Újabb botrányra készülhetünk. Három hete Magyar Péter bejelentette, hogy a Tisza Párt jelképe 1956 lyukas zászlaja lesz. Egy héttel később a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége tiltakozott. Még aznap államtitkári szinten reagált rá a kormánypárt, kimondatván, hogy a lyukas zászló nem pártpolitikai szimbólum.
Aztán majd az országgyűlés eldönti, helyet ad-e a Pofosz törvénymódosító javaslatának. A parlamenti erőviszonyok ismeretében nem nagy jövő jósolható a Tisza Párt privatizált jelképének. De vajon kinek a nevéhez fűződik az ötvenhatos szimbólum? Ki kezdeményezte, hogy a Magyar Népköztársaság címerét ki kéne vágni a piros-fehér-zöld zászló közepéből?
A rendszerváltás környékén Bertha Bulcsu, az ÉS publicistája írt erről. Azt fejtegette, hogy az egyetemisták találták ki 1956 októberében, és lyukas lobogókkal vonultak, majd harcoltak a szovjet csapatok ellen. Öreg barátom már nem él, ezért nem kérdezhetem meg a részletekről. Azt viszont tudom róla, hogy 1935-ban született, és Keszthelyen érettségizett. Az életkorából telt volna arra, hogy megfigyelje: a Georgikon (a gróf Festetichek alapította felsőoktatási intézmény) agronómusnak készülő diákjai vágtak lyukat a zászlóba.
Csaknem három évtizedig tanítottam vidéki főiskolákon és egyetemeken. Kapcsolatba kerültem helytörténeti folyóiratokkal, és azt vettem észre, hogy igyekeztek ugyan valamit közölni október 23-áról, de a lehető legritkábban kértek föl helytörténészeket arra, hogy rekonstruálják 1956 októberét. Helyettük fővárosi történészektől kértek fejezetet a megjelenés előtt álló könyvükből. A vidéki Magyarország forrongásáról nagyon keveset tudunk. Amit mégis tudhatunk, azt is inkább szépirodalmi alkotásokból, amelyek visszaadják a korabeli hangulatot, de a lyukas zászlók történetét kevésbé érzékeltetik.
A Pongrátz-család sarjai közül Gergely a legismertebb, 1956-ban a Corvin-közi harcosok egyik parancsnoka volt. Ernőről, a bátyjáról a legfiatalabb Pongrátz-fiú, az 1956-ban még technikumba járó András beszélt egy kései interjúban. A tüntetők október 23-án küldöttséget menesztettek a Parlamentbe. Két dolgot javasoltak Nagy Imrének. Ha kiáll az erkélyre, a mintegy 200 ezernyi tömeg elé, akkor ne elvtársozza a tüntetőket (ezt a politikus nem tartotta be).
Másrészt olyan lobogót tűzessen ki, amelynek közepén nincs az úgynevezett Rákosi-címer. Az 1949-es alkotmány IX. fejezetében a 74.paragrafus szerint „A búzakoszorút balról piros-fehér-zöld, jobbról vörös színű szalag fonja át, a pajzs fölött középen ötágú vörös csillag aranyszínű sugarakat bocsát a mezőre.” A kivágós ötletet elfogadta Nagy Imre. A lyukról Pongrátz Ernő bicskája gondoskodott. A történet valóságát ellenőrizni kéne, a két változat azonban nem zárja ki egymást.
Alulról is elindulhatott a kezdeményezés, akár az ország különböző részein is egyszerre vághattak lyukat az állami lobogóba. A legendává vált epizód sajátossága persze, hogy az utókor konkrét személyhez szeretné kötni. Aki esetünkben szintén alulról vitt javaslatot az országgyűlés épületébe. Elvégre 1956. október 23-a délutánján sok köztéren vonultak föl emberek a lyukas zászlóval. E tapasztalat egy küldöttség révén estére simán eljuthatott a Parlamentbe is.
Egy történész óvatosságra int. Szerinte a lyukas zászló utólag lett 1956 jelképe. Ezzel nem cáfolja a létét, de nem is tekinti általánosnak. Osztanám a visszafogottságát, van azonban valami, ami tűnődésre késztet. A Hajdú-bihari Napló 2006. október 28-i számában napvilágot látott cikket azért nem helyeztem el az idézetcsokorban, mert a szerkesztőség nem nevezte meg az újságírót, aki interjút készített Nagy István néhai vasutas két lányával.
