Figyelemre méltó összejövetelt tartottak Balatonfüreden. Az Index gazdasági háttér-cége, az Indamédia hajókázásra invitálta a marketing- és reklám-szakembereket. Egy év eleje óta működő magazin, a MediaFuture mutatkozott be nekik. Kopasz, szakállas-bajszos, negyven körüli igazgató számolt be a fejleményekről. Ingén a MediaRegatta felirat árulkodott az esemény laza jellegéről.
A kilencvenes években voltam már hasonló összejövetelen. Hetilapunk tulajdonosa, egy Németországból hazatelepült reklám-szakember ugyanezzel a szándékkal trombitálta össze a két rokonszakma képviselőit. Jártam a harmadik rokonszakma, a tartalomgyártó sajtó dunai médiahajóján is. Az idő tájt gyakorlatias kérdések kerültek szóba. Talán most is, Márton Szabolcs, az Indamedia CX „directora” azonban a 12 perces interjúból egyetlen mondatot szentelt az elméletnek is: „Tudjuk azt, hogy a média azért, pont most olvastam, a negyedik hatalmi ág: iszonyatos erő, iszonyatos véleményformáló, közösségformáló, társadalomformáló, kultúraformáló tényező.”
Rögtönzött szöveg. Például az ’azért’ némi bizonytalanságot sejtet. Az interjúalany esetleg olyan szerzőtől olvasott a médiáról, akinek nem föltétlenül ad a véleményére? A kétszer is megismételt ’iszonyatos’ jelző pedig nyomatékosítja, hogy az a fránya média körülvesz, befon bennünket, beleszól az életünkbe. Hirtelen tett szert arra, hogy majd’ mindenünket formálhassa. A kusza okfejtés George Gerbner amerikai médiakutató kultivációs elméletére hajaz.
A magyar származású tudós sokat írt a tömegmédiáról, különösen a televízió társadalmi, kulturális hatásáról, de nem merészkedett odáig, hogy a nyilvánosság eszközrendszerét elhelyezze Montesqueu államelméletében. Gerbner professzorral elég sokat beszélgettem, alapos és részletes fejtegetése emlékeztetett arra, amit tőle függetlenül Bodor Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke mondott: „Pontatlan, de igen elterjedt megfogalmazás, hogy a sajtó a negyedik hatalom. A negyedik hatalom azonban a nyilvánosság, melynek a sajtó csak az egyik eszköze.” (Zalai Hírlap, 1991. október 26.)
Már egyikük sem él, ezért nem kapcsolódhatnak be a vitába. A médiát ugyanis a keletkezés sorrendjében szoktuk porciózni. A papír alapú sajtóra, majd a rádióra – egyikük sem érte el a társadalom legszélesebb rétegeit. A televízió tömeghatása azonban már megért Gerbner professzornak néhány kötetet. A világháló pedig a nyilvánosság fórumait hozzáférhetővé tette azok számára is, akik eddig inkább a média passzív haszonélvezői voltak.
Az a benyomásom, hogy a MediaFuture tartalomfejlesztője akarva-akaratlanul érzékeny pontra tapintott. Egyébként sem ő az egyedüli, aki hatalmi ágnak véli a médiát, ráadásul a negyediknek. Az első ugyebár a törvényhozás (a parlamenti képviselők), a második a végrehajtó hatalom (a kormányzat), a harmadik az igazságszolgáltatás (az ügyészség és a bíróság). A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a diktátorok utálják, ha kormányzásukat (a törvények végrehajtását) ellenőrizni akarja a másik két hatalmi ág.
Demokráciában is dúl a küzdelem a hatalmi ágak között. A kormányzatot idegesítik a fürkésző tekintetek, de kényszeredetten elviseli őket. Ha mégis fölénybe kerül – ezt éljük át most -, akkor a média munkatársai óhatatlanul átvállalják a két hivatalos hatalmi ág ellenőrző funkcióját. A nyilvánosság eszközrendszere így válik a demokratikus intézményrendszer hiteles részévé. Ebből vonja le sok újságíró azt a következtetést, hogy a média hatalmi ág.
