Angol szövegelésre ébredtem. A zsebrádió kora reggeli műsorra van beállítva, és félálomban csak az jutott el a tudatomig, hogy miközben a háttérben duruzsolt egy férfihang, a tolmács olyasmit fordított, amire fölpattant a szemhéjam.
A kimondhatatlan nevű brit vendég csodálkozásának adott hangot. Szerinte hiába volt a honfitársunk Neumann János, a magyarok közül senki sem írt könyvet a világ egyik legjobb tudósáról, akit a számítógép atyjának is tekinthetünk. A polcról leemeltem Wisinger István Egy elme az örökkévalóságnak című kötetét, amelynek dedikált példányát őrzöm. Mégsem álom volt a meghökkentő interjúrészlet.
A számítógép képernyőjén kirajzolódott, hogy a győri Széchenyi Egyetemen vendégeskedett Ananyo Bhattacharya fizikus és matematikus, egy nemrégiben megjelent Neumann-monográfia szerzője. A vele interjút készítő Barki Andrea jóvoltából megtudtam, hogy a tudományos szakíró szerint „Nem az a kérdés, hogy én miért írtam róla, hanem az, hogy miért nem írt más, főleg magyar szerző könyvet.” (Kisalföld, 2024. február 27.) Csakhamar kiderült, hogy a győri egyetem közelében két könyvesbolt is van, ahol föllelhető Wisinger István vaskos kötete.
Az interjút követte egy másik közlemény is a digitális újság március 2-i számban. A kettőből kibontakozott, hogy a Széchenyi Egyetem nemzetközi és stratégiai elnökhelyettese járt egy londoni konferencián, ahol megismerkedett a Neumann-könyv indiai származású szerzőjével. A tudós hölgyről, Dr. Lukács Eszterről nehéz feltételezni, hogy nem hallott a Wisinger-kötetről. Igazán szólhatott volna a Kisalföld munkatársának, aki szó nélkül hagyta Mr. Bhattacharya tájékozatlanságról árulkodó megjegyzését.
Mielőtt tehát a brit szerző megírta volna az egyébként jó könyvét, Magyarországon már megjelent Neumann egyik honfitársának a regényes életrajza, mely másban jó. A közismert tévériporter utánajárt a magyarul föllelhető forrásoknak, kötetéből kirajzolódik a világhírű matematikus családi és társadalmi háttere. A két világháború közti Magyarország, amelyből Neumann Jánosnak el kellett mennie, hogy Amerikában megbecsüljék.
A The Economist online részlegvezetőjének, más forrás szerint a tekintélyes gazdasági újság főszerkesztő-helyettesének könyvéből pedig hiteles képet kaphatunk Neumann János szakmai sokoldalúságáról. A két kötet bizonyára kiegészítené egymást a győri olvasók tudatában is, ha az egyetemi meghívók diszkréten cáfolták volna a brit vendég valóságtól elrugaszkodott állítását. Ha esetleg kárpótolnák a magyar szerzőt, megsúgom nekik, hogy három regényes életrajzzal vétette észre magát.
Szent-György Albertről A Nobel-díjas kém című könyve 2016-ban jelent meg, és öt kiadásban látott napvilágot. 2018-ban a Neumann-kötet, amely eddig két kiadást ért meg. Az amerikai újságírás magyar származású megújítójáról írt Pulitzer pedig 2020-ban jelent meg, két évvel Ananyo Bhattacharya szintén figyelemre méltó könyve előtt. Mindhárom Wisinger-kötetet az Athenaeum munkatársai gondozták, a kiadót is érdemes volna kiengesztelni egy győri összejövetelen.
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. március 11-én.