Elmondták, hogy 1956. október 28-án az apjuk ügyeletes volt a debreceni Nagyállomáson. Hivatalból olvasta a szikratáviratot, amely a MÁV-központból érkezett: „Ki kell tűzni a nemzeti zászlót, de úgy, hogy címert ki kell vágni belőle.” Az ügyeletes megmutatta a táviratot az állomásfőnöknek, aki ezt válaszolta neki: „Az utasítást végre kell hajtani.” A vasutast 1957-ben letartóztatták, majd kihallgatás közben leverték a veséjét. De megúszta a lyukas zászló kitűzését, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az új magyar állam utasításba adta: a közintézmények homlokzatára új jelképet kell kitűzni.
Más lett a sorsa Ifj. Császár Józsefnek, aki Veszprémben elsőként tűzte ki a lyukas lobogót egy köztéri emlékműre. Őt szintén letartóztatták, majd néhány hónap múlva ki is végezték. Súlyosbító körülménynek vélte a bíróság, hogy egyszer már disszidált Ausztriába, ahonnan visszatért. Öt évet ült itthon, és 1956-ban szabadult. A debreceni Nagy István sanyarú sorsa és a veszprémi Ifj. Császár József végzete azt sejteti, hogy a lyukas zászlóhoz fűződő kapcsolat megtorlandónak számított a rendszerváltásig.
Az itthoni sajtóban kerülték a gyanús szókapcsolatot, az emigrációs nyilvánosság fórumain pedig gyakran emlegették – mint az ellenállás jelképét. A rendszer megingását jelzi, hogy az első hiteles szakmai értelmezés 1989. október 20-án jelent meg az Élet és Tudomány című lapban. Az ország legnevesebb numizmatikusa, Gedai István 1956 utáni börtönmúlttal vállalkozott arra, hogy ismeretterjesztő jelleggel lebbenti föl a fátylat a Kádár-korszak tabujáról.
A rendszerváltás utáni nyilvánosságban elterjedt, hogy a lyukas zászló afféle hungarikum. Soha és sehol másutt nem vágták ki a nemzeti trikolór közepét. A hungarikum jellegét nem vonom kétségbe, ám a Székely Hírmondó 2013. december 24-i száma részben cáfolja az állítást. A szerző nélküli cikkben ez olvasható: „A Ceausescu-rezsim bukását idéző fotókon és filmfelvételeken gyakran látható a román nemzeti zászló, amelynek közepén jókora lyuk tátong.” A jelek arra utalnak, hogy a népharag sehol sem kedvezett a diktatúra címerének.
Tíz mondat a lyukas zászlóról
Már 1956. október 23-án este lyukas zászló hirdette, hogy népünk nem kívánja a Rákosiék kreálta címert. (Gedai István numizmatikus, Élet és Tudomány, 1989. október 20.)
A lyukas zászlót elsőnek Veszprémben ifj. Császár József tűzte ki 1956. október 26-án. (Mészáros Gyula újságíró, Napló, 1997. április 12.)
A szabadságharc utólag szimbólummá emelt lyukas zászlaja. (Gyarmati György történész, 2000, 2006/október)
Lyukas zászlója egy nemzetnek sincs, akár hungarikumnak is tekinthetjük. (Hankó Ildikó publicista, Magyar Demokrata, 2007. október 18.)
A bátyám azt kérte, hogy Nagy Imre beszéljen a néphez, mert őt akarják. Mondta, hogy tűzzenek ki egy magyar zászlót, amiben nincs benne a kommunista címer. Persze ilyet nem találtak sehol, így Ernő kivette a bicskát a zsebéből, s kivágta a közepét egyiknek. (Pongrátz András pesti srác, Barikád, 2015. október 29.)
A Tisza Párt jelképe a mai naptól az 1956-os lyukas zászló. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. október 1.)
A Tisza Párt jelképeként a lyukas zászló elveszíti a méltóságát. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2024. október 3.)
A lyukas zászló nem pártpolitikai szimbólum. (Kovács Zoltán Fidesz-politikus, Magyar Nemzet Online, 2024. október 14.)
A lyukas zászló felmutatta azt a sebet, amit az idegen megszállás és a kommunista diktatúra a nemzetünk szívén ejtett. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Látószög.blog, 2024. október 18.)
A lyuk a diktatúra helyén keletkezett űrt is jelképezte. (Gömöri György Nagy Britanniában és Márton László Franciaországban élő ’56-os menekült, Népszava, 2024. október 19.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. október 21-én.
