A tíz éve nyitott telefonkönyvbe tegnap délután húztam az ötvenötödik keresztet. A felesége, Aranka értesített arról, hogy meghalt. Andrással öt napja beszéltem utoljára. Elmesélte, hogy éppen túl van egy operáción. Amióta tudom, hogy mégse élte túl, jövök-megyek a lakásban, és szöszmötölök. Hogy eltereljem a figyelmemet, olyasmit csinálok, amit hetek óta halasztgatok. Lementem bevásárolni, és nem azt hoztam, amit szerettem volna. Nem a pótcselekvésen jár az eszem, hanem a kollégámról és a barátomról tűnődöm, rajta gondolkodom, keresem hozzá a megfelelő szavakat és a mondatokat.
A nevét ötvenhárom éve ismertem meg az Élet és Irodalom hasábjairól. Kétrészes riportja jelent meg az irodalmi hetilap utolsó oldalán. A mendei vonat-szerencsétlenségről, a negyvenhárom halottról és az ötvenhét sebesültről. Kereszty András azzal írta be nevét a magyar riportirodalom aranykönyvébe, hogy egy forgalmista nézőpontjából dolgozta fel a történteket. Három év múlva lettem az ÉS belső munkatársa, és akkor mesélte András fölfedezője, a legendás Katona Éva, hogy kezdetben megtagadta tőle az ipszilont. Az első három riportja még Kereszti vezetéknéven jelent meg, a szerkesztő csak a negyedik tetejére írta a családi ipszilont.
Amikor listát készítettem azokról, akiktől publicisztikát kérek majd, az övét is felírtam, annyira jó írásokat küldött lapjának, a Népszabadságnak a közel-keleti állomáshelyéről. Aztán átkerült német nyelvterületre, majd az Egyesült Államokba, a riporteri tapasztalatait szívesen osztotta meg az Élet és Irodalom olvasóival. A vándorélet a rendszerváltással fejeződött be, a privatizációra váró Népszabadság második embere lett. Nem vonom kétségbe a főszerkesztő Eötvös Pál menedzseri képességeit, de András német nyelvtudása és NSZK-beli kapcsolatai nélkül aligha lehetett volna az újságot kiszabadítani a pártlapság kalodájából.
A szintén újságíró fia, Gábor tegnap azt írta róla, hogy a The Washington Post legfontosabb mozzanatait is átmentette a magyar napilap hasábjaira. Ebben is lehet valami, mert amikor megkérdezték Andrástól, hogy 1993-ben miért jött el a Népszabadságtól, egyetlen mondattal válaszolt: „Ketten voltunk Eötvössel dudások.” (ÚjHét.com, 2021. március 21.) A következő évet már a Népszava élén töltötte, Fenyő János ugyanis megvásárolta a szocdem hagyományú újságot a szakszervezetektől. „Azt mondta, hogy csináljunk a Népszavából afféle amerikai lapot.” (Partizán, 2021. április 19.)
Mellesleg épp erről beszélgettünk öt nappal ezelőtt. András elmagyarázta, hogy angolszász módra szétválasztották a hír- és a véleményrovatot, és az utóbbiba belső munkatársak nem írhattak publicisztikát. Ekkor hagyta el száját az a mondat, amelyet a július 22-i bejegyzésben nem idéztem. Annyira keresztys azonban, hogy most közreadom: „És feleségül vettem a publicisztikai rovatot.” Mármint Arankát, akinek köszönheti, hogy a további csaknem három évtizedet teljes szellemi frissességben élhette meg.
A róla emlékezők azt hiszik, hogy legutóbbi vállalkozása, az Újnépszabadség.com megalapítását a Népszabadságnak köszönheti. Holott András a 2010-es évek közepén több hónapig gyökeresen mással bajlódott. A Fabecookról kiválasztott vagy harminc bloggert, Budapestről, vidékről, határon túlról, akiknek írásait szívesen olvasta a szentendrei lakásán. Azzal hívott bennünket egy belvárosi presszóba, hogy anyagilag rövidítsük meg azokat a fránya portálokat.
