A félhivatalos kormánypárti szócső, a Magyar Nemzet egyik munkatársa majd’ minden nap ír valami elmarasztalót a másik politikai oldal egy-egy szereplőjéről. Ezúttal például Ágh Attilát tűzte a tolla hegyére.
A neves szociológus és politológus túl van a nyolcvanon, és élemedett kora miatt valaha még tudományos szocializmust is tanított. Ez manapság főbenjáró vétek a kormánypárti nyilvánosságban, függetlenül attól, hogy az egyetemi oktató esetleg becsukta az előadóterem ajtaját, és azt mondott a diákoknak, amit a szellemi felkészültsége és a bátorsága megengedett. Íme, Csépányi Balázs elmarasztaló sorai: „Nincs mese, a tények magukért beszélnek. A vér nem válik vízzé, most is igazolódott, hogy a kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna.”
Ha élne még Hernádi Miklós szociológus, a legjobb magyar közhely-kutató, akkor megnyalná mind a tíz ujját. Négy közmondás található ugyanis két mondatban, ez alighanem országos csúcs. Mégis csupán az utolsó szólás eredetét vizsgálom. Előtte azonban egy általános megjegyzés. A politikusok és az újságírók között az is különbség, hogy a sajtó munkatársai megrekednek a közmondásoknál. A politikusok viszont igyekeznek értéket, vagy legalábbis „értéket” kölcsönözni a régi szólásoknak.
Így lesz belőlük szájról szájra szálló ige, amely épp attól szállóige, hogy nem föltétlenül újságírók, hanem ismert politikusok veszik a nevükre. Hajlamosak vagyunk egy-egy politikust vélni a forrásnak, holott az alapmondat egy kocsma kockás abroszánál vagy egy kávéház márványasztalánál hangzott el. Ezzel magyarázható, hogy a magyar szállóige-szakirodalom egyik klasszikusa, Alexander Bernát filozófus szerint „A nép szállóigéje a közmondás, a művelt ember közmondása a szállóige.”
Érdemes a két fogalom közti átmenetet is vizsgálni. Már csak azért is, mert az alapmondás története kalandos. Az írott forrásokban 1613-ban bukkant föl, amidőn a korszak legműveltebb magyarja, Pázmány Péter így fogalmazott: „Szalonna nem lészen kuvaszból.” Bíboros urunk, az ellenreformáció kezdeményezője nem a kutya kifejezést használta, hanem a birkák terelésére betanított kuvaszt. Elégedetlen lehetett azonban a fogadtatással, mert finomított rajta: „Perzseléssel szalonna nem lesz a kuvaszból.” Nem az elkényeztetett ölebekre, nem is a pocakot eresztett pincsikre utalt tehát, hanem a nyargalászástól karcsú pásztorkutyákra.
Néhány évszázadig e pusztai jelentés jellemezte a gyűjteményekben felbukkanó kutyás-szalonnás hasonlatokat. A szalonna állandó elem maradt bennük, a kutya rokon értelmű kifejezései pedig váltakoztak. Erdélyi János 1851-ben jegyezte föl, hogy „Van, mint a zsidónak szalonnája.” Amire utalt a közmondások kutatója, az tulajdonképpen nincs is, elvégre a hagyománytisztelő zsidók nem esznek disznóhúst.
A Trianon előtti magyar nyelvű sajtóban a nincsséget és a kutyaságot jelző szólás tartalma azért nem vegyült, mert a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchiában a magyar birodalomrész fele magyar, fele nemzetiségi arányát az asszimilálódó zsidók billentették a magyar oldalra. Trianon után azonban, a harmadára szűkített Magyarországon már nem volt szükség az elmagyarosodott zsidók segítségére az ország uralásában.
Székely István, a Hyppolit, a lakáj című film rendezője, aki az 1938-as zsidótörvény után elhagyta az országot, évtizedekkel később, 1975-ben idős emigránsként cikket írt egy izraeli magyar újságba. Idézem: „Az 1919-es fehérterror napjaiban az aszódi Fő utca házfalára ilyesféle feliratokat mázoltak: ’Kutyából nem lesz szalonna – Zsidóból nem lesz magyar.’” A házfalon olvasható jelmondatból kibontakozó szemlélet és hangvétel jellemezte a két világháború közti, csonka-magyarországi sajtót.
