Kaptam egy online készüléket. Elpanaszoltam ugyanis a gyerekeimnek, hogy február közepe óta nem hallgathatom a Klubrádiót. Hullámhosszát a médiahatóság átpasszolta a Spirit FM-nek, de ahányszor bekapcsoltam a japán zsebrádiót, mindig Puzsér Róbert üvöltözött. Elismerem a publicisztikai erényeit, de harsánysága aggodalommal tölt el. Most pedig az ágyamtól karnyújtásnyira van a digitális készülék. „Milyen a Klubrádió új hangzásvilága?” – firtatta a fiam. „Tökéletes, de hiányzik a SZER-fíling.”
Az analóg készüléken olyan hullámhosszt fogott ki a Klubrádió, hogy sercegtek a műsorai. Az éterben hol el-, hol feltűnő, hol hangos, hol halk hangok gyermekkori élménnyel kecsegtettek. A szocialista ipar alkotásán, egy kihúzható rekamién aludtam, amelyet két oldalról tejüveg mögé rejtett lámpák világítottak meg. Ha fektemben fölnyúltam, a széles káván elhelyezett világvevő rádión Hilversum és Beromünster között jött be a Szabad Európa Rádió. Apám híradós volt a hegyivadászoknál, nem csoda, hogy 14 évvel a háború után lecsapott a kecskeméti zsibpiacon a Luftwaffe tábori készülékére.
Eredetileg a laktanyában tartózkodó német katonák szórakoztatására fejlesztették ki. Ők Goebbels-Schneuze-nek, a náci propagandaminiszter ormányának nevezték el, mert furcsa „világvevő” volt. Csupán azokat az állomásokat lehetett rajta fogni, amelyek a Hitler által elfoglalt városokból sugároztak. 1959-ben, általános iskolásként így fedeztem föl az amerikaiak által működtetett müncheni hullámhosszt. A politikai műsorokból szinte semmit se értettem, annál inkább foglalkoztatott a titokzatos zene. Zavarták itthonról a Teenager Party-t. Sercegve, rekedten, szakadozva, halkulva-erősödve bűvölt el a rock and roll, amelynek fejleményeiről egy jellegzetes hangú műsorvezető, Cseke László világosított fel.
Aztán eltelt másfél évtized, és filmkritikákat írtam egy fővárosi lapba. Az egyik kollégával üldögéltünk a mannheimi fesztiválon, az elsőfilmes rendezők világtalálkozóján. Untatott bennünket a vásznon látható történet, ezért pusmogtunk a sötétben. Kibeszéltük a pesti szerkesztőségeket. Mellettem ekkor szólalt meg magyarul egy hang, amelyet gyerekként ismertem meg. Nem akar visszaélni a helyzettel, hogy a Szabad Európa Rádió munkatársaként olyasmit hallott, amit tulajdonképpen föl kellene használnia. És megkért minket, hogy ha már pletykálunk, akkor beszéljünk semlegesebb dolgokról.
Tíz mondat a Klubrádióról
Közszolgálati magánrádió. (Sebes György újságíró, Népszava, 2019. március 18.)
Piros-fehér szalagot a Klubrádióra is! (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 11.)
Ennyire keményen már sehol nem lehet bírálni a kormányt. (Havas Henrik újságíró, Nemzeti TV, 2020. szeptember 12.)
A Klubrádió maga ugyan nem tár fel ügyeket, abban viszont komoly szerepe van, hogy a kormánytól független sajtó által napirenden tartott témák nagyobb közönséghez jussanak el. (Keller-Alánt Ákos újságíró, Szabad Európa.hu, 2020. szeptember 25.)
Az interneten finanszírozhatatlan lesz az eddigi tartalom. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. február 9.)
A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk: a Klubrádió. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, 2021. február 10.)
Tetszettek volna törvénytisztelő rádióműködtetők lenni. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Hír TV, 2021. február 11.)
Internetre száműzött rádió. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2021. február 15.)
A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)
A boltokban a net rádió áll a hiánycikkek élén. (Lévai Júlia újságíró, Facebook.com, 2021. február 17.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2021. december 9-én.
