rá. Az asztal méretét azzal magyarázta, hogy egy nagyhatalom első emberét biztonságban akarja látni a környezete. A semmitmondó értelmezés nem elégített ki, bár idézem a bejegyzés utáni összeállításban.
A válogatás azt sejteti, hogy a sokoldalú (kerek, szögletes, kicsi, nagy, sőt a Kremlben hosszú) asztal alkalmat teremt a beszélgetésre. Ritkán történik meg, hogy két ember azért foglal helyet mellette, mert csak nézni szeretnék egymást. Többnyire ütköztetik az álláspontjukat, és szerencsés esetben ama tudattal állnak föl, hogy sikerült közös nevezőre jutni. Megállapodtak valamiben, amit érdemes betartani. Mikszáth Kálmánnál, Krúdy Gyulánál és Móricz Zsigmondnál sokat olvashatunk a fehér asztalról mint az urambátyám rendszer beszédes jelképéről. Az a benyomásom, hogy Orbán Viktor a maga sajátos módján ezt az asztali kultúrát testesíti meg.
Ha a nép közé megy, gondolom, biztonsági okból gyakrabban időzik asztalnál, mint a szabadban. Például kocsmaasztalnál beszélget „Feri bátyámmal” a 13. havi nyugdíj visszaadásáról. Két protokolláris esemény között száll ki a Volkswagen-mikrobusz sofőrüléséről, és az országút menti, másodosztályú étterem terített asztalánál üldögél. Jó sok magyaros ételt kóstolgat az egyik munkatárs társasságában. Esetleg Szijjártó Péterrel áll a tervezőasztal előtt, és a kiterített dokumentumok (az országvezetés) titkait osztja meg a külgazdasági miniszterrel. A Facebook-oldalán visszamenőleg rengeteg asztalt számolhatnánk össze.
Legalább annyit, mint ahány labdát. Az utóbbi szenvedély értelmezésére azonban már nem vállalkozom. Ahhoz sportújságírónak kéne lenni.
Tíz mondat az asztalról
Nem lehet egyszerre az asztal két oldalán ülni. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, 168 Óra, 2003. március 6.)
Bennünket a választók akkor húznak elő az asztalfiókból, amikor baj van. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2011. december 2.)
Minden PÖCS-értékelés a miniszterelnök úr asztalán fog kikötni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus a Pedagógiai Önértékelési Csoport jelentéseiről, ATV, 2015. szeptember 29.)
Ha nem ülünk az asztalnál, akkor a menün leszünk. (Semjén Zsolt KDNP-politikus, miniszterelnök-helyettes, Magyar Rádió, 2017. február 13.)
Orbán terepasztalnak használja az országot. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Klubrádió, 2017. március 4.)
Orbán Viktor nem az asztalnál ül, hanem rajta van az étlapon. (Pető Péter újságíró a brüsszeli tárgyalásokról, ATV, 2019. május 28.)
Piszok nehéz volt azokkal leülni egy asztalhoz tárgyalni, akik ellen létrejöttünk. (Jakab Péter Jobbik-politikus Gyurcsányékról, Hír TV, 2020. február 8.)
Olyan hosszú volt az az asztal. (Nagy Katalin műsorvezető a moszkvai tárgyalásról, 2022. február 4.)
Még ilyen hosszú asztalnál nem ültem, de a távolságért kárpótolt bennünket a tárgyalás hossza és mélysége. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. február 4.)
Ostobaság Orbán kapcsán asztalozni, hisz’ az ő helyén az iráni elnök is ült. (Domokos Lajos újságíró, Oroszország-szakértő, Facebook.com, 2022. február 5.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2022. február 5-én.