Elvégre külön rovatot kölcsönöznek a blogoknak, és kettős eredményt érnek el. Markáns véleményekkel ellensúlyozzák a hírközpontúságot, ráadásul a tartalmas álláspontok hirdetési bevétellel is járnak, amelyet persze megtartanak maguknak. Ő olyan utánközlő portált alapítana, mely a hirdetési bevételből fizetné a blogger-publicistákat. Üzleti vállalkozás keretében osztozna tehát a szerzőkkel. Kár, hogy egy betegség közbeszólt, és a tárgyalások megrekedtek.
A nagy ívű elképzelésből maradt azonban annyi, hogy 2017-ben létrehozta az Újnépszababadság.com-ot. Szívesen dolgoztunk neki honorárium nélkül is, mert ő szintén fizetés nélkül szerkesztette az igényes újságot. Ironikus epizód, hogy 2021 végén fölvette a kapcsolatot az ellenzéki miniszterelnök-jelölt stábjával. A nyilvánosságért felelős nem tudta, hogy ki az a Kereszty András, és mi az a Újnépszabadság.
A fél évszázad alatt kialakult kapcsolatunkat az jellemezte, hogy vagy én szerkesztettem az ő írásait, vagy ő az enyéimet. Meghívott például a Népszava vélemény rovatába. Amit az olvasó most itt, a Facebookon vasárnaponként megjelenő Lefülelt mondatok címen ismerhet, azt Aranka és András segítségével a patinás napilapban kísérleteztem ki. Számított írásaimra a Népszabadság és a Népszava közt szerkesztett Griff című hetilapban is. Amidőn pedig könyvkiadásra adta a fejét, három e-kötetemet is megjelentette. Egyszóval sokat köszönhetek neki.
Március 15-én találkoztunk a MÚOSZ díjátadó ünnepségén. Az utolsó sorban ültünk, és bizony eléggé el nem ítélhető módon sugdolóztunk, kamaszosan röhincséltünk. A hangján és a kedélyén nem érződött a kora, de amikor felállt, hogy mint az újságíró szövetség volt elnöke átadjon egy díjat, már nehezen mozgott. Ez volt az utolsó találkozásunk, és most már csak emlékezhetek rá. Béke soraira.
Tíz mondat Kereszty Andrásról
A Népszava Kereszty tündöklése, majd bukása után is maradt, ami volt: MSZP-s érdekeltségű Vico-lap. (Bruck András publicista, Élet és Irodalom, 1996. november 8.)
Ami belül van, az remek. (Váncsa István publicista a Merénylet az érsek ellen című Kereszty-krimiről, Élet és Irodalom, 2009. december 11.)
Az élő magyar sajtótörténet része. (Ágoston Hugó újságíró, ÚjHét.com, 2021. szeptember 21.)
A mai magyar sajtóban három szerkesztő van, akik megteremtették a hagyományos sajtó digitális változatát. Szentendrén a 82 éves Kereszty András az Újnépszabadság.com révén a Népszabadság napilapig nyúlt vissza. Marosvásárhelyen a 80 esztendős Ágoston Hugó az Újhét.com révén a bukaresti magyar hetilapig, A Hét-ig. Zuglóban pedig az Újírás.hu révén a kis híján 93 éves Farkas László az Új Írás című folyóiratig. (Zöldi László újságíró, Médianapló.blog, 2024. július 11.)
Halálos ágyán szerkesztette még az internetes Újnépszabadságot, a „lapot”, ami megmaradt abból a legendából, amit a rendszerváltás után ő formált át a Washington Post mintájára. (Kereszty Gábor volt médiamenedzser az apjáról, Facebook.com, 2024. július 26.)
Vicces. laza, okos ember volt. (Szily László újságíró, 444.hu, 2024. július 26.)
Nagy fazon volt, igazi publicista, jó főnök és példakép. (Iván Gizella újságíró, Facebook.com, 2024. július 26.)
Remek újságíró, jó író, okos, nyugodt, kompromisszumkész ember. (Asperján György író, Facebook.com, 2024. július 26.)
Jelenség volt, s marad, már-már képtelen terveivel, amelyekről bebizonyította, hogy nem is annyira képtelenek. (Domokos Lajos újságíró, Facebook.com, 2024. július 26.)
Kereszty András alapította meg az Újnépszabadság.com internetes lapot. Nem az egykori Népszabadság utódjaként, hanem jelképként nyúlt vissza a lap igényes szellemiségéhez. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2024. július 27.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. július 27-én.
