Alig néhány nap telt el a Fidesz választási veresége óta, és a nyilvánosság fórumain se szeri, se száma a közszolgálati média  sorsát boncolgató írásoknak. Az Orbán-korszak egyik legsúlyosabb eredményét latolgatják. Ama médiumok hálózatszerű halmazáról morfondíroznak, amelynek idei költségvetése 154,7 milliárd forint lett volna, ha a leköszönő kormány hatalomgyakorlásából telt volna a teljes 2026-os évre.

Két számmal jellemezném a közmédiára fordított közpénz mennyiségét. Tavaly Orbánék még „csak” 140 milliárdot költöttek rá, a Medgyessy-kormány pedig évente 70 milliárdot fizetett érte. A különbség akkor is tetemes, ha a kétezres évek eleje óta az infláció jócskán csökkentette a forint értékét. A vitatkozók közül abban mindenki egyetért, hogy 2010 óta az ellenzéki politikusok nem sok sót ettek meg a közszolgálati médiumok stúdióasztalánál. Legföljebb abban különbözik az álláspontjuk, hogy voltak, akik helyeselték ezt a gyakorlatot, és akadtak, akik rühellték.

Abban sincs különösebb vita köztük, hogy ha visszanéztek az 1990-es rendszerváltásig, akkor azt állapíthatták meg, hogy az éppen kormányon lévők mindig az ellenzőrzésük alatt próbálták tartani a közszolgálati médiumokat – többnyire sikerrel. Erről árulkodik a bejegyzésem utáni összeállításból néhány idézet. Meg arról is, ami beismerésnek is beillik a vasárnap vereséget szenvedett politikai oldalon. Sinkovics Ferenc újságíró a Demokrata.hu április 15-i számában ezt fejtegette: „Bizony nagy kérdés, mi lesz a kormánypárti, de most már mondjuk inkább nemzeti vagy Fidesz-párti média sorsa.”

Lefordítom: az úgynevezett közmédiát Magyar Péterék várhatóan lefejezik. S ha már így alakul a helyzet, akkor ideje az MTVA munkatársait átcsoportosítani egy nyíltan ellenzéki médiumhoz. Ha lesz rá pénz, persze. Ha nem lesz, akkor pedig be kell érni a Hír TV-vel, amelynek állományát meg kell erősíteni a munka nélkül maradt legjobb erőkkel. Ráadásul egy ellenzéki rádiót is érdemes gründolni, megfejelve az egész hálózatot ellenzéki podcastok laza halmazával. Mindennek végiggondolása azonban legyen a most már ellenzéki médiapolitikusok dolga. A mi feladatunk az, hogy tűnődjünk azon, vajon mi építhető fel az Óbudára telepített, Kunigunda utcai épület sóval behintendő helyén?

Kellene-é egyáltalán bármit is felhúzni a helyére? E második kérdés azért is indokolt, mert sokan kardoskodnak ugyan a közszolgálati médiumok létjogosultsága mellett, de vannak olyanok is – közéjük tartozom -, akik szerint nincs szükség Magyarországon közmédiára. Éppenséggel volna, csakhogy a politikusoknak az a rögeszméjük, hogy az ellenőrzésük nélkül nem működhet az a fránya közmédia. Számtalan példát említhetnék a beavatkozásokra. Csurka István MDF-es alelnök sikeres akciójára, midőn a Magyar Televízió rakoncátlanságát a vezető kormánypárt a költségvetés több milliárdos kurtításával büntette. Vagy a 129-ek elbocsátására a Magyar Rádióból. Vagy arra, hogy Horn Gyula miniszterelnök leváltotta az MTV-s híradó főszerkesztőjét, Betlen Jánost, akit egyébként ő neveztetett ki.

A politikai ellenőrzést fejlesztette tökélyre 2010 után a Fidesz. Vajon a Tisza Párt képes lesz-é olyan közszolgálati médiumhálózatot kiépíteni, melynek a kétharmados parlamenti többség legalább háromévi költségvetést szavaz majd meg, amelyhez menet közben nem lehet hozzányúlni? De inkább ötévnyit, hogy túlnyúljon a négyéves választási cikluson, és a következő kormányt is némi távolságtartásra ösztökélje. Ráadásul olyan kuratóriumi elnökkel, akinek a társadalmi tekintélye garantálja a szellemi függetlenségét? És olyan hírigazgatókkal, akik képesek gondoskodni a pártatlan hírszolgálatról.

 Vajon eddigi nyilvánosságszemlélete alapján elképzelhető-e Magyar Péter majdani miniszterelnokről, hogy az első kormányzati umbulda feltárása után is békén hagyja az új közszolgálati konstrukciót? Egyszerűbb megoldás, ha a közmédiát nem tesszük ki a magyar politikusok csillapíthatatlan és ellenállhatatlan beavatkozási szándékának, és helyette bizonyos közszolgálati funkciókat közpénzből rendelünk meg a kereskedelmi rádióktól és televízióktól. Például az ellenzéki korában amúgy is közszolgálatot ellátó Klubrádiótól. Vagy az esténként-éjszakánként eddig is erős közszolgálati műsorokkal kecsegtető RTL Klub tévétől.

Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz összeegyeztetni a kereskedelmi és közszolgálati szempontokat. Mégis az a feltételezésem, hogy mi, adófizető állampolgárok olcsóbban úsznánk meg, a „közszolgálatiságra” szánt másfél száz milliárd forint tizedrészéből. Szellemileg-szemléletileg jobban is járnánk, mint a kormány fényezésére használt közmédiával. Sajnálatos, hogy a magyarországi politikai kultúra nem éri el a nyugat-európai szintjét. Ezért a mi hatalmon lévő politikusainkat egyelőre nehezebb távol tartani attól, hogy kedvükre egrecíroztassák az intézményesített közmédiát.                 

Tíz mondat a közmédiáról

A médiatörvény létrehozott egy többpárti alárendeltségben fuldokló, bizonytalan finanszírozású közmédiát. (Baló György műsorvezető, Heti Válasz, 2007. április 12.)

A közmédia azért modellértékű terület, mert egyszerre pénzmosoda és agymosoda is. (Vásárhelyi Mária szociológus, Népszava, 2013. július 13.)

Az állami médiát szüntetnénk meg, ami a közmédia jelenlegi formája. (Fodor Gábor liberális politikus, Magyar Narancs Online, 2013. augusztus 3.)

Folyik a közmédiából a pártpropaganda. (Vince Mátyás újságíró, a Magyar Távirati Iroda volt vezérigazgatója,  Zugló TV, 2020. december 3.)

A közmédia valamennyire mindig szar volt. (Dévényi István publicista, Azonnali.hu, 2020. december 7.)

Lefolyóként üzemelő közmédia. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2021. február 11.)

A közmédiában ma az lehet sajtómunkás, akinek a fejében egy kis láthatatlan cenzor ül. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2023. szeptember 28.)

Sose volt igazán jó közmédia Magyarországon. (Munk Veronika újságíró, Facebook.com, 2026. április 15.)

Még szükség van a közmédiára. Lehet, hogy húsz év múlva már nem lesz. De most még van. (Urbán Ágnes médiakutató, SzeretlekMagyarország.hu, 2026. április 16.)

Kell egyáltalán közmédia, amely közpénzből működik, és több köze van a kormányhoz, mint bármi máshoz? (Rózsa Péter műsorvezető, Klubrádió, 2026. április 16.)

A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. április 18-án.