De vajon a zsidók miért óvakodtak a sértéshústól? Egy mintegy háromezer éves magyarázat szerint Judea lakói a filiszteusok uralma alá kerültek, és az asszimilációt (a beolvadást, a megszállókhoz való hasonulást) azzal hárították el, hogy az étkezésben különböztették meg magukat a hatalmon lévőktől. Disznóhúst azonban a muzulmánok és a hinduk sem esznek, nyilván más okokból. „A kutyából nem lesz szalonna.” más etnikumoknál és vallásoknál pedig akár azt is jelentheti, hogy például a Távol-Keleten fogyasztják a kutyahúst. Megtapasztalták, hogy a legkövérebb kutya hastáji rétegeiből sem fejthető le olyan vastag szalonna, mint a disznóéból.
A közmondás pályafutásában újabb állomást jelentett 1945. Először Farkas Mihály belügyi államtitkár használta a nyilvánosságban. Majd Rákosi Mátyás, a koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese az országgyűlés elé terjesztette a VIII. törvénycikkelyt, amelyet az újságírók Lex Sulyoknak neveztek el. A magyar kommunisták vezetője az egyik legjelentősebb politikai ellenfelére utalt, Sulyok Dezsőre. Ezt mondta róla: „Van még egy képviselő, aki 1935-ben a Nemzeti Egység Pártjának volt a tagja… Most aztán kiderült, hogy kutyából nem lesz szalonna.”
E mondattal kezdődött ama képviselők kiszorítása az országgyűlésből, akik a Horthy-korszakban a kormánypárt tagjai voltak. Az idézet pontos, de nem egyértelmű, hogy mikor és hol hangzott el. Egy forrás szerint Rákosi a Magyar Rádióban jelentette ki 1947. április 12-én, de ezt még ellenőrizni kell. A már-már teljhatalmú politikus az 1948/49-es hatalomátvétel után szintén utalgatott a szólásmondásra, de akkor inkább a kulákoknak (a módosabb gazdáknak) tartogatta.
A Kádár-korszak második felében, például a múlt század nyolcvanas éveiben a rendszer irányítói már kevésbé élezték a társadalmi csoportok közti feszültségeket. A nyilvánosságban alig használták az ellenségképzéshez illő hasonlatot. Az ellenzékiek viszont éppen vele jellemezték az értelmiségi közérzetet és a társadalmi-gazdasági folyamatok megreformálhatatlanságát.
Mint a bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, többen is Tamás Gáspár Miklósnak tulajdonítják az immár sokadszor hozzácsapott, többnyire jelzőkkel dúsított jelentéstartalmat. Kétségtelen, hogy 1988. november 13-án, a Jurta Színházban arról beszélt az SZDSZ szervezeti előzményében, a Szabad Kezdeményezések Hálózatában politizáló filozófus, hogy a bolsevik kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Azért nem tettem ki az idézőjelet, mert e kijelentésnek, amelynek elhangzását többen is megerősítették, egyelőre nincs sajtóbeli nyoma.
Még az sem biztos, hogy TGM így mondta. Van ugyanis olyan változat, amely szerint nem állított, hanem kérdezett. Valahogy így: vajon a bolsevista kutyából lesz-é demokratikus szalonna? Meg is unta a pontatlan idézgetéseket, és 2006. október 6-án ezt a szöveget juttatta el a Magyar Távirati Irodához: „Mindazok, akik 1988-ban, a Magyar Népköztársaságban, a Varsói Szerződés tagállamában nyilvánosan ilyet mondtak, azok idézhetnek. Mások nem.”
A szállóigésített közmondás kalandos sorsában az újabb fordulat 2001-ben következett be. Az ellenzékben lévő MSZP Medgyessy Pétert indította miniszterelnök-jelöltként. A hitelrontásra Kövér László vállalkozott. A Fidesz képviselője így „köszöntötte” a régi-új politikust: „Internacionalista bolsevik kutyából nem lesz nemzeti demokrata szalonna.” Ő nem kérdezett, hanem állított, aminek nyoma van a sajtóban.
