Ha a mai bejegyzés címébe írtam volna Puzsér Róbert és Ábrahám Róbert nevét, akkor bizonyára sokkal többen olvasnák el. De nem vadászom kattintásra, a legszívesebben a nevüket is elfelejteném. Verbális pofozkodásuk ugyanis elfajult, az egyik behúzott a másiknak. Vajon két olyan ember, akik abból élnek, hogy megírják a véleményüket, miként jutottak a kölcsönös sértegetés állapotába?
Épületes vitájukról nem is írtam volna, ha az ismertebb írástudó nem készül föl az utcai találkozóra. Megkért valakit, hogy a rejtekből vegye föl az esetleg tettlegességig fajuló beszélgetést. Miután pedig kirobbant a botrány, a felvételt nyilvánosságra hozta. A betűhív szöveget három kifejezés uralja. A férfi nemi szerv f betűvel kezdődő változata kétszer hangzott el, a női hátsó fertály p betűvel kezdődő változata egyszer, a b betűvel kezdődő és meg igekötővel nyomatékosított felszólítás pedig hétszer. Harmincegy sorban tíz trágár kifejezés – háromsoronként szólta el magát valamelyikük.
Újságíróként nem élek a trágárság stíluseszközeivel, tudomásul veszem azonban, ha valóban stílusosak. Akadnak ugyanis helyzetek, amikor egy-egy durva szó szakad ki belőlünk. Ez emberileg méltányolható. Más a helyzet az úgynevezett csúnya szavak tudatos használatával. Hadházi László humorista mondta el, hogy a standuposok régebbi helyén túl közel volt a közönség, és „a fikciós humor nem ment át”. A szöveget személyesebbé kellett hangolni, és a vele megesett történetet „megdobta egy megfelelő helyre illesztett káromkodás”. Manapság a humoristák tágasabb helyen fogadják a közönséget, és immár nem kell trágárságokkal kiharcolni a tapsot.
Az a benyomásom, hogy az utcasarkon „beszélgető” írástudók e felismerésig még nem jutottak el. Vagy ha eljutottak is, cinikusan használják ki a benne rejlő ismertség-fokozó lehetőséget. Vitájukhoz kapcsolódott a Majka néven ismert véleményformáló. Harminckét sornyi hozzászólásában tizennégy helyesírási hibát találtam. A szerző becsületére válik, hogy az országos fellépések révén módos embernek vallja magát. Telne neki arra, hogy mielőtt bármit kitesz a közösségi üzenőfalára, mutassa meg valakinek. Lehetőleg olyan embernek, akinek a középiskolai magyartanára nem bliccelte el a nyelvtanórákat.
Tíz mondat a csúnya szavakról
Másképp is lehet valaki érdekes, színes, szellemes, nemcsak trágár szavak halmozásával. (Grétsy László nyelvész, Kisalföld, 2003. május 3.)
Fábry Sándor műfajának ellenállhatatlan sztárjai a trágár szavak. (Bodor Pál író, Klubháló.hu, 2009. szeptember 6.)
Morális kritikát ilyen tömören és trágáran még senki nem öntött szavakba. (Keszthelyi András politológus az O1G-t mondó Simicska Lajosról, Magyar Narancs, 2015. május 28.)
Egy közszolgálati csatornán lehet hallani a legtöbb trágár szót. (Bakos András újságíró a labdarúgó mérkőzések közvetítésébe beszűrődő szurkolói megnyilvánulásokról, Délmagyarország, 2015. augusztus 14.)
Én tudok csúnyákat is beszélni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2018. április 6.)
Én sose trágárkodom öncélúan. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, 24.hu, 2019. február 18.)
Miért van, hogy ugyanaz a profi véleményformáló az egyik felületen nekiereszti a gusztustalanságot és anyázást, a másikon viszont tökéletesen tud disztingválni? (Joó István publicista, Mandiner.hu, 2021. március 29.)
Azt hiszi, hogy attól lesz kemény, ha csúnyán beszél. (Babos Attila újságíró Bayer Zsoltról, Facebook.com, 2021. április 1.)
A trollok azt hiszik, hogy az ingyenes lap olvasásával megvették a trágárkodás jogát. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2022. június 26.)
Szépen kell csúnyán beszélni. (Hadházi László humorista, Magyar Hang, 2022. június 24.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. július 23-án.
