Szele Tamás művelt, szellemes, több nyelven beszélő újságíró – és nincs a helyén. Szabadúszó, ami manapság a szabadfuldoklás elviselhetetlen állapota. Cikkeit az újságok, portálok, utánközlő fórumok szívesen közlik – ha nem kell értük fizetni. Most értettem meg, hogy miért nem építenek rá szerkesztőséget.
A nyolcvanas évek végén érkezett Nagyváradról, és érzékeny Trianonra. Tegnap délután fél ötkor harangszót hallott. Azért furcsállotta, mert a lakása közelében nincs templom. Aztán rájött, hogy egy nyitott ablakból zúdul rá a fölerősített harangszó. Abból az alkalomból szólalt meg országszerte, hogy 101 évvel ezelőtt a magyar kormány képviselői épp akkor írták alá a békeszerződést. Tudomásul vették, hogy a történelmi Magyarország megszűnt létezni, a területe például harmadára csökkent. S most idézem Szele kollégát, aki fészbukos üzenőfalára írta: „Hallottam már visszakérni a hegyeket, vizeket, fákat, érceket és sziklákat – de nem hallottam egy politikust sem visszakérni egy embert sem. Akik akkor oda kerültek, azokat senki sem kéri.”
Tegnap sok jegyzetet, ma sok tudósítást olvastam Trianonról. Országos és helyi politikusok nyakra-főre idézték azokat az írókat, publicistákat és egyéb közéleti személyiségeket, akik immár egy évszázada kérik vissza a hegyeket, vizeket, fákat, érceket és sziklákat. A határon túl rekedt magyarokra azonban csak akkor vesztegetnek szót, ha politikájuk eszközének tekinthetik őket. A jobboldalon „bábunak” – mint ahogy Szele Tamás fejtegette -, a baloldalon pedig „céltáblának”. Íme, a magyarázat, hogy az egyik legfelkészültebb magyar újságíró miért szorult ki a nyilvánosság politikailag fertőzött fórumairól. A fizető helyekről.
Trianonról a legalaposabb okfejtés a történész Ablonczy Balázs nevéhez fűződik. A Válaszonline.hu-n megjelent esszében közölt egy 1910-es térképet a történelmi Magyarországról. Minél vörösebbe hajlott a szín, annál fejlettebb volt a régió, és minél kékebbe, annál fejletlenebb. Apai nagyszüleim a sárga és a zöld határán, Nagyvárad és Arad között, egy színmagyar, reformátusok lakta faluban rekedtek. Anyai nagyszüleimet a tiszta sárgából, egy dél-bácskai színmagyar, katolikusok lakta faluból telepítették a kalocsai érsek felügyelte egyházmegye határon inneni telepére. Senki nem kérdezte meg tőlük, akarnak-e maradni a kibővített Romániában, vagy menni a beszűkített Magyarországra. Most is csak én emlegetem őket, mert tegnap délután érzékenyen érintett az államilag elrendelt harangszó.
Tíz mondat Trianonról
Trianonban hazánkat szabályszerűen körülmetélték. (Szakály Ferenc történész, Tolnai Népújság, 1993. szeptember 4.)
Senki el nem vitathatja a magyarságnak azt a jogát, hogy trianoni koporsónkra borulva zokogja ki nemzeti fájdalmát. (Torgyán József kisgazda politikus, 168 Óra, 1995. május 30.)
Trianon igazságtalan volt. De mit kezdjünk vele 1997-ben? (Horn Gyula miniszterelnök, Népszabadság, 1997. július 7.)
A trianoni határmeghúzások után Magyarországnak csak a Kárpát-medence alja, a teknő alja maradt, így a szelek is befújnak ide, meg a vizek is befolynak ide hozzánk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2001. március 7.)
A magyarság Trianonban a hazáját veszítette el, a kommunizmusban a tulajdonát. (Csoóri Sándor költő, Heti Válasz, 2003. július 11.)
A csatlakozással egy végleges Trianon valósul meg. (Csurka István MIÉP-politikus az Európai Unióról, Kelet-Magyarország, 2004. május 27.)
Magyarország szomszédos országokkal való kapcsolatába bele van építve egy akna: Trianon. (Göncz Kinga volt külügyminiszter, Mozgó Világ, 2010/8.)
Horthy Miklós Trianon után az egész nemzetet egyberázta. (Varga László KDNP-politikus, ATV.hu, 2013. október 5.)
Ha Magyarországot kizárnák az Európai Unióból, az felérne Trianonnal. (Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Klubrádió, 2019. május 13.)
Külső forrásokra vagyunk utalva, ahogy Trianon óta mindig. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, 24.hu, 2020. január 14.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2021. június 5-én.