Szakmánk derekas tévképzete a politikusok egyetértésével találkozik. Meglepő módon az ellenzékiekével is, lásd Gyurcsány Ferenc és Magyar Péter megnyilvánulását a bejegyzésem utáni összeállításban. Ha ugyanis hatalmi ág vagyunk, akkor logikus, hogy bennünket is ugyanúgy ellenőrizni, legyűrni, semlegesíteni kell, mint a törvényhozást és az igazságszolgáltatást. Nem állítom persze, hogy ezt állítják az említett ellenzéki politikusok. Csupán azt, hogy amit leírtak, kimondtak, abból ez is következik.
Vajon végiggondolták-e a folyamatot, ami a szemünk előtt zajlott le? Hisz’ a végrehajtó hatalom emberei állami finanszírozásból háziasították, semlegesítették az ellenzéki pártokat. Azóta az ellenzéki politikusok jó pénzért érzik rosszul magukat az országgyűlésben. A következő lépés a hatalom gyakorlását helyettük ellenőrző újságírók kordában tartása, ezt Deutsch Tamás véste kőbe: „Az ellenzéki politikacsinálást az ellenzéki sajtó vette át.” (Telex.hu, 2021. április 6.)
Márton Szabolcs azzal fejezte be az interjút, hogy a MediaRegatta beszélgetésein „Elsődlegesen a szakma a célcsoportunk.” Nem azt várom tőle, hogy médiatudósokat hívjon előadónak a vitorlázással tarkított összejövetelekre. Beérem azzal is, ha elgondolkodik a bejegyzésem utáni összeállítás tíz mondatából ötön. A szerzők hatalmi ággá minősítik át a médiát, bizonyos értelemben nevezik hatalmi ágnak, de tartják hatalmi pólusnak is, amely kezd úgy viselkedni, mintha hatalmi ág lenne, és ha vannak, akik hatalmi ágnak határozzák meg, akkor a működését bizony ellenőrizni kell.
A bizonytalan fogalmazások láttán a reklám- és marketing-szakembereknek is érdemes volna óvatosabban mérlegelni a média hatalmi jellegét. Ha már nekünk, az újságíróknak nem nagyon sikerült.
Tíz mondat ama negyedik hatalomról
Amikor a sajtót kollektív hatalmi szervből a negyedik hatalmi ággá minősítik át, akkor a politikusoknak a nyilvánosságtól való irgalmatlan félelme nyilvánul meg. (Dlusztus Imre újságíró, Népszabadság, 1990. május 22.)
A médiaimperializmus tézise különösen azoknak a politikusoknak jön kapóra, akik a médiában – a „negyedik hatalmi ágban” – nem a demokratikus intézményrendszer legitim részét látják, hanem a politikai riválist, és ezért tartanak tőle. (Bajomi-Lázár Péter médiakutató, Médiakutató, 2001/tavasz)
Sem a civil szervezetek, sem a sajtó nem tartozik az államhatalmi ágak sorába, hiszen nem gyakorolnak közhatalmat. (Latorcai János KDNP-politikus, Magyar Nemzet, 2010. augusztus 7.)
Tudomásul kell venni, hogy a média is egy hatalmi ág, s mint ilyen, a finanszírozásának az átláthatósága sérthetetlen közérdek, oda ellenőrizetlen pártpénzek nem folyhatnak be. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, FüHü.hu, 2017. szeptember 14.)
A sajtó is hatalmi ág, bizonyos értelemben. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Magyar Hang, 2019. február 1.)
Mintha a média egy része függetlenítené magát a pártoktól, és kezd úgy viselkedni, mintha a média hatalmi ág volna. (Fiala János újságíró, ATV, 2019. november 9.)
Amennyiben negyedik hatalmi ágként határozzák meg a médiát, úgy – mint bármilyen hatalmat – korlátozni és ellenőrizni kell. (Demeter Szilárd fideszes kultúrpolitikus, Origo.hu, 2020. június 25.)
A médiát tekinthetjük a negyedik hatalmi pólusnak. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Azonnali.hu, 2021. július 19.)
Igen, a média valóban a negyedik hatalmi ág. Ráadásul egy olyan hatalmi ág, amelyet valójában senki sem ellenőriz. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2024. június 25.)
Tudjuk azt, hogy a média azért, pont most olvastam, a negyedik hatalmi ág: iszonyatos erő, iszonyatos véleményformáló, közösségformáló, társadalomformáló, kultúraformáló tényező. (Márton Szabolcs, az Indamedia CX „directora”, Index.hu, 2024. július 23.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2024. július 29-én.
