Az ötletet az adta, hogy miniszterelnökünk péntek reggeli interjúja után egy szegedi publicista kesernyésen jegyezte meg: „Ismét szégyent hozott Kossuthra a róla elnevezett rádió.” Ekkor ötlött fel, hogy a rendszerváltás óta gyűjtött házi archívumban érdemes volna utánanézni, vajon Kossuth Lajos milyen szerepet játszott a nyilvánosság fórumain. A keresőbe beírtam a vezetéknevét, és érdekes számok jöttek ki. A figyelemre méltó mondatok között ötvennél valamivel többször olvashattam, a legkülönbözőbb összefüggésben.
Az nem lepett meg, hogy a leggyakrabban művészek és műkritikusok emlegették a Kossuth-díj ürügyén. A művészek áhítoztak rá, a kritikusok pedig elmagyarázták, hogy X. Y. vagy Z. miért (nem) érdemli meg. Az sem lepett meg, hogy a második helyen a róla elnevezett tér tűnt fel. Különösen azóta, mióta az épp ellenzékben lévő volt és jelenlegi miniszterelnök a Parlament előttit kinevezte a nemzet főterévé. Az sem lepett meg túlzottan, hogy a harmadik helyre a Kossuth-rádió került, elvégre a közszolgálatinak csúfolt rádió főadója. Az viszont meglepett, hogy magáról Kossuth Lajosról alig sikerült összekotorni tíz mértékadó idézetet.
Félő, hogy az utókor nem adott igazat egy máskülönben kitűnő jegyzeteket író egri kollégának, aki húsz éve fejtegette: a politikusok és a publicisták hajlamosak arra, hogy Kossuthot elővegyék a „turkálóból”. A jelek arra utalnak, hogy meglepően ritkán vették elő. Vagy ha elővették is, nem önmagában értékelték, hanem hasonlítgatták más politikusokhoz, hogy aztán követendő példát ajánlhassanak a saját koruknak. Elismerem, hogy amit találtam a legutóbbi három évtized terméséből, abból nem érdemes mélyen szántó következtetést levonni.
Csak akkor tehetném meg, ha segítséget kérnék az Arcanum.hu-tól, és a XIX. század negyvenes éveiig visszamenőleg vizsgálnám Kossuth Lajos jelenlétét a hazai nyilvánosságban. Kezdetben ugyebár újságíróként és szerkesztőként formálta a közvéleményt. Rövid ideig kormányzóként lett a nyilvánosság első számú kedvezményezettje. Majd több mint négy évtizedig a torinói száműzetésből befolyásolta az itthon élők tudatát, nem is eredménytelenül.
Akkor még nem nevezték el róla a legmagasabb rangú művészeti díjat, de a rá ácsingózó színészek és írók magatartásformájáról Kardos G. Györgytől hallottam egy mondatot, amely egyáltalán nem lepett meg. Így hangzott: Ferenc Jóskától várják a kitüntetést és Kossuthtól a gratuláló levelet.
Tíz mondat Kossuth Lajosról
Az első magyar köztársaságot Kossuth Lajos jelentette be. Ezt a mostanit Szűrös Mátyás. Olyan is. (Végh Antal író, Magyar Tükör, 1993. május 12.)
A letűnt után az új kurzus politikusai és propagandistái is olcsó turkálónak tekintik a történelmet. (Kovács János újságíró Kossuth emlegetéséről, Heves Megyei Hírlap, 2002. szeptember 21.)
Orbán Viktort például Kossuth reinkarnációjának tartom. (Széles Gábor milliárdos vállalkozó, Heti Válasz, 2008. január 17.)
Széchenyiről Kossuth mondta, hogy a legnagyobb magyar, Bartókról a világ. (Temesi Ferenc író, Magyar Hírlap, 2011. március 19.)
A magyar történelemben az utolsó és egyetlen karizmatikus politikus Kossuth Lajos volt. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2012. június 30.)
A Fekete György-féle Magyar Művészeti Akadémiába Kossuthot fel sem vették volna, mert ő is külföldről bírálta a magyar kormányt. (Fischer Ádám karmester, 168 Óra, 2013. április 4.)
Kossuth Lajos mellett itt született a rendszerváltó kormány miniszterelnöke, Németh Miklós is. (Csordás Ferenc monoki polgármester, Napkeletnépe.hu, 2018. január 17.)
Vágytam a Lajosra. (Kútvölgyi Erzsébet színésznő, FüHü.hu, 2018. december 25.)
Deák Ferencek kellenek, nem Kossuth Lajosok. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. március 23.)
Ismét szégyent hozott Kossuthra a róla elnevezett rádió. (Cservenák Zoltán újságíró Orbán Viktor pénteki interjúiról, Szeged.hu, 2022. október 14.)
