Látszólag helyi jelentőségű cikk a Békés Megyei Napló tegnapi számában. A bírósági tudósítás szerint Árpási Zoltán, a Békés Megyei Hírlap nevű konkurens napilap főszerkesztője másodfokon is veszített a gyulai polgármesterrel szemben.
A történet röviden az, hogy a főszerkesztő Gyulán lakik, és szombati jegyzeteiből az derül ki számomra, hogy nem rajong a város első polgáráért. Aki érdekes fickó lehet, mert nemrégiben kizárta soraiból a Fidesz. Például 2000 legelején árokba csúszott az önkormányzati autóval. Állítólag nyúl szaladt át előtte az úton, és miközben fékezett, a jégbordán szánkázni kezdett a kocsi. Az ügy hónapokra elaludt, mígnem érkezett egy levél mindkét csabai napilap szerkesztőségébe.
Az olvasható benne, hogy a polgármester alkohollal köszöntötte hivatalában az új esztendőt, ráadásul nem is egyedül autókázott. S amikor az árokban kötött ki, csinos utasa fújt helyette a szondába. Egy másik változat szerint is volt utasa, de a polgármester rádiótelefonon kihívta az egyik lekötelezettjét, aki gyorsan magával vitte a kellemetlenné vált mitfárert. A lekötelezett vállalkozó, megint csak állítólag, később milliós megrendeléseket kapott a várostól.
Emlékszem, hogy jegyzetében a főszerkesztő hivatkozott a levélre, és kérdéseket tett föl. Igaz-e, hogy a polgármester nem volt egyedül a kocsiban? Igaz-e, hogy más fújt a szondába? Igaz-e, hogy az ismerős vállalkozó megrendeléseket kapott a várostól? Sajtószakmai szempontból érdekes az ítélet indoklása: „A bíróság a főszerkesztő jegyzetének második felét találta jogsértőnek, és kimondta, hogy híreszteléssel is megvalósítható a nagy nyilvánosság előtti rágalmazás vétsége.”
Úgy rémlik, három évtizede abban a hiszemben űzöm az újságírást, hogy ha nem tudok valamit bizonyítani, akkor inkább ne állítsak, hanem kérdezzek. A közérdek ugyanis megkívánja, hogy a nyilvánosan föltett kérdésekre nyilvánosan illik válaszolni. Lehet kínos, esetleg igazságtalan a kérdés, de ha foglalkoztatja a helybéli közvéleményt, akkor a közszereplőnek válaszolnia kell rá. Ha szükségesnek érzi, akár cáfolhatja is. S íme, az újságíró még csak nem is kérdezhet, mert a rágalmazás tényálladékát valósítja meg, hogy stílszerű legyek.
A 75 ezer forintra ítélt alperes becsületére válik, hogy a saját újságja, a Békés Megyei Hírlap is beszámolt a tárgyalásról. A Jogerősen elmarasztalták lapunk főszerkesztőjét című tudósítás szerzője még terjedelmesebben is foglalkozik az üggyel, mint az ellenlábas napilap. A bíróság szerint ama bizonyos jegyzet második része „A névtelen levélen alapult, az abban felmerülő állításokat híresztelte. Híresztelni kérdésként, feltételes módban is lehet. A mostani valóságbizonyítás szerint megállapítható volt: nem igaz, hogy a polgármester ittasan vezetett, hogy más fújta meg a szondát. Megvalósult a rágalmazás.”
A bíróság szerint a jegyzet első fele viszont „a szabad véleménynyilvánítás körébe esett”. Akkor kezdődött tehát a baj, amikor Árpási Zoltán hivatkozott arra a fránya levélre. Csakhogy épp azért hivatkozott rá, mert amikor újólag szóba került az ügy, a polgármester sebtében összehívott egy sajtótájékoztatót. Saját szája íze szerint magyarázta a bizonyítványát, az újságírók kérdéseire azonban nem volt hajlandó válaszolni. A főszerkesztő tehát kénytelen volt az újságban föltenni azokat a kérdéseket, amelyeket nem fogalmazhatott meg a polgármester jelenlétében.
Ha a levélíró nem mondott igazat, akkor a sajtótájékoztatón, szűk körben meg lehetett volna győzni az újságírókat arról, hogy rágalmazott. De ha a közszereplő polgármester elzárkózott a válaszadástól, akkor miért csodálkozik, ha az egyik újságíró szélesebb körben, a megyei napilap hasábjain tért vissza a levélíró állításaira? Mi van tehát akkor, ha a közszereplő úgy fordul a nyilvánossághoz, hogy elzárkózik a nyilvánosságtól? Vajon a gyulai polgármester kitől örökölhette azt a gyakorlatot, hogy otthon elhatározom: mit mondok majd az újságíróknak, aztán megtiltom nekik, hogy bármit is kérdezzenek?
Nem kéne visszavenni a Fideszbe?
A szerző Médianapló-bejegyzése 2023. február 25-én.