Ha a térképen megnézem a társasházunkat, és képzeletbeli körzővel húzok egy másfél kilométernyi kört, akkor az akciórádiuszban Spar-, Lidl- és Aldi-üzlet is föllelhető. Néhány hete kerestem a Magyar Hang legfrissebb számát, de egyikben se találtam. Egészségügyi sétának jól jött a szakmai tapasztalat.

Az erről írt bejegyzés visszhangot keltett a Klubrádió legbeszélgetősebb műsorában, és az említett hetilap képviselője megnyugtatta a kedélyeket. Mondván, szó sincs megkülönböztetésről, a terjesztési hiányosság csak véletlen eredménye lehet. Együtt örültem a műsorvezetővel és a Magyar Hang képviselőjével, a hét második felében esedékes bevásárlásokat mégis megfontolom.

    A Spar választékában ugyanis hozzáférhető a Magyar Narancs, de változatlanul hiányzik belőle a Magyar Hang. A Lidl áthelyezte az újságstandját a pénztár közelébe, és a magas infláció miatt a vásárlók mérlegelik, vajon az élelmiszerek mellé helyezzenek-e a kosárba újságot vagy pláne újságokat. Ráadásul hetek óta nem láttam a polcon Magyar Narancsot, bár a napilapok mögül azért előkotorható a szintén újságpapírra nyomtatott Magyar Hang.

    Bár az Aldi van legtávolabb a lakásomtól, a standján külön hely illeti meg a Magyar Hangot és a Magyar Narancsot is. A legalsó polcon találhatóak, és nem függőlegesen sorjáznak egymást félig-meddig eltakarva, mint a napilapok, hanem vízszintesen, glédába rakva. Legfiatalabb hetilap-sorstársuk, a Jelen viszont egyik üzletláncban se kapható, legalábbis a mi körzetünkben nem. A negyedik helyen, körülbelül két kilométernyire szoktam megvenni, egy alumíniumból készült utcai stand kínálatából.

    Idáig jutottam az újságterjesztési tapasztalatszerzésben, amidőn az iménti sorokat magukra hagytam. Levittem a szemetet a földszinti konténerhez, a közelében vannak a lépcsőházi postaládák. Az enyémet délelőtt tíz körül nyitottam ki – üresen tátongott. A Népszava legértékesebb, szombati száma nem érkezett meg, holott reggel nyolcig kellett volna kézbesíteni. Az egyetlen ellenzéki napilap egyenetlen színvonalú ugyan, a hétvégi melléklet két rovatát, a Szép Szó-t és a Visszhang-ot azonban kifogástalanul szerkesztik.

    Helyettük egyelőre be kell érnem a Népszava tegnapi számával. Benne egy mondat a Fügedi Balázs szociológussal készített interjúból. Az egri kutató az élsport veszélyeit latolgatta, és szóba hozott egy láb nélküli, speciálisan kifejlesztett művégtaggal száguldó futót. Aki arról nevezetes, hogy feltűnően jó eredményeket ért el a műlábaival. Ő az egyetlen paralimpiai bajnok, aki beverekedte magát az olimpián indulók közé is. Az interjút készítő újságíró így mutatta be: „a dél-amerikai parasprinter, aki most börtönben van”.

    Igen ám, de a dél-afrikai Oscar Pistoriust a látszat ellenére nem azért csukták le, mert az „épek között” indult, hanem mert megölte a barátnőjét. Tizenöt évre ítélték. Sajnálom, hogy a bejegyzést e pontosítással kellett zárni. Szívesebben dicsértem volna Simon Zoltánt a Szép Szóért, Bálint Orsolyát és Balassa Tamást pedig a Visszhangért.

    Tíz mondat az újságterjesztésről

    A régi rendszerben az újságterjesztés politikai kérdés volt. (Kertész István, a Miskolci Postaigazgatóság vezetője, Déli Hírlap, 1991. március 22.)

    A jobbnál jobb lapokhoz való hozzájutás csak úgy biztonságos, ha példányonként vesszük meg. De így a széles réteg hogyan jut hozzájuk? (Ritter Mihály nyugdíjas, 168 Óra, 1991. április 2.)

    A Horn-kormány egyik utolsó intézkedéseként a kiadóvállalatokat félretolva kiprivatizálták az árus újságterjesztés javát. (Eötvös Pál újságíró, a Népszabadság főszerkesztője, Médiafüzetek, 2004/1.)

    A Magyar Posta az első negyedéves tapasztalatok után döntött, hogy vállalja vagy elhárítja-e az új hetilapok terjesztését. (Zöldi László újságíró, Napút, 2014/10.)

    Többen egy idős bácsival állapodtak meg a városban, hogy az ő nevére fizetnek elő. Nyugdíjasan csak nem lehet baja abból, hogy nem a kormánysajtót járatja. A Magyar Hanggal szimpatizáló postás pedig nem neki, hanem a tényleges előfizetőknek viszi ki a lapokat. (Ladányi András újságíró, Média1.hu, 2019. február 19.)

    Elvárjuk, hogy a propagandaújságok és a bulvárlapok mellett a kínálatban egészséges szellemi táplálék is helyet kapjon. (Puzsér Róbert budapesti főpolgármester-jelölt a Magyar Hang című hetilap mellőzéséről, hvg.hu, 2019. március 9.)

    A nyomtatott lapok iránti igény drasztikusan csökkent, ezért azt is vizsgáljuk, hogyan érdemes a hírlapterjesztést megtartani. (Schamschula György, a Magyar Posta vezérigazgatója, Magyar Nemzet, 2019. november 9.)

    Az állami vállalat a napilap terjesztési szolgálat megszüntetését azzal indokolja, hogy a napilapok kiszállítása veszteségessé vált. (Szalay Dániel újságíró a Magyar Postáról, Média1.hu, 2021. március 11.)

    Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A/4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken híreket terjesztenie. (Bruck András publicista a Nyomtass, te is!-ről, Facebook.com, 2022. április 12.)

    A Nyomtass, te is! című, digitálisan megosztott és otthoni nyomtatókban százezer számra másolt hírlapot hatékonyabban is lehetett volna terjeszteni, de így is eljutott mintegy ezer faluba. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2022. augusztus 12.)

    A szerző Médianapló-bejegyzése 2023. november 4-én.