Elmulasztottam a felújított Csatt első adását. A régebbi ordítozások nem csináltak kedvet hozzá. Amit tegnap este hallottam, abban is akadt ordibálás, különösen akkor, ha Gajdics Ottó kieresztette a hangját, de az új műsorvezető, Egri Viktor elfogadtatta a meghívottakkal, hogy jobban járnak, ha nem vágnak egymás szavába.
Az ATV-s vitának az kölcsönzött érdekességet, hogy a két kormánypárti újságíróval (Gajdics Ottóval és Huth Gergellyel) szemben az ellenzéki újságírókat a veterán, sokat megélt Németh Péter mellett a középnemzedékhez tartozó Dévényi István képviselte. Az utóbbi kolléga ama néhány konzervatív értékrendű publicisták egyike, aki a Fideszből ábrándult ki. Belülről ismeri a hatalomgyakorlás, nyilvánosságformálás jellegét. Amikor a kormánypárti újságírók elragadtatták magukat, csöndesen figyelmeztette őket, hogy ő is ott volt azokon az értekezleteken, amelyeken Fidesz-politikusok mutatták az utat.
A másik oldal képviselői kétféle módon reagáltak erre. A kellemes hangú Huth Gergely az ellenzéki újságírás mögé képzelte Soros György és a globális háttérhatalmak pénzét. A vértolulásra hajlamos Gajdics Ottó ritkán használta a kormánypárti újságírás szokványos fordulatait. Őszinteségéből telt arra, hogy kifejtse: ő bizony 2002 és 2010 között, ellenzéki újságíróként a Gyurcsány-kormány bukásáért harcolt. Az újságírót tehát politikai aktivistaként képzeli el, ami nem idegen a másik oldal nyilvánosságában dolgozóktól sem. Vagyis nincs mit vetniük egymás szemére.
Nem vonom kétségbe, hogy a 2019-es önkormányzati választás óta az ellenzéki pártok a közös újság (portál) létrehozása helyett a saját nyilvánosságukat részesítették előnyben. Ehhez pedig találtak olyan szakembereket, akik az újságírás propagandisztikus válfaját művelik. Mégis az a benyomásom, hogy az ellenzék széttöredezett nyilvánosságában több a független véleményformáló, mint az összehangolt (szakkifejezéssel gleichschaltolt) kormánypárti sajtóban. Azok közé tartozom, akik tudomásul veszik a pártsajtó létezését, de távol tartják magukat tőle.
Bodor Pál szavait ajánlom az olvasók figyelmébe: „Szeretni egy közösséget kívülről is lehet – ostorozni csak belülről.” E mondat 2009. július 17-én, a kommunikáció szakos diákok portálján, a Klubháló.hu-n látott napvilágot. Akik közös tanítványaink közül végül is az újságírást választották, remélem, nem felejtették el a szavait. Béke soraira.
Tíz mondat az újságírásról
Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszabadság, 1992. február 7.)
A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat. (Ivanics Ferenc Fidesz-politikus, Kisalföld, 2002. március 14.)
Alapelv, hogy ami offline tilos, az online is tilos. (Szalai Annamária Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2010. szeptember 4.)
Amikor Gyurcsány Ferencet szembesítettem azzal, hogy a Népszavának valamilyen módon mégiscsak illene támogatást kapnia, azt mondta, nem adok nektek lopott pénzt. (Andrassew Iván publicista, Balpart.hu, 2012. szeptember 3.)
Szalai Panni az egész médiarendszert felrobbantotta, és néhányadmagával egy másikat csinált. (Kerényi Imre rendező, City TV, 2013. május 21.)
Huszonhét évvel a rendszerváltás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok. (Jeszenszky Zsolt publicista, Heti Válasz, 2017. augusztus 24.)
A propaganda természetéből adódik, hogy rendes újságíró nem szívesen műveli. (Urfi Péter újságíró, 444.hu, 2019. január 29.)
Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok. (Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)
Nincs se jobb-, se baloldali túlsúly. Talán enyhén baloldali fölény, de csak azért, mert onnan sokkal több alkotó érkezik. (Kálomista Gábor filmproducer, 168 Óra, 2022. január 13.)
Teljesítményt azok a kulturális műhelyek tudtak-tudnak felmutatni, amelyek nem politikai propagandában utaznak. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, 2022. június 20.)
