Az újságíró szemináriumon megmutattam azt a fényképet, amely a Magyar Nemzetben jelent meg. Orbán Viktor kezet csókol egy Sarkadi Ella nevezetű békéscsabai tornászlánynak. Megmutattam a Népszavát is. Az ellenzéki újság másodközlésben hozta a kormánypárti lapban megjelent fotót, mellette pedig a nevezetes fényképet tavaly augusztusból, amidőn egy kihelyezett kormányülés előtt a miniszterelnöknek kezet csókolt a mezőkövesdi körorvos özvegye.
A kommunikáció szakos főiskolások egymás ellen fordultak. A lányok azt pedzegették, vajon a fotóriporter kapott-e honoráriumot a másodközlésekért. Egyikük úgy fogalmazott, hogy ha a miskolci fotóriporter Amerikában élne, meggazdagodott volna az ügyesen elkapott pillanatfelvételből. Csakhogy Magyarországon élünk, és az a gyanúm, hogy a másodközlő szerkesztőségek még csak engedélyt sem kértek a publikálásra.
A fiúk arra összpontosították a figyelmüket, hogy egy fényképet mi mindenre lehet fölhasználni. Egyikük ugyanis észrevette, hogy a kormánypárti napilapban megjelent fotó mintegy válaszként készült a mezőkövesdi malőrre. A miniszterelnök ugyebár „véletlenül” ellátogat a Héraklész-programot beharangozó ünnepségre. Kezet fog az államilag támogatott sportolókkal, és „véletlenül” éppen akkor kattint a magyarnemzetes fotóriporter, amikor egy vékonycsontú tornászlány nyújtja kezét a közjogi méltóságnak.
Orbán öregasszonynak nem csókolhat kezet, mert akkor mindenki arra gondolna, hogy ellensúlyozni szeretné a mezőkövesdi öregasszony kínos kézcsókját. A száznegyven centis tornászlány épp jól jön kommunikációs szempontból. Nem emlékeztet az ősz hölgyre, ráadásul hozzá képest a miniszterelnök óriásnak látszik.
A szerző Médianapló-bejegyzése 2023. július 1-jén.
A szerkesztő megjegyzése – a kisztihand vonalán
„Egy kép többet mond ezer szónál”. Tartja a kínai közmondás. Most ne törődjünk azzal, hogy valóban „kínai közmondás”-e, és hogy valóban többet ér-e. (Nem mindig…) A lehető legegyszerűbb hármaszabállyal levezethetjük, hogy két kép kétezer szónál mond többet. Ezt illusztráljuk a szerző okfejtését illusztrálva.
A baj csak az, hogy a másik képet nem találtuk. Vagy legalábbis nem lehetünk biztosak benne, képaláírás híján, hogy mégis… Itt a Népszabadság Online cikke, hivatkozik a képgalériára – hátha a kedves olvasó szerencsésebb, megnyílik neki a galéria. Sok kép, sokezer szó.
Orbán Viktor: A kezét csókolom!
Orbán Viktor kezet csókolt Angela Merkelnek. Jacques Chirac kezdte évekkel ezelőtt, aztán elterjedt, mert kiderült, hogy a német kancellárnak nincs ellenére a kézcsók. Így van ezzel a magyar miniszterelnök is – ahogy ez képeinkből is kiderül.
Orbán kézcsókjai – a galéria megtekintéséhez klikkeljen a képre!
Angela Merkel nem jött zavarba Orbán Viktor markáns, kétkezes kézcsókjától sem. Ami nem volt véletlen, a magyar miniszterelnök néhány hónapja ugyanígy két kézzel kapott Lendvai Ildikó kacsója után is.
A kézcsók a spanyol királyi udvar találmánya, a hűbéri alávetettséget szimbolizálta. Később a barokk világában lett a kifinomult, modoros tiszteletadás jele. A pápai gyűrűt még ma is illik megcsókolni. (Illemszakértők szerint a kézcsók az ódivatú hangulat felidézése mellett arra is lehetőséget nyújt, hogy jelezze „a férfi gálánssággal párosult felsőbbrendűségét”.)
Európán túl nem terjedt el. Nagy-Britanniában még a családon belül sem szokás, az Egyesült Államokban börtön járhat érte, mert zaklatásnak tűnik, ha pedig japán nőnek kezet csókolunk, az megbocsáthatatlan bűnnek számít.
A kézcsóknál a nő a kezét mindig egyenesen, kézfogásra nyújtja. Ha a férfi úgy dönt, hogy megcsókolja, ő fordítja meg.
Orbán Viktor számára nem idegen és ismeretlen a kézcsók. 1998-ban a HVG-címlapján közölte azt a fotót, amelyen egy idős asszony kezet csókolt: neki. Sajtóvita alakult ki arról, hogy a miniszterelnök miért nem rántotta el a kezét. „A néni nem a fiatalembernek, hanem a hatalomnak csókolt kezet, ahogy a püspöknek vagy a földesúrnak szoktak. Orbán akkor még csak három hónapja volt miniszterelnök, egy rutinos közszereplő már a néni mozdulatsorából látta volna, mire készül. Ilyenkor kellett volna átfogni a néni vállát, megölelni őt” – fejtette ki véleményét az esetről a protokollszakértő Görög Ibolya.
A kézcsók a hivatalos kapcsolatokban bizalmaskodásnak számít, a legtöbb országban kerülni kell – tanácsolja Vámos Lászlóné szakértő. Ugyanez a helyzet a Csókolom! és a Kezét csókolom! köszönési formulával: a mindennapi életben elfogadott, de a hivatali életben nem használják.
Ha már szükség van rá, akkor az a szabály, hogy a férfinak a nő keze fölé kell hajolnia anélkül, hogy megérintené az ajkával. A kézcsók valójában nem is csók, hanem hangnélküli leheletszerű jelzés. Illik közben kissé lehajolni. A hosszantartó, áhítatos kézcsók, melynek során a férfi a szemét is lehunyja, félreértést okozhat. És ugyanúgy komikus, mintha valaki asztalon áthajolva akarna kezet csókolni.
Ha a férfi a társaságban valakinek kezet csókol, ugyanígy kell köszöntenie minden jelenlévő hölgyet (kivétel, ha az édesanyját köszönti elsőként). A csattanós kézcsók nem ízléses. Nem minden helyzet alkalmas kézcsókra. Vigyázat! Kesztyűs vagy beburkolt kezet megcsókolni: tahóság.
