Ezerkilencszáz-kilencvenhárom december 12-én, vasárnap délután országszerte fészkelődtek a gyerekek. Közeledett a Kacsamesék esedékes része. A szokásos Disney-stílusban csetlett-botlott Dagobert bácsi, jó néhány százezer gyermekszem tapadt a képernyőre. Dagobert éppen hisztizett az asztal tetején, csörömpöltek a tányérok, röpült a kanál meg a villa, a gonosz bálna ugyanis felfalta a vérmes öregúr fagylaltját.
A hiszti mégsem teljesedhetett ki, mert az epizód 2 perc 47. másodpercében elsötétült a képernyő. A színes rajzfilm helyett fekete-fehér monoszkóp jelent meg, és gyászzenét kezdett játszani a Magyar Televízió. Majd egy hófehér hajú úr bejelentette, hogy Antall József miniszterelnök meghalt. Ki is jelentette be? – kérdeztem tegnap az újságíró szeminárium hallgatóitól. Tanácstalanul néztek egymásra. Aztán kiderült, hogy 1993 végén egy-, két-, legföljebb háromévesek lehettek. Csupán egyikük emlékezett olyasmire, hogy mintha megszakadt volna egy rajzfilm.
Kíváncsiságból a világhálón kifaggattam néhány, már végzett tanítványt. Ők is, mint a fiatalabbik lányom, Zsuzsi 1993 őszén kezdték az első osztályt. Már ismerték, de még nem tudták összeolvasni a betűket; már nagynak érezték magukat, de titokban még visszaültek a Kacsamesékhez. Ők már jobban emlékeztek. Elmesélték, hogy sértésnek vették a történteket. A feketébe öltözött bácsit pedig – mint utólag kiderült számukra, Boross Péter belügyminisztert, Antall József későbbi utódját a miniszterelnöki székben – másnap, az iskolában bosszúból el is nevezték Hóbagolynak. Ezt a csúfnevet egy másik tévésorozatból kölcsönözték.
Meghányták-vetették a fejleményeket, és arra a következtetésre jutottak, hogy a felnőttek olyasmit jeleztek a maguk sajátos módján, ami nem tetszett nekik. Azt hiszem, ez volt az első közös élményük a hivatalos Magyarországról. Hatására jellemző, hogy itt, a Facebook-on létrehoztak egy közös oldalt, amelyet én is fölkereshetek. A sajnálatos haláleseménynek azonban van szakmai tanulsága is.
Vajon a vezetőjét elvesztett Antall-kormány sóval hintette volna be a közszolgálati Magyar Televízió helyét, ha a műsorszerkesztők még ráhagynak tíz percet Dagobert bácsira, és csupán a rajzfilm befejezése után indítják el a gyászindulót?
Tíz mondat Antall Józsefről
Ma még erős a látszat: a könyöklő Antall-portré, a kioktató stílus és a mikiegerezés. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 1993. december 13.)
Tudjuk, milyen nehéz volt vele, de nem tudjuk, milyen nehéz lesz nélküle. (Bánki András újságíró, Magyar Hírlap, 1993. december 14.)
Az utolsó úriember volt a magyar politikában. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1993. december 18.)
Antall József nagy ember volt, az árnyéka is nagy. (Surján László KDNP- politikus, 168 Óra, 1994. június 28.)
A magyar átmenet vezéralakja, nemes vad, akit ádázul ejtett el az idő. (Gyurkovics Tibor költő és osztálytárs, Heti Nemzeti Újság, 1994. szeptember 9.)
Nem volt „korszerű” politikus, aki megejti a sokaságot a beszédeivel, aki vonzó közhelyekkel akar minden áron népszerűséget. (Boross Péter volt miniszterelnök, Észak-Magyarország, 1998. december 12.)
Sok vitám volt vele, de jól képviselte a jobboldal érdekeit. (Horn Gyula volt miniszterelnök, Kisalföld, 1999. október 1.)
Egyszerre tudott magyar és európai lenni. (Martonyi János volt külügyminiszter, Dunaújvárosi Hírlap, 2004. április 5.)
Antall egy kicsit avítt volt, régies, de finom ember volt. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2016. december 28.)
Lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke volt. (Novák Katalin köztársasági elnök, Facebook.com, 2023. december 12.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2023. december 12-én.