Azért hivatkoznak rá szívesebben az ellenzéki politikusok és újságírók, mert akkor nem kell végiggondolniuk, vajon milyen kutyából lett (avagy nem lett) demokratikus szalonna. Holott nem is nagyon kéne választaniuk Tamás Gáspár Miklós és Kövér László elsősége között. Elég, ha visszakövetik a nagy hírre vergődött mondatot 1916-ig. Akkor mutatták be Szirmai Albert operettjét. A Mágnás Miska librettóját Bakonyi Károly írta, a dalszövegeket pedig Gábor Andor.
A jelek arra utalnak, hogy a költő és kabarészerző vette először nevére a nagy hírre vergődött közmondást. Az operett talán legismertebb slágerét, a Csiribiri, csiribiri kék dolmány-t eredetileg a szubrettet (Marcsa mosogatólányt) játszó Fedák Sári énekelte, aki a Kutyából nem lesz szalonna-mondattal jellemezte a két tökkelütött grófot, Pixit és Mixit. Mi, utókori nézők azonban inkább a tévében gyakran sugárzott filmváltozatot ismerjük.
Az 1949-ben forgatott filmben a korszak vezető színésznője, Mészáros Ági jelenítette meg Marcsát. Úgy csúfolta meg a lüke grófokat, hogy az őket játszó Latyikkal, Latabár Kálmánnal és Árpáddal ropta a táncot. Az ominózus mondat a colos Latyira jutott. Íme: „Kutyából nem lesz szalonna, / A suszterből nem lesz primadonna, / Szalmalángból vulkánkráter, / Nyúlból nem lesz hózentráger.” A dalok szövegét Békeffi István igazította a filmhez, és egyelőre nem sikerült kideríteni, vajon a változtatás érintette-é a négysoros versike első mondatát.
Amíg ez kiviláglik, átmenetileg azzal zárom eme eredetnyomozást, hogy a közmondás-szállóige névvel megjelölhető forrása Gábor Andor. A leleményesen bugyuta szöveg először 1916. február 12-én hangzott el a budapesti Király Színházban.
Tíz mondat egy közmondásból lett szállóigéről
Mi csak lehetőséget akartunk adni, hogy jóvátegyék múltbeli bűneiket. (Bekiabálás: Kutyából nem lesz szalonna!) Igen, kutyából nem lesz szalonna, ezt ténykedéseik igazolják. (Farkas Mihály belügyi államtitkár az új hadseregbe átvett rég tisztekről egy debreceni nagygyűlésen, Néplap, 1945. augusztus 7.)
A ’19-es fehérterror napjaiban az aszódi Fő utca házfalára ilyesféle feliratokat mázoltak: „Kutyából nem lesz szalonna – Zsidóból nem lesz magyar.” (Székely István filmrendező, Új Kelet, 1975. november 14.)
Lehet-e kutyából szalonna? Lehet, hogy egy szelídebb kutya lesz belőle, de bizony kutyából soha nem lesz szalonna. (Kornai János közgazdász a gazdasági reformról, Mozgó Világ, 1990/4.)
A Szovjetunió menthetetlen, a kommunizmus menthetetlen, reformok itt soha nem lesznek. A reform illúzió, kutyából nem lesz szalonna. (Heller Ágnes filozófus az 1956 utáni értelmiségi életérzésről, Kortárs, 1998/5.)
Internacionalista bolsevik kutyából nem lesz nemzeti demokrata szalonna. (Kövér László Fidesz-politikus Medgyessy Péterről, az MSZP miniszterelnök-jelöltjéről, Magyar Hírlap, 2001. augusztus 11.)
Globális kutyából nem lesz bioszalonna. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Népszabadság, 2013. január 28.)
Lehet ugyan azt mondani, meg viccesen is hangzik, hogy kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna, de Nagy Imréék történetesen azt példázzák, hogy kommunistából válhat hazafi. (Kárpáti János újságíró, 168 Óra, 2020. június 17.)
Vannak, akik Kövér Lászlóhoz kötik a „kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna” bonmot-t. Az igazság azonban az, hogy a mondás valójában Tamás Gáspár Miklóstól hangzott el először 1988-ban, a Jurta Színházban. (Gulyás Balázs újságíró, Magyar Hang, 2021. november 26.)
Kutyából nem lesz szalonna, Erdély pedig sohasem lesz román közigazgatási egység. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. július 27.)
Most is igazolódott, hogy kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. (Csépányi Balázs újságíró Ágh Attila politológusról, Magyar Nemzet Online 2024. november 5.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. november 7-én